Godot-val a téren

2015. 10. 27. 14:00

A sepsiszentgyörgyi Tein teázó nemcsak változatos teakínálatáról, irodalmi estjeiről vált ismertté  a helyiek számára, hanem a Tein Teátroom produkcióiról is, a színház művészei által életre keltett rendezvénysorozatról, amely felolvasószínházi előadásokat mutat be. Fám Erika írása.

Színházi térré, díszletté vált egy estére Sepsiszentgyörgy központja. Godot jött és megszólalt

 

Pálffy Tibor, Derzsi Dezső, Kolcsár József, Kónya-Ütő Bence felovasószínházát nem a szokványos módon, a teázó termében tartották legutóbb, hanem a város felújítás alatt álló, leendő főterén, ahova népes közönség gyűlt össze a macskakövekre kiköltöztetett székekre, padokra, az asztalok mellé. Ezekre az előadásokra nincs belépőjegy.

A teret utcai lámpák világítják meg, fényárban van az improvizált miniszínpad, a közönség, az asztalok. Matei Visniec Utolsó Godot darabját olvassák fel. Ebben Godot is megszólal. S nemcsak Godotról szól. A méltatlankodó Godot-t halljuk, látjuk, akinek egy jelenés, egy szó nem jutott a Beckett szövegben. Godot és Beckett a színház mibenlétéről, küldetéséről és létjogosultságáról értekezik. Patetikus mondatok hangzanak el, a díszlet a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park, a környező épületek, megvilágított fák, a Tamási Áron színház, amely felé gyakran mutogatnak a színészek, miközben a színházról folyik a diskurzus. A kétszereplős darab kiegészül a sepsiszentgyörgyiek interpretációjában, egy futárral, aki csak egy monológ erejéig szólal meg, de mindig időben jelenik meg a kitágított színtéren és mindig érezteti jelenlétét, mintha szerző és szereplő lelkiismerete lenne egyszerre. Az előadás zenei háttere sem elhanyagolható. Nem is háttérről van szó. Az alternatívra hangolt zene eleven része az előadásnak.

Van ereje ennek a színháznak, ennek az improvizatív előadásnak. Lett ereje a térnek. Belakták a színészek a teret, megtelt élettel, erővel, elevenségggel, átminősült, értékesnek bizonyult. Hanggal, zajjal, zenével, kísérlettel, mozgással töltötték meg a szürke felüleletet és a félhomályba burkolódzó park fáit. Élő színházat láthattunk, olyat, amely a hétköznapok legtermészetesebb velejárója, a hajdani amphiteátrumok hangulatát idézve, közben eszünk-iszunk, élvezzük a játékot, élvezzük a sajátos közeget, a meleg őszi este simogatását, a meghittséget. Közelebb kerültünk a színház legbensőbb lényegéhez.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!