Novellák félmosollyal

2015. 07. 29. 18:27

Forgách arról mesél, amit lát, hall, érzékel maga körül. Beavat az írásmű megszületésének gyötrelmeibe, a szerkesztés boszorkányságaiba, bevisz a kulisszák mögé, filmforgatásra, mesél a hivatal packázásairól, az emberi gyengeségekről, a sikertelenség be nem ismeréséről, alkotói válságról, az önmagunkról alkotott kép törékenységéről, emberi kapcsolatokról. A Valami fiatal szélhámos című novelláskötet Simon Judit méltatja.

 

 

Az irodalomkritikusoknak Kafka, Örkény és Dürrenmatt jut eszébe Forgách András legújabb kötetéről. Nekem Forgáchról mindig Forgách neve ugrik be, az író, forgatókönyvíró, dramaturg, műfordító, grafikus és legújabban fotós. Az a sajátosság, ahogyan a világot és az embereket látja, a humor és az irónia, ahogy megmutat minket magunknak, és magát minekünk. A tudáshalmaz az emberről és létről, Közép-Kelet Európáról, a világról, amit írásaiban olvasmányosan és szellemesen terít az olvasó, a színházi előadást, a filmet néző elé. Továbbá az a kíváncsiság, amivel szemlél, azok a kérdések, melyet feltesz, és melyekre nem biztos, hogy azonnal választ vár. Vélhetően sokkal jobban szeretné, ha ezek ott motoszkálnának a fejünkben, néha előjönnének, persze a legváratlanabb pillanatban, élethelyzetben, és talán akkor megszülethet a válasz. Az én fejemben motoszkálnak rendesen.

A Valami fiatal szélhámos című kötetben Forgách András tizenöt-húsz év alatt írt novelláit gyűjtötte egybe, melyekben szól életről, szerelemről, csalódásról, sikerről és sikertelenségről. A reális és szürreális között mozgó történetei, melyek esetenként az abszurdot súrolják, úgy tesznek fel kérdéseket, ahogy egy jó színházi előadás: úgy szól emberekről, hogy a kort is megmutatja. Novellái azért is olvasmányosak, mert a jól kiválasztott szavak, a pontosan megfogalmazott mondatok mintegy elénk varázsolják a szereplőket és környezetüket. Látom a mesélő értelmiségi férfit, alkotót, a közeli vagy távoli embereket, a kihalt utcát, a sivár mosodát, a börtöncellát, de a nőt is, akit éppen megszemélyesít egyszer ebben a kötetben. (Volt már ő több nő is egyszerre – 12 nő voltam – Libri, 2013.) Semmi meglepő, mondhatnám, holott az egész könyv tele van meglepetéssel, váratlan helyzetekkel, kezdve a panaszkodó fülszövegtől, az Előszó című novellán át a könyv közepére tévedt Utószóig, az egymásnak siránkozó folytatásos írásokon át a történetek váratlan fordulatáig, a hatásig, amit kiváltanak.

Forgách arról mesél, amit lát, hall, érzékel maga körül. Beavat az írásmű megszületésének gyötrelmeibe, a szerkesztés boszorkányságaiba, bevisz a kulisszák mögé, elvisz filmforgatásra, mesél a hivatal packázásairól, az emberi gyengeségekről, a sikertelenség be nem ismeréséről, alkotói válságról, az önmagunkról alkotott kép törékenységéről, emberi kapcsolatokról.

Ezek a novellák férfitörténetek, férfivívódások és férfias játékok, de nem ez a lényeg, hanem az, ahogy lát és ahogyan megmutat, ahogyan az összetéveszthetetlen forgáchi félmosollyal, elnéző iróniával szemléli a világot, és osztja meg tapasztalásait, érzelmeit, kételyeit, élményeit. Mert hogyan is lehetne másképpen közelíteni, mesélni emberi történeteket ebben a szürreálishoz, abszurdhoz közelítő országban, közegben, ahol vékony az őrület és a normalitás közötti mezsgye.

A besúgót megfigyeli a besúgott, a főmű vászna üres, a szűnni nem akaró taps lanyha, a filmből még egy kockát sem forgattak le, a barát nem jön el a találkozóra, a feleségét megcsaló férj az asszonyába szerelmes, a professzor nem operál zsidó nőket, a tanút elzárják a külvilágtól, a férfi nem ismer magára a fényképen, megannyi szürreális helyzet, történet.

Mégis, mindezektől függetlenül, vagy éppen ezekért ott van a győzelem lehetősége: a film elkészül, az írás megjelenik, megmarad a szó ereje, az én szabadsága és integritása, mert „ha lemondunk énünk egy darabjáról, azzal egyszer és mindenkorra kilépünk saját magunkból”.

A Valami fiatal szélhámos írásai igazából az őszinteségükkel ejtenek rabul, ezért nem tudom letenni a könyvet, ezért kell újra és újra elolvasnom egy-egy novellát.

 

Forgách András: Valami fiatal szélhámos

Libri Kiadó, 2015

Szerkesztő: Nagy Boglárka

Borító fotó: Forgách András

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!