Valahol Performansziában

2015. 08. 20. 13:18

Augusztus 15-én mutatták be Hernádkakon a Spanyolnátha művészeti folyóirat kertfesztiválján a Húszimádók című kötetet. A műfajilag sajátos kiadványba Szilágyi Aladár lapozott bele.

 

A 20imádóknak antológia, mint kiállítási tárgy

 

Már a fenti címben tulipirossal, lentebb még inkább nekivörösödve húzgálja alá képernyőmön a „hibás”, a „helytelen”, a „nem létező” szavakat az a szorgos-pontos program, amelyikbe valakik betáplálták a „hibátlan”, a „helyes”, a „létező” szavainkat. Fogadni mernék: a Spanyolnátha művészeti netfolyóirat legújabb, a 20. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztivál és az 5 éves Nemzetközi Mail Art Művésztelep köszöntésére megjelentetett albumának munkálatai során a tettesek – élen Vass Tiborral, a kiadvány Hernádkakon székelő szerkesztőjével – mellőzték, mit mellőzték, kitiltották gépükből a kákán (majdnem azt írtam: kakán…) is csomót találó javítóprogramot. Az antológia, amelyet méltatandok, és amelynek szövegéből alkalmasint idézendnek (hm… ez is alápirult!), 130 szerző 20-20, mindösszesen 2600 szavát tartalmazza.

Vass Tibor – akinek különben nem kell a szomszédba mennie szólelés végett – kérte fel a százharmincakat „szógyűjtésre”, mindazokat, akik a portáján megfordultak: „Hívom a kerítéseimen túl szaggatókat, akik télben voltak nálam és akik még reményeim szerint nyárban lesznek is.” A szövegperformanszra meg egyéb helytelenségekre, például hangköltészetre, avagy akár a jó öreg dadaizmus felélesztésére is hajlamos firkászok produktumaira várva a szerkesztő megállapítja: „Felkavaró az élmény, hiszen csak húszszavakat kérek, karaktereseket. Tyúk, kutyák, babérok is fölérzik, hogyan húsznak bajtársaim a boldogsárban.”

 

Ladik Katalin felolvassa a maga húsz szavát

 

A kiadvány albumjellegét az előző Kertfesztiválokat, egyéb „zártkörű, de sajtónyilvános” rendezvényeket megörökítő tengernyi fotó (kb. 1500 felvétel!) kínálja. A vendéglajstrom meglehetősen reprezentatívnak tetszik, a befutott, nagy nevek mellett a literatúra zsengébb – nem gyengébb! – nemzedékei is benne vannak, megannyi, Hernádkak, a Spanyolnátha fénycsapdájába keveredett, sokprofilú, intermediális művészetet, elektrográfiát, grafikát, zenét, miegyebet űző alkotó.

Ami a szóműveseket illeti, legszámosabban a hernádkaki táborozások fílingjét igyekeznek visszaidézni. Egy szó, mint ezer: a 2600 szónak a zöme (lásd fent) afféle „hibás”, „helytelen” – eddig „nem létező” – fogalom foglalata. Ki facsarintással, ki hökkentető társítással, ki nyelvújítói leleménnyel teljesítette a maga húszszavas penzumát. Az ötletgyökök (Sós Dóra Gabriella) a szójátszóház (Országh Gábor) szellemi terében performanszmutyi (Székelyhidi Zsolt) révén verbálisorgiává (Telekes László) növekedtek. Ugyan ki csóválhatná a fejét azon, hogy olyan szavunk, mint: zsombolygás (Cservenka Rita), prémálom, trendetlenkedés (Balla Ferenc), fákombákom, ízmúzeum (Darázs Enikő), félszegrészeg, hagyormány (Farkas Koszta Tibor) avantgardedám, széplélekvesztő (Fecske Csaba) borlögybögy, léleklatyak (Székelyhidi Zsolt) stb., stb. nincs is? Hogyne létezne, hiszen kiötlötték, leírták és nyomtatásban is közkinccsé tették őket! A százharmincak között igen sok a csaló, aki nem elégedett meg a vasstibori regulával, nem pőre-szikár szavakat rakott egymás alá-mellé-köré, hanem akár három-négy elemet egymáshoz toldva-tapasztva összetettszavazott: barátlesőpincepalack, eperifériapálinka, küldetéstudatmigráns (Ézsaiás István), avagy mondatnyi sűrítményeket fabrikált az egyszó ürügyén: „minekhívszengemis / némethilajost / pedigénnemegy / szellemórjásvalék / szívemfájlenni / tálentumszegénynek” (Némethi Lajos). Aki pedig végképp nem tudott ellentállni a kísértésnek, ha már „szóhoz jutott”, akár versnek tűnő szöveget is rittyentett húsz szó erejéig: „borúra / csendbezárt / derű / esőnyaláb / faluszélen / gegsóhajok / harangzene / iramlókutya / kakasrivalgások / megmondóverseny / nanemárakciók / örömkacagás / pincehűvös / rikkancsverseny / sárbantipergés / szófricskazizegés / találkatraktálás / uzsonnafalatok / virágzendület / zakkantállapot” (Drozsnyik István).

 

Orosz Tamást többek között a demizsongás ihlette meg

 

Vannak szösztönösenírók (Mátyus János), pajzán csinálmányokat hajhászók: nunizmatikus (Bibók Bea), icnupsedé – tessék fordítva olvasni… – (Litwin József), meg a falunév, Hernádkak mindkét, avagy második tagját szószülötteikbe foglalók: hernádkakart (Dicső Zsolt), kakfónia (Lázár Balázs), kakifirkairka (Mátyus János), váradkak (Szűcs László). És a százharmincaknak talán minden másodikja kimódolta, hogy az őket szójátszani hívó, szójátszani engedő, húszszavaikat kertjében versfregolira (Turbuly Lilla) felcsipeszeltető kertgazda neve is játékba kerüljön. Az imilyen-amolyan experimentumok detovábbja (a „szintén zenész” Szkárosi Endre) feltétlen érvényű felszólítása: vassalkossgyarapíts, minden bizonnyal újabb és újabb happeningek, tevékenységformák kezdeményezésére ösztönzi őt.

 

(Fotók: Vass Tibor)

 

 

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!