Személyi figyelőnek lenni

A szépirodalom és a filmművészet bizarr találkozását bemutató, paródia-, thriller-, sci-fi-elemekkel megtűzdelt harminc kisjátékfilm, zömében amatőr szereplőkkel – ez mondható el a Lakatos Róbert és Bálint Arthur rendezőpáros legújabb, Személyi figyelő című alkotásáról, amely többek szerint az első erdélyi magyar közönségfilm. Varga Melinda írása.

A kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávézó fedett teraszán rendhagyó irodalmi-filmes rendezvényen vehettek részt az érdeklődők: Lakatos Róbert és Bálint Arthur Személyi figyelő című kisjátékfilmje tesztvetítésnek szánt bemutatóján. Ha jegyeket kellett volna vásárolni a filmre, bizonyára tülekedés lett volna a pénztárnál, sokan igyekeztek bejutni az egyébként máskor igencsak tágasnak bizonyuló Bulgakov-teraszra. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Erdélyi Magyar Filmszövetség szervezte esten Nagy Koppány Zsolt író is jelen volt, aki nemcsak a filmet inspiráló novella szerzője, hanem az alkotás forgatókönyvének írója is. A vetítést megelőző, illetve követő beszélgetést Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője moderálta.
Nagy Koppány Zsolt Nagyapám tudott repülni (Magvető Kiadó, 2007) című novelláskötetének indító darabja a filmmel azonos címet viselő írás, tulajdonképpen a könyv első ciklusa történelmi hagyományokat szabadon kezelő szerzői világot mutat be. A novella ironikus módon közelíti meg a kommunizmus időszakából jól ismert megfigyelő-megfigyelt viszonyt. Nem kordokumentáció, inkább a szereplő karaktere, a történet kerül előtérbe. A megfigyelő Kígyó névre hallgat, ami önmagában is beszédes. Beférkőzik a célszemélyek mindennapjaiba, annyira idomul a világukhoz, hogy láthatatlanná, észrevétlenné válik számukra. A megfigyelteket a munka végeztével rendszerint megöli. Szenvtelenül végzi feladatát, tárgyilagosan beszámol a hivatalnak munkájáról, a személyes nüánszokat, érzelmeket naplóbejegyzéseinek tartogatja. A megfigyelőt is megfigyelik, és ha vét a hivatal szabályai ellen, például intim kapcsolatba kerül valamelyik megfigyelt szépasszonnyal, akkor őt is megölik.
A film ezt a szürreális világot gondolja tovább, illetve élezi ki, a képekhez pedig egyhangú, már-már idegesítően szenvtelen narráció társul, amely a novella bizonyos részleteiből épül fel.
Karácsonyi kérdésére, hogy miként viszonyul a filmhez, Nagy Koppány Zsolt elmondta: nehéz objektívnek maradnia, hisz a forgatókönyvet ő írta, ezért a végeredményről jobb, ha inkább csak a képek beszélnek. Azt megjegyezte, hogy bár a novella is elég szürreális, a film ennél „túlvilágibbra” sikerült.
A Személyi figyelő című írás amolyan ujjgyakorlatképp született annak bizonyítására, hogy képes ironikus, hollywoodi csavarokkal tűzdelt elbeszélést kreálni, csak ez nem feltétlenül az ő prózaírói stílusa. Az esten az író egy új, a témához kötődő írást is felolvasott, Feljegyzések a hivatalból címmel.
Lakatos a szereplőválogatással kapcsolatban kifejtette: Györgyjakab Enikőt és Marosán Tamást leszámítva – Györgyjakab a női főszerepet, Marosán az egyik mellékszerepet játssza – amatőr színészekkel dolgozott, akikre a személyiségük miatt esett a választása. A megfigyelőt alakító Boros Lóránd, akit korábban a Barhtalo című filmből már megismerhettünk, valamint az ezredest hitelesen megformáló Kovács Ferenc olyan karakterek, akik a filmben önmagukat hozták. A Személyi figyelő alapötlete kapcsán megtudhattuk: a rendező már első olvasatra látta benne a film lehetőségét, hiszen itt is egy olyan szereplőről van szó, akit tárgyaknak néznek az emberek, ettől lesz láthatatlan. Ezt a nézőpontot alkalmazza a legtöbb thriller, illetve horrorfilm is.
A társrendező, Bálint Arthur elmondta, a munkát megkönnyítette, hogy Lakatos kiváló operatőr, sokszor félszavakból értették egymást. Szerinte közös alkotásuk egy olyan illuzórikus világot mutat be, amely akár valóságos is lehetne. Ha egy másik világban, másik korban ébrednénk, az talán pont ilyen lenne, mint ez a film.
Szántai János író, kritikus a vetítés utáni oldott hangulatú beszélgetésen megállapította: ez az első erdélyi magyar trash-film, ami azért is izgalmas, mert lerombolja az idillikus „Erdélyország-Tündérország” képet, amire mindkét rendező korábbi munkáiban is tudatosan törekedett.
Megjegyezendő, hogy a filmnek nem biztos, hogy ez lesz a végleges változata, ez egy tesztvetítés, amolyan előbemutató volt, amelynek nem titkolt célja szembesülni a közönség véleményével is. Ezért aki az esten nem tette meg, elektronikus formában továbbíthatja észrevételeit a rendezőknek.