Üldözött és üldöző – Dimény Áron filmarcai

A Kolozsvári Állami Magyar Színház sora bemutatja a filmszínészeit, azokat a művészeket, akiket számon tartanak a filmrendezők is. Diményt Áront számon tartják. Legutóbb a több Goppo-díjat begyűjtött a Silviu Purcarete rendezte, Valahol Palilulában című film főszerepét alakította. Bíró Réka írása.

Dimény a harmadik a sorban, akinek a kolozsvári teátrumban mutatták be filmszerepeit, és őt magát, mint filmszínészt. Az előző két bemutató Hatházi Andrásól, illetve Lakatos Róbertről szólt. A rendezvénysorozat a Filmarcok nevet viseli.
A nézők ízelítőt kaptak a filmekből, a kíváncsiságukat fokozta, hogy Dimény Áronnal Visky András író, dramaturg, a színház művészeti igazgatója beszélgetett. A Stúdió színházban a közönség nem csak a filmvászonról, hanem „élőben” is tapasztalhatta, amit Visky a színész „belső izzásának” nevezett. A premier plánokban a finom mimikát, az arcot árnyként megülő érzelmeket, az égő, rideg vagy szívbemarkolóan szomorú tekintetet.
Filmrészletek és beszélgetés váltották egymást. A művészeti igazgató nem csak a filmek létrejöttére kérdezett rá, hanem a színházi és filmes munka eltéréseire és hasonlóságaira is.
Amikor egy színpadi színészt filmes munkái kapcsán faggatnak, megkerülhetetlen a kérdés, hogy mi a különbség a kétfajta alkotói folyamat között. „Hiszen a filmszínész nem vesz részt a film létrejöttében, leforgatja a saját jelenetét, amivel utána azt tesznek, úgy vágják, ahogy akarják, a színész teljesen ki van szolgáltatva a rendező és vágó elképzelésének” – mondta Visky. „A Sorstalanság Citrom Bandijával Áron Bergmant idézte: A színház olyan, mint a házasság – a film pedig, mint egy fellángoló szerelem”, és hozzátette: ezt ő is ugyanígy érzi. Megjegyezte ugyanakkor, hogy „a színész a színházban is ki van szolgáltatva. Mindkét esetben nagyon fontos, hogy teljes bizalom alakuljon ki köztem és a rendező között. A Sorstalanság számomra szerencsés találkozások sorozata volt.”
Dimény a két alkotói munka közötti különbség kapcsán kifejtette: jelentős különbség is van, a színpadi munka során, ha egyik este elrontottál valamit, a következő előadáson korrigálod a hibát. A színész azzal a vigasztaló tudattal él, hogy játéka fejlődhet, egyre jobb lehet. A film azonban konzerválja a jelenetet. „Meg kellett barátkoznom ezzel a gondolattal” – mondta a színész, „és néhány év után már megbocsátóvá váltam a szerepemmel szemben.” A színész azt is megosztotta a nézőkkel, hogy mindig furcsa élmény önmagát a filmvásznon látni, hiszen a színpadi produkcióknál sosem látja elejétől végig az előadást, ellenben sokkal inkább részese az alkotási folyamatnak, mint a filmforgatáson.
A színházban a néző sohasem láthat kimerevített mimikát, közelített arcot, egy kiemelt rövid gesztust a színpadon, a filmben viszont például egy mellékszereplő gesztusa csak akkor látszik, ha a rendező ezt akarja. A találkozón részletek vetítettek a Sorstalanság (rendező: Koltay Lajos), a Mansfeld (rendező: Szilágyi Andor), A vizsga (rendező: Bergendy Péter), az Europolis (Rendező: Corneliu Gheorghita) és a Valahol Palilulán című filmekből.
Dimény elmondta azt is, a legtöbbször ugyanazzal a módszerrel dolgozik filmszerepek felépítésében, mint a színházi szerepeken. Lényeges különbségnek tartja, hogy a figyelmet másképpen használja a két szakma. A színházban a szerepépítés kronologikusan halad, a filmforgatáson viszont mindig pontosan figyelni kell arra, hogy a felvett jelenetben a szereplő éppen hol tart a történet tekintetében. A reklámszerepléseire kitérve Dimény elmondta, egy színész részvétele a reklámforgatáson egyöntetűen pozitív visszajelzésekkel jár, hasznos tapasztalatot jelent mind szakmailag, mind a mindennapokban.
Dimény legutóbbi filmje a Valahol Palilulán Visky szerint: „A legsötétebb korszakot emberi történetbe emeli át, megszünteti a hatalomtól való félelmet”. A színész hozzáfűzte: kezdetben azt hitte, hogy ez valamiféle „értelmiségi” film lesz, de mint kiderül, egyáltalán nem az, a nézők reakcióiból nyilvánvaló, hogy mindenki számára hozza a kommunizmus évtizedeinek életérzését, abszurditását.