Spiró György a Törzsasztalnál

2015. 10. 17. 15:51

A VII. Nagyváradi Könyvmaraton – a Szigligeti Studióba költözött - második napján helyet kapott a képzőművészet is, illetve két verseskötet és egy Spiró regény indult hódító útra a Partiumban. Tasnádi-Sáhy Péter tudósítása.

 

Spiró György a Törzsasztalnál, a kérdező Kőrössi P. Józseffel

 

A VII. Nagyváradi Könyvmaraton második napja, az eddigi évek gyakorlatához képest újításként, egy kiállítás megnyitójával kezdődött. A képek alkotója, az előző nap bemutatott Simonfi kötet illusztrátora, Eperjesi Noémi elmondta, szinte màsodik otthona Nagyvàrad, mivel itt végezte az egyetemet. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, szerinte a festészetben kizárólag a technika tanítható,  az alkotáshoz szükséges lelkület nem, hitvallása szerint a művészet magatartás. Képei könnyedsége annak is köszönhető, hogy tanárként gyerekek között dolgozik,  így ők is értik meg igazán.

A képek után egy svéd-iràni költőnő, Athéni Farrokhzad, Fehérfehéren című kötetét mutatta be a versek egyik fordítója, a Göteborgban élő Sall László, aki szerint az egész szövegtest egy sms formàba zsugorìtott tragédia, melyben a perzsa származású művész a „fehérek” társadalmában vizsgálja a család és a hatalom viszonyát, a származás jelentőségét, a hazához való jogot, egyes családtagjait beszéltetve.
A kötet nagy visszhangot keltett a svéd irodalomban, számos idegen nyelv mellett románra is lefordították Alb din alb címen, lett belőle ràdiójàték illetve egy stockholmi színhàz előadást készített belőle. A fordítások érdekessége, hogy a költő kérésére, mindegyik kiadás híven tükrözi az eredeti kötet formátumát. A szövegekből Firtos Edit színművész olvasott fel részleteket.

Demény Péter Kolindàrium című kötetét Sorbán Attila mutatta be a szerzővel beszélgetve, Tasnádi-Sáhy Noémi közreműködésével. Demény Péter eredetileg maga és barátai szórakoztatására kezdett névnapi verseket írnia Facebookon, melyből aztán egész évre szóló, napi vállalás lett, egy igazi névnapló. Az emberek reakciói miatt kezdte komolyan venni a jàtékot, kötet pedig azért lett a versekből, mert mint mondja, olyan korban nőtt még fel, amikor még fontosak voltak a könyvek.  A témák megválasztásánál saját élményeire hagyatkozott, illetve a hagyomànyba kapaszkodott, Csongor napon a Csongor és Tünde stílusàban írt, Bálint napra pedig Balassi szellemét idézte meg. Mint elmondta, voltak barátai, akik magukra ismertek, egy-egy versben, többen tévesen. Pontosabban talán mégsem, hiszen a jó olvasó a szöveg „atommagjaiból” tud magàra vonatkoztathatót építeni.

Az est záróeseménye a Törzsasztal volt Spiró Györggyel, aki 2007 màrciusban jàrt már egyszer Vàradon, a rendezvénysorozat meghívottjaként. Most az idén nyáron megjelent, azonnal a könyvlisták élére kúszó Diavolina című legutóbbi regénye volt a téma, mely Gorkij életét mutatja be utolsó szerelme, egy cselédből lett orvosnő szemszögéből.  A regény egy fiktív emlékirat, amiből – mint Spiró György megjegyzi - számos jellemzője levezethető: fontos és kevésbé fontos témák keverednek benne, illetve az elbeszélő alapvetésnek veszi, hogy az általa ismert embereket mindenki ismeri.
Mint oly sok Spiró regény, a Diavolina is rengeteg kutatást igényelt, amiről az író elmondta, csak ma megy csodaszámba, anno senki sem tette szóvá, hogy Móricz mennyi mindent olvasott össze az Erdély trilógiához. Az író elmondta, bár hatalmas anyag gyűlt össze, de szerencsére az elbeszélő, Lipa, értelmes józan paraszti nézőpontot adott, csőlátása segített megírni a regényt.

A moderator, Körössi P. József kérdésére válaszolva Spiró György kijelentette: sosem vàllalt politikai szerepet, legfeljebb néha véleményt mondott bizonyos dolgokról. Magyarország helyzetének alakulásában véleménye szerint bizonyos adottságoknak van döntő szerepük, leginkább annak, hogy méreténél és elhelyezkedésénél fogva nincs befolyása a világban zajló nagy folyamatokra, a kelet-európai országokhoz hasonlóan olyan, mint egy papírhajó. Példaként hozta Lengyelorszàgot, ahol véleménye szerint a rendszerváltáskor  nagyobb energiàk mozdultak meg, mint Magyarországon, de most a lengyelek is lassan oda jutnak mint minden kelet európai nép. Persze, mint megjegyezte, belülről nézve nem mindegy, hogy vannak-e egy közösségben igazi ellenàllók, de a nép nem ìtélhető meg erkölcsi kategóriàkkal, annak az a dolga, hogy túléljen.   
 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!