Életszagú szövegek a teaházban

2015. 10. 24. 10:34

Történt, hogy… címmel tartottak rendhagyó irodalmi estet a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban, A két íróvendég, Darvasi László és Grecsó Krisztián beszélgetőtársa Murányi Sándor Olivér volt. Fám Erika írása.

 

Grecsó, Darvasi és Murányi a Teaházban   Fotók: Vargyas Levente

 

A találkozó szervezői a Tein mellett a Sepsiszentgyörgy – Európa kulturális fővárosa 2021 program, a Bod Péter Megyei Könyvtár, illetve a Szépírók Társasága (Budapest) volt. A Teaháznak ez volt a huszonhatodik hasonló irodalmi eseménye, ezek Kultúrteaház néven futnak, többnyire a Bod Péter Megyei Könyvtár közreműködésével.

A két sokműfajú íróban, Grecsó Krisztiánban és Darvasi Lászlóban elsősorban az a közös, hogy szövegeik az adott magyar nyelvi és társadalmi valóság lenyomatai, amelyek összetéveszthetetlenül 21. századiak és egyediek.

Mindkét író történeteket mesél. Olyan történeteket, amelyek akár igazak is lehetnének, szinte a kamera objektivitásával nyúlnak egy-egy jelenet után, amely szöveggé minősülve erős képi tartalmakat közvetít. A szövegek minimalisták, leíróak, kor- és helyzetdokumentumok, ahol nincs magyarázat, értelmezés, nincs pszichoanalitikai mélyvágány, elemzés, csak leírás, mese van, többnyire a külső megfigyelő szemüvegén át. Nincs rákérdezés, oknyomozás, csak tények vannak. Szociográfiai hangvételű mindenik írás, megismertetnek a magyar valóság egy-egy szeletével, a mindennapok szürkeségével, húsba maró kegyetlenségével, közönyével, véltlenszerűségeivel, események elevenednek fel, helyszínek villannak elő, arcok, mozdulatok, minden kicsit szaggatott, morzejelszerűen jön át, a szavak nem díszei a szövegnek, inkább lenyomatok, az érzékszervi tapasztalás másodlagos eszközei.

Az érdeklődők megtöltötték a termet

 

A Tein teázó füstjében ott ül a két író és a házigazda, a beszélgetőpartner. A terem zsúfolásig tele. Ez már a sokadik Tein kultúrest. Nem csak a székeken, a földön, a pódium sarkán is ülnek, az ablakpárkányon is. A találkozó ideje alatt ideiglenes füsttilalom, melynek engedelmeskedik a közönség. Kis vászonbevonatú lámpa világítja meg a kerek asztal körül ülő meghívottak arcát. A hangulat meghitt. Az írók mesélnek. Ki hogyan lett, mikor lett író, miért, hogyan maradt író. Hogyan lett a vidéki íróból budapesti, fővárosi író. Városokról mesélnek, azokról a városokról, amelyek meghatározták életpályájukat, ha úgy tetszik, írói attitüdjüket, talán a stílusukat is. Életutak villanak elő, választási lehetőségek és választások, biográfiai szemelvények, töredékek bukkanak elő a beszélgetés közben. Aztán felolvasnak. A novellák erősek. Hatnak. A hallhatóság átléphet abba a dimenzióba, ahol a történetek elevenen működnek. Az élő irodalom világába, ahol életszagú mesékbe foglalva ott vagyunk egy kicsit mindannyian.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!