Egy konferanszié a szerelemről

2013. 03. 17. 10:43

A Szerelmesek kalauza mindenki útikönyve. Fiatal, tapasztalatlan lányoktól idős, házasságban élő férfiig, mindenkinek hasznossá válhat. Ha nem másért, hát igazolhatja önmagát. Tanítás, mely nem fölényeskedő, hanem a jóindulat vezérli. A tapasztalat megosztása. Mindenkivel. A Riport kiadó gondozásában megjelent kötetet Derzsi Pálma ajánlja az olvasó figyelmébe.

Nagy Endre megteremtette a magyar kabarét. Élete első felét ünnepelt alkotóként élte. Fellépései, írásai ugyanolyan keresettek voltak, mint kortársainak (Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula stb.) alkotásai. Akkor fordult az irodalom felé, amikor már lecsengtek konferanszié-sikerei.
"Új kísérletekbe veti magát. Lukits Miklós alakjával megteremti a maga Esti Kornélját, és különös novellafüzért sző alakja köré. Ilyen Az öregek kalauza, majd a Szerelmesek kalauza. Az 1934-ben kiadott, elfeledett kötet abban a stílusban született, amit a színpadon kigyakorolt: mesél” – írja a könyv előszavában Nemlaha György.
Nagy Endre utolsó éveiben írta meg a Szerelmesek kalauzát. Tapasztalatait fiatalosan és kritikusan fogalmazza meg. Unokahúgának mesél arról, hogy mi a szerelem és miben áll a jó házasság. Feltérképezi a páros élet szabályrendszerét. Nyelvezete humoros, szórakoztató. Iróniája, stílusa újra bebizonyítja, hogy a magyar nyelv gyönyörű, gazdag, kifejező.
A Szerelmesek kalauza mindenki útikönyve. Fiatal, tapasztalatlan lányoktól idős, házasságban élő férfiig, mindenkinek hasznossá válhat. Ha nem másért, hát igazolhatja önmagát. Tanítás, mely nem fölényeskedő, hanem a jóindulat vezérli. A tapasztalat megosztása. Mindenkivel.
„Férfi és nő között tökéletes összhangot csak a szerelem tud teremteni, jobban mondva, a férfi és a nő között a tökéletes összhang: csak ez az igazi szerelem. A szerelmes ember akár folytonos szellemi öncsonkítással is párjához idomul, és amikor szokásaiból, adottságaiból le-lefarag egy-egy darabkát, édes örömmel hozza meg ezt az áldozatot.
És ha így is maradnak köztük egyenetlen rések, ezeket könnyűszerrel hidalja át elvarázsolt képzelete, amelynek reflektorfényében a hibák is erényként ragyognak” – teszi hozzá a szerző.
Nehéz dolog a szerelem, és talán még nehezebb a házasélet, de ebben a küzdelemben rejlik a szépsége. Nagy Endre tanácsait nem könnyű betartani. Természetesen ő is tudja, hogy nincs tökéletes együttlét, nincs tökéletes nő és férfi sem, és egy jól kifejlesztett képlet sem létezik. Minden embernek a saját párjával kell azt kikísérleteznie. Így izgalmas. Õ csak utat ad, tippeket, és legfőképpen kedvet. Szellemesen és könnyedén megmutatja azt, ami a legnehezebb: dolgozni azért, hogy működjön a kapcsolat, de ez a befektetett munka teszi értékessé a kapcsolatot.
Szó esik ebben a könyvben házasságról, férfi-nő kapcsolatról, de a féltékenységről, lemondásról, árulásról és nemiségről is.
„Akik igazán szeretik egymást, olyan utálkozás, fáradság, unalom nélkül hordozzák egymást, amint ahogyan a nyálat hordja az ember a szájában.
Nem lehet problémájuk, amelyre a másik mentséget ne találna. Távollétük csak teljesebb jelenvalóság, hallgatásuk a legmeghittebb tárgyalás. Együttlétük tulajdonképpen állandó, szakadatlan egyesülés, amelyben valamennyi testi és lelki szervük egyszerre élvezi az összeforrás egzaltált gyönyöreit.
A szerelem a végtelenségig meggazdagítja szexualitásuk kezdetleges, szegényes, múlékony rítusát és egész életüket beborítja vele. Minden kis sétájuk nászutazás és minden falat ételük nászlakoma. Nem unhatják meg egymást, mint ahogy önmagát sem unhatja meg az ember.”
Nagy Endre könyvében eljut a gyermekvállalásig és a szerelem majdnem végső stációjáig. Az utolsó az öregkor. Az bizonyítja a kapcsoltba fektetett életnyi munkát, amikor szavak nélkül is pontosan tudják egymásról a társak, hogy milyen áldozatokat hozott a másik, mit mondott fel azért, hogy az élet utolsó fejezeteiben hálásak és boldogok legyenek.
„Az embernek öregségére csak egy igazi társa marad: férjnek a felesége, feleségnek a férje. Ifjúságuk erjedései, forrongásai kihűltek már, de el nem vesztek, aminthogy a természetben az energia sose vész el, csak átalakul. Átalakulnak egyenletes szeretetté, amely a nemiségtől megtisztulva többé sohasem választja el őket. Már nem akarják egymást leigázni, megjavítani, elfogadják egymást úgy, ahogy vannak, és a hibáikat éppoly nélkülözhetetleneknek érzik, mint erényeiket.”
A Riport Kiadó 2012-ben jelentette meg a Szerelmesek kalauzát. Szép, kemény kötésű kiadvány, amelyet bármikor leemelhetünk a polcunkról és odaadhatjuk unokahúgunknak.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!