Fellini árnyéka

2016. 05. 18. 10:09

Kozma Attila Férfiak, Nők, Fellini című koreográfiájával Nagyváradon vendégeskedett a Miskolci Balett. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 

Fotók: Mocsári László

 

Közhelyet mondok: Federico Fellini zseni, és mint ilyen, időtlen. A munkái nem egyszerűen filmek, sokkal inkább költemények, teljes állítások az életről. És akkor az alkotótársait még nem is említettem, felesége, Giulietta Masina éteri tünemény, több filmjének zeneszerzője, Nino Rota, korszakalkotó óriás. Fenti állítások bizonyítására elég elővenni az Országúton-t (La Strada). Sőt, elő is kell venni, néhány évente újra és újra.
Hogy valamilyen módon feldolgozni, érintőt húzni hozzá érdemes-e, nem tudom. Paolo Sorrentino filmrendezőnek, Fellini művészetéhez úgy általában, mondjuk A nagy szépség-ben és az Ifjúság-ban sikerült, de ehhez igencsak zsonglőrködnie kellett a képekkel, én pédául a La grande bellezza után azt gondoltam, hogy római erkélyen pihenő flamingó csapat nélkül filmet csinálni már nem is érdemes.
Ennyi felvezetés után talán érzékelhető, hogy szerintem a Miskolci Balett mekkora fába vágta a fejszéjét, amikor az olasz mesteren, és az ő munkásságán belül is leginkább a La Strada-n keresztül kívánt a férfi-nő viszonyrendszer útvesztőibe kalauzolni bennünket a Férfiak, nők, Fellini című előadással.
A színpadkép egyszerű, a háttérben hatalmas keréknyom, elől tengely körül forgó oldalkocsi, személy szerint az az érzésem, hogy Zampano és Gelsomina már elhaladtak itt, mi csak a nyomaikat kutatjuk, ebből vonunk le következtetéseket. Nem rossz kiindulás.
Csakhogy hamar kiderül, a koreográfia nem távoli és szabad asszociációkkal, apró észrevételek kifejtésével dolgozik, hanem a film konkrét mozzanatait kívánja szinte újrajátszani, ezzel annak történetére fektetve a hangsúlyt. Csakhogy a Gelsomina – Zampano – Il Matto háromszög komplex világ, ami elemeltség nélkül, cselekménybe döngölve elolvad, arról nem is beszélve, hogy a filmtől kevéssé eltávolodva folyton kísért Giulietta Masina, Anthony Quinn és Richard Basehart szelleme, állandóan betüremkednek a néző képzeletébe.
Mindezek ellenére vagy éppen pontosan ezért a táncosokat hatalmas dicséret illeti, mert az így megnehezített terepen is kiválóan helytálltak, különösen igaz ez a Gelsomina karaktert idéző Kocsis Andreára, akinek finom mozdulatait, kifejező arcjátékát látva sokszor még így sem volt hiányérzetem.
Mint ahogy igazából Nagyvárad táncszerető közönségének sem lehet, hiszen a remek hazai produkciók és az egyre gyakoribb vendégelőadások annyira elkényeztetnek bennünket, hogy, mint a jelen példa is mutatja, lassan-lassan a fanyalgás luxusát is megengedhetjük magunknak.

Férfiak, nők, Fellini
táncolják: Kocsis Andrea, Mohai Cintia, Catherine Moore, Szeles Viktória, Szűcs Boglárka, Tokai Rita, Fűzi Attila, Lukács Ádám, Maurer Milán, Muresan Aurel, Papp Bálint, Szabó Levente, Széphalmi Pál
Koreográfus: Kozma Attila



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!