Saját másságára mindenki egyformán reagál

2015. 08. 27. 11:12

A Játéktér színházi szakembergárdájából nemzetközi projektté bővülő Othernessproject első műhelymunkájáról résztvevőként volt szerencsém tudósítani a kolozsvári Ecsetgyárból. Legutóbbi, augusztusi, csíkszeredai akciójukról lemaradtam, de a műhelymunka vezetőit, LARS HENNING-et és LOUISE SØEBORG OHLSEN-t, a Koppenhágai Nemzetközi Színiiskola (CISPA) művészeti igazgatóit sikerült kifaggatnom romániai tapasztalataikról, illetve az általuk vezetett színészképzőről. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 

Lars Henning (jobbról a második). Szemléletükre sok módszer hatott

 

A kisebbségi csoportok közötti kommunikációt illetve közös alkotást bátorítani, az együttélés lehetőségeit és problémáit kutatni hivatott Othernessproject interdiszciplináris műhely a nyitórendezvény óta több akciót is szervezett Romániában. A második találkozót Motherness címen - az elsőhöz hasonlóan - szintén az Ecsetgyárban tartották tavaly ősszel, a női nem anyaságban megnyilvánuló másságának témakörét járva körül. Aztán a nagyváradi Infinite Dance Fesztiválon is képviseltették magukat a Tükör című workshoppal, majd a Korunk házban, illetve augusztusban Csíkszeredában találkozhattak velük és a dán vendégeikkel az érdeklődők.

Jóllehet a CISPA (Coppenhagen International School of Performing Arts) még csak két és fél éve működik, de beszélgetőpartnereim, Lars Henning és Louise Søeborg Ohlsen már jóval hosszabb ideje működnek együtt színészképző intézmények vezetőiként.
„Jelenleg hároméves, felsőfokú színészképzést kínálunk angol nyelven, javarészt hagyományos tantárgyfelosztással (színészmesterség, beszédtechnika, különböző mozgástechnikák, énekórák, színháztörténet.), az általunk Contemporary Method Actingnek (talán Kortárs Színészoktatás-módszertan – a szerk.) nevezett eljárás szerint.” – kezd az iskola bemutatásába a színészi tanulmányait hajdan Londonban végző Lars Henning. – „Egész Európából érkeztek tanítványaink, sőt páran Európán kívülről is.”
Az iskolában oktatott szemléletre sok más módszer és megközelítés hatott.


Ijesztő és felszabadító megtapasztalások a másság megélése kapcsán

 

Nem csak fizikai színház

„Ha visszamegyünk az időben, természetesen nem hagyhatjuk ki Sztanyiszlavszkijt, aztán az eredményeit továbbgondolók közül Michael Chekhovot, Uta Hagent, illetve az előzőeknél is hangsúlyosabban, Lábán Rudolf, illetve Malmgren mozgáspszichológiai munkásságát.
Utóbbinak köszönhetően nagy hangsúlyt fektetünk a tudatalattiban formálódó állapotok fizikai kifejezésére, de ettől függetlenül nem szívesen aggatnám rá módszerünkre a fizikai színház címkét, már csak azért sem, mert a hallgatóinkat széles körben alkalmazható színészi képességekkel igyekszünk felruházni, hogy a színpad mellett filmen, rádióban, sokféle közvetítő felületen helyt tudjanak állni. Tehát a módszerünk egy erősen fizikai természetű megközelítése a színészetnek, de ez nem jelent műfaji korlátot. Mellesleg nincsen semmi kőbe vésve, hiszen a leghangsúlyosabb elemek mellett semmit sem zárunk ki, táplálkozunk a kelet-európai színházi hagyományokból épp úgy, mint az ázsiai tradíciókból.
Egyébként talán ez az, ami megkülönböztet bennünket a legtöbb színiiskolától Dániában, illetve Európában is, hogy mi a legmélyebben zajló lelki folyamatokhoz, ösztönökhöz is a testen, mozgáson keresztül közelítünk, nálunk a pszichés folyamatok is a testben gyökereznek, illetve azon keresztül jutnak kifejezésre. Sőt, ennél még tovább is mehetünk, hiszen fordítva is működik:

a mozgás nem csak kifejezheti az érzelmeket, állapotokat, de vissza is hathat rájuk.”

– jellemzi a CISPA-ban alkalmazott oktatási módszereket Lars Henning.

Mint az iskola honlapján is olvasom, a CISPA erősen koncentrál arra, hogy növendékeit a nemzetközi porondon való jelenlétre készítse fel. Arról kérdezem Lars-t, hogy ehhez milyen képességekre van szükség.
„Van egy erős tendencia a világban, amely a színészt a rendező eszközeként képzeli el, és kevés hangsúlyt fektet a színész alkotói szabadságára, önállóságára. A 21. században arra kell menni, ahol a színésznek, előadóművésznek kevésbé alárendelt szerep jut az alkotófolyamatban. Ezért törekszünk, hogy a nálunk képzett színészeknél az ismeretek saját módszerré fejlődjenek, hogy tudatában legyenek annak, amit tesznek, és ne csak utasítások végrehajtására legyenek képesek. Még a remek rendezőknek is csak egy része alkalmas arra, hogy a színészt megfelelően vezesse.
A világ mára egyébként is megváltozott, rengeteg lehetőséget kínál a kapcsolatteremtésre és önkifejezésre, sok átjáró van az egyes művészeti ágak között is, egy színésznek nagyfokú önállóságra van szüksége, hogy e körülmények között megtalálja a saját útját.”

 

Louis3 Søeborg Ohlsen (a kép bal oldalán): az érzések mozdulatok, gesztusok formájában keresnek utat maguknak

 

Idegen hangon

Az augusztus első hétvégéjén tartott workshopon Larsék Shylock híres „mert zsidó vagyok” monológját boncolgatták. A kulturális szakemberekből verbuválódott résztvevőknek sok egyéb feladat mellett néhány sort kellett megtanulniuk dán, máltai vagy luszoga nyelven a szövegből, majd lassan saját szavaikkal, mozdulataikkal vegyítve saját nyelvükön interpretálni azt.

„Ez természetesen azt eredményezi – veszi át a szót az eddig csendes Louise Søeborg Ohlsen –, hogy a résztvevőknek, miközben tisztában vannak a sorok jelentésével, idegen hangokon kell megfogalmazniuk azt, így sokkal inkább előtérbe kerülnek a karakterrel kapcsolatos érzések mélyebb rétegei, amik aztán különböző mozdulatok, gesztusok formájában keresnek utat maguknak. Innen már nem nehéz eljutni odáig, hogy mit jelentenek ezek a sorok specifikusan nekünk. Amikor Shylock azt mondja, én zsidó vagyok, akkor azt fejezi ki többek között, hogy egy perifériára szorított csoport tagja.

A háttérbe szorítottság érzése bármelyikünk életére értelmezhető.

Ennek megélése néhány résztvevőt igazán mélyen érintett, hiszen megtapasztalni énünk azon részét, amely mások, vagy akár önmagunk számára is nehezen elfogadható, egyszerre ijesztő és felszabadító. Számtalan hasonló példát látva merem állítani, a saját másságunkkal kapcsolatos érzéseink e tekintetben azonosak, érkezzünk világ bármely tájáról, legfeljebb a témák és a hangsúlyok különböznek.”



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!