Slam poetry – az irodalom tavasza

2013. 08. 04. 11:43Csider István Zoltán, Pion István és Simon Márton kötetbemutatóval egybekötött erdélyi slam poetry turnéja igazi szellemi üdülés volt azok számára, akik az irodalmat nem csupán a könyvek lapjain tudják elképzelni. A turné kolozsvári nyitóestjén elsöprő sikernek lehetett tanúja Varga Melinda.



Ha egy művészeti ág nem képes megújulásra, egy időn túl belterjessé és unalmassá válik, elidegeníti a közönséget, akinek tulajdonképpen megmutatni szeretné produktumát. Számos olyan ismert alkotó irodalmi estjén, könyvbemutatóján vehetünk részt, amelyre valósággal toborozni kell a közönséget, s még így is sikerélmény szerzőnek és szervezőnek egyaránt, ha húsz-harminc ember tiszteletét teszi. Az alternatív közegben zajló Bretter György Irodalmi Körök sem mindig képesek megmozgatni a fiatalokat, az irodalom iránt érdeklődő diákságot. Egy könyvtárban, szerkesztőségben vagy színházban, előadóteremben zajló irodalmi rendezvényre inkább az idősebb generáció, szerencsés esetben néhány középkorú kíváncsi, elvétve látunk egy-két fiatalt az érdeklődők között.

Pörgős poézis A néhány éve Magyarországon elindult slam poetry mozgalom éppen ezért dicséretes kezdeményezés, amely gyorsan Erdély-szerte is népszerűvé vált. Amint arról egy korábbi tudósításunkban is beszámoltunk, a Bulgakovban hasonló rendezvényre már volt példa februárban, akkor Simon Márton, Pion István és Závada Péter slam-estjén vehettünk részt (utóbbinak most betegség miatt kellett távol maradnia). Az akkori siker most sem maradt el, és annak ellenére, hogy az est jó félórás csúszással indult, senki nem ment el. Elsőként a meghívottak kötetben, illetve folyóiratban megjelent verseikkel rukkoltak elő. A fél órás pörgős felolvasás alatt elsőként Simon Márton nagyvárosi életről, szerelemről szóló Polaroidok című kötetének néhány részletét ismerhettük meg.

Õt követe a még kötettel nem bíró, de rangos irodalmi lapokban publikáló Csider István Zoltán, majd Pion István Atlasz bírja című verseskönyve kalauzolt egy sajátos magánmitológiát teremtő lírába.

Üdítőleg hatott, hogy a felolvasott verseket hallani, ennek folytán élvezni is lehetett, amely egy hagyományos kötetbemutató estén néhány szerencsés kivételt leszámítva kimerül a költő maga elé motyogásában.

A slam poetry az új punk, a szólásszabadság, amely által az alkotó-előadó kifejtheti a véleményét a közéletről, a versről, a politikáról, vagy nemes egyszerűséggel a szabadság maga – a meghívottak eképp vélekednek az új műfajról, amely nemcsak pillanatnyi szórakozás végett születik meg. A slamerek hasonlóképpen az otthon alkotó poétákhoz ugyanúgy gondolkodnak szövegeiken, a jól sikerült slam-versek pedig megütik bármelyik irodalmi lapban publikált alkotás színvonalát.

Simon Márton könyvéről a következőket olvashatjuk: „a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol a költészet és a valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: „Uram, íme a szakadék, amit rendelt”.

Pion István első kötete, amely nemrég látott napvilágot, tíz év munkájának eredménye, tartalmaz slam poetry szöveget és hagyományos verseket egyaránt. Központi témája a család, a közvetlen ősök történetének meséje, a rájuk való emlékezés lehetősége. Závada Péter szerint „Pion István Atlasza ízig-vérig magámitologikus létező. Egy egyedülállóan alázatos és szemérmes költői világ megszemélyesítése”. Szálinger Balázs így ír a könyvről: „az elmúlt évek leggazdagabb költői indulása”. A kötettel még nem rendelkező Csider István Zoltán Rendrakás és Kedvenc tűzfalam című versciklusáról is hasonlókat lehet mondani. „A szíve régi légypapír, már nem ragad” – költői kép jó példa ennek bizonyítására.

A felolvasást követően fergeteges slam poetry produkció következett. Elsőként Simon Márton ragadta magához a mikrofont a magyarországi pártokat sem kímélve kemény társadalomkritikát fogalmazott meg korunk politikai és kulturális rákfenéiről. A lendületes indítást követően Pion István érdekes játékra invitálta a jelenlévőket: azt kérte, mindenki hunyja be a szemét, s így képzelje el maga előtt Kelet európai fotográfiák című alkotásának sorait. Aztán következtek Csider István Zoltán társadalomkritikus, ugyanakkor humoros, játékos szövegei, amelyek hasonlóan megbabonázzák a jelenlevőket, hogy a második, majd harmadik körben klasszikusok és kortársak, illetve politikusok és televíziós sztárok nevei hangozzanak el.

Összegzésül a székelyudvarhelyi fellépést szervező író, Murányi Sándor Olivér mondatával írható le legjobban, mi is ez az új műfaj. „Boldog XXIII. János pápa az egyház tavaszának nevezte a taizéi ökumenikus mozgalmat. A slam poetry az irodalom tavasza. Sokan vitatják, hogy maradandót alkotnak vagy nem. Már önmagában nagy dolog, hogy megszólítják a közönséget. Népszerűségük megérdemelt, arányos a verseikkel. Miért ne lehetnének ők az új Ady Endrék?

Fotók: Sevecsek Reni



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!