Forgatag a városhatáron túl

Helyszínváltásra kényszerültek az augusztus végére tervezett Marosvásárhelyi Forgatag könnyűzenei programjai, Dorin Florea polgármester szembefordult saját szövetségeseivel. Nyilatkozatháborúk, magyar-román, magyar-magyar ellentétek új és újabb felállásban. Parászka Boróka írása.

A legbékésebb szándék is konfliktusba torkoll Marosvásárhelyen: politikai játszmák mélyítik a hónapok óta éles etnikai konfliktusokat a megyeszékhelyen. (Cikkünk a helyi kultúrharcokról: Nyelvelő háborúk Marosvásárhelyen, ER 2013/28., www.erdelyiriport.ro) Az elmúlt héten a nyár kulturális attrakciójának szánt Marosvásárhelyi Forgatag miatt robbant ki nyilatkozatháború. A rendezvénysorozat az Erdély-szerte elterjedt magyar-napok mintájára szerveződött, és eredeti célja az volt, hogy a marosvásárhelyi magyar közösséget tegye láthatóbbá, magyar kultúrával szórakoztassa a megyeszékhelyet.
Létrejöttét magyarázza az is, hogy idén már nem eredeti helyszínén, Marosvásárhelyen szervezték meg a Félsziget Fesztivált, hanem elköltöztették Kolozsvárra. A helyszíncsere a román és a magyar városlakókat egyaránt felháborította ez év elején. Több városi történet is keringett azzal kapcsolatban, miért vesztette el Marosvásárhely ezt a népszerű, országszerte kedvelt programsorozatát. Három forgatókönyv vált elfogadottá: az egyik szerint a szervezők nem tudták megbízhatóan, üzleti szempontból is fenntartható módon lebonyolítani a programot. A másik verzió hívei azt állították, a polgármester, Dorin Florea „engedte ki a kezéből”, nem ismerte fel azt a tőkét, amelyet egész évben biztosít ez a néhány napos fesztivál, amelyre rangos fellépők látogattak el, kedvükért pedig több tízezren utaztak Marosvásárhelyre, ismerkedtek a várossal. Emil Boc kolozsvári polgármester pedig kapva kapott az alkalmon és támogatásáról biztosította a költözőket. A harmadik elmélet magukat a városlakókat marasztalta el, e szerint a város „nem tudta eltartani” a Félszigetet, jellemzően a helyiek maradtak távol a programoktól, fukarkodtak a támogatással-segítséggel, vagy egyszerűen jegyvásárlás helyett tömegesen lógtak be, illetve különböző ürüggyel kértek és kaptak ingyenjegyet.
Akárhogy is volt, a Félsziget elment Kolozsvárra, így Marosvásárhely igényes nyári rendezvény nélkül maradt. Voltak már ugyan városnapok, de ennek az akciónak a koncepcióját sokan kétségbe vonták, kényelmetlen és Marosvásárhelyhez méltatlan rendezvényként tartották számon. A pót-Félszigetre tehát jelentős igény volt (román és magyar oldalról egyaránt), és ennek megszervezése kihívást jelentett a helyi magyar közösség számára. Kiváló alkalomnak mutatkozott ez az ügy arra, hogy Marosvásárhely bizonyítsa: a hely szelleme és nem a készen vásárolt fesztivál-recept szüli a tartalmat.
Kihívásnak bizonyult az is, hogy az utóbbi évek politikai konfliktusai miatt a marosvásárhelyi magyar közösség végletesen megosztott. Nagyon régóta nem volt példa arra, hogy a magyar pártok, illetve annak szimpatizánsai, akár pártpolitikától teljesen függetlenül, a város, és a civil közösség kedvéért össze tudjanak fogni.
Ebből az alaphipotézisből indult a Marosvásárhelyi Forgatag ötlete, amely mögé az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt aktivistái, politikusai is felsorakoztak. Az összefogás mikéntjét, valódi tartalmát többen kifogásolták. Természetesen ezzel kapcsolatban is felbukkantak a különböző vélemények. Volt, aki példaértékűnek nevezte az együttműködést, volt aki ésszerű és praktikus megfontolásnak: az RMDSZ hozza az infrastruktúráját, az önkormányzati mandátummal rendelkező politikusok lobbierejét, az EMNP pedig a Fideszhez fűződő jó viszony és kapcsolatok révén pénzzel segíti a szervezést. A kritikusok viszont úgy vélték, hogy az önkormányzati választásokon csúfosan megbukó EMNP ezt az akciót olyan kampányrendezvénynek szánja, amely révén megerősítheti a pozícióit a városi köztudatban, az „RMDSZ hátán és segítségével” rehabilitálhatja önmagát anélkül, hogy lenne valódi koncepciója a városi kulturális-közösségi felfrissüléshez.

Florea pálfordulása A szervezés néhány hónappal ezelőtt barátian feszült hangulatban kezdődött és tartott a nyár derekáig. Első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy a Félsziget pótlását nem fogja tudni ellátni ez az akció – a szervezők maguk is inkább autentikus, helyi érdekű, emberközeli programot ígértek. A körvonalazódó program főleg zeneileg lehetett volna attraktívabb, Deák Bill Blues Band, Intim Torna Illegál, Ghymes – jelenti a kínálatot. Ezt a felhozatalt rengeteg más olyan rendezvényen, aminek semmi köze Marosvásárhelyhez, meg lehet kapni bárhol Erdélyben. A városban, ahol a jazz-, a komoly, de még az alternatív zenei élet is egyre pezsgőbb, a Marosvásárhelyi Forgatag nem tudott megszólítani egyetlen igazi, izgalmas, különlegességnek számító fellépőt sem. A tartalom (a Magyarországról remélt támogatás ellenére) láthatóan szűk költségvetéssel állt össze, a szervezők segítségére a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház sietett – a tavalyi évad repertoárjának néhány ismert és népszerű előadásával. Bekapcsolódtak a szervezésbe a székelyföldi múzeumok, galériák, alapítványok. Mindezzel együtt a kezdeményezés mögött nem született a hasonló kolozsvári napokéhoz erős, a magyar közösség védjegyét képviselő kortárs és vonzó koncepció.
Túllépve ezen, sokan szurkoltak a Forgatag csapatának, és úgy tűnt: több év késés után, a többi erdélyi várossal szembeni lemaradás mellett, végre Marosvásárhelyen is lesznek „magyar napok”. Mindaddig, amíg az elmúlt héten Dorin Florea polgármester be nem jelentette: nem támogatja a belvárosba tervezett rendezvényt, nem ellenjegyzi a helyfoglalási kérést, amelyet taktikai szempontból későn, a program előtt alig két hónappal nyújtottak be a szervezők. A polgármester először nem adott indoklást az elutasítására, majd napokkal a bejelentés után újsághirdetésben és Facebook-oldalán magyar és román nyelven tette közzé az álláspontját. E szerint az elöljáró a belvárosi helyszín helyett másik teret, az állítása szerint a hasonló jellegű rendezvények érdekében felújítiott Ligetet javasolja. Továbbá kifogásolja, hogy a szervezők ragaszkodtak a „magyar rendezvény” megnevezéshez, ezzel „durván visszautasítják a multikulturalitás és interkulturalitás európai értékeit”.
A polgármester álláspontja látszólag váratlan, hiszen néhány héttel ezelőtt még arról cikkezett a sajtó, hogy részt vesz a tusványosi nyári egyetemen, támogatja a székelyföldi közigazgatási egység megerősítését. Arról is lehetett hallani, hogy közelednek egymáshoz az önkormányzati képviselettel nem rendelkező EMNP és a Florea mögött álló politikai erő képviselői. A nyár eleji közeledés azonban a nyár végére elhervadt. A tusványosi nyári egyetem, majd az EMI-tábor után rohamosan romlott a magyar-román viszony.
Míg Marosvásárhelyen a helyfoglalási vita zajlott, addig Bukarest és Budapest között éleződött a diplomáciai feszültség, Traian Bãsescu Marosorbón a román trikolór használatát kérte számon. Mindezekhez képest az a helyi történet, hogy a magyar rendezvényt ellenségesen fogadta a város román vezetése (annak a városnak a vezetése, amely a Félsziget elvesztése után egyöntetűen várta a színvonalas nyári szórakozás lehetőségét), hogy a Marosvásárhelyi Forgatagot, legalábbis annak zenei programjait a város határán túl, Marosszentgyörgyön rendezik, sokadrangúnak tűnik. De jól szemlélteti, hogyan gyűrűznek be a politikai játszmák és taktikázások a mindennapokba.