Az összefogás képei

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumhoz tartozó Erdélyi Művészeti Központ (EMÜK) bemutatkozó tárlatát nyitották meg a kolozsvári Minerva-házban. A nagy sikerű rendezvény a novemberben elhunyt Jakobovits Miklós emléke előtt is tisztelegni kíván, a festmények, grafikák, szobrok és textilmunkák a második világháború utáni erdélyi képzőművészet jelentős alkotásai. Varga Melinda írása.

A 140 éves Székely Nemzeti Múzeum keretében működő Gyárfás Jenő Képtár anyagából és az Erdélyi Művészeti Központ adományként kapott műalkotásaiból nyílt tárlat számos érdeklődőt vonzott. Az 1945 után létrejött jelentős erdélyi alkotásokat felvonultató kiállításon a közönség többek között Nagy Albert, Nagy Imre, Szolnay Sándor, Mattis Teutsch János, Mohy Sándor, Kós András, Miklóssy Gábor, Andrásy Zoltán, Balázs Péter, Varga Nándor Lajos, Tóth László, Baász Imre, Gy. Szabó Béla, Plugor Sándor, Vetro Artúr, Lövith Egon, Gergely István, Benczédi Sándor, Román Viktor, Pallos Sch. Jutta, Cseh Gusztáv munkáit tekinthette meg. Néhány gyűjtő jóvoltából a kolozsvári tárlat Fülöp Antal Andor, Kovács Zoltán, Incze János Dés, Györkös Mányi Albert munkáival bővült.
Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Debreczeni János magyar konzul emelte ki az Erdélyi Művészeti Központ jelentőségét. Kántor Lajos műkritikus, irodalomtörténész szerint a tárlatnyitó nemcsak művészeti ünnep, hanem a sokaktól annyira várt összefogás talán történelminek mondható jelenkori példája is. Mint mondta: a sepsiszentgyörgyi Képzőművészeti Múzeumnak a Gyárfás Jenő Képtárban őrzött újkori kincseiből látható egy minőségi, 20. századi válogatás, kiegészülve közelmúltbeli adományokkal, köztük a csak pár napja az EMÜK számára felajánlott kolozsvári festményekkel. A tágan értelmezett Erdély képviselteti itt magát. Kántor az EMÜK történelmi előzményeként emelte ki Kós Károly ilyen irányú törekvéseit; Kós 1929-ben kezdeményezte a Barabás Miklós Céh megalakítását. A Céhnek Jakobovits Miklós volt 1994-től az elnöke. „A most megnyíló tárlat, az ennek égisze alatt találkozó festők, grafikusok, szobrászok, textilesek jelenléte bizonyítékkal szolgál a tekintetben, hogy az erdélyi magyar képzőművészet a huszadik században rendkívüli értékek teremtőjének bizonyul közvetlenül vagy közvetve kapcsolódván az itt élő egyetemes magyarság problémáihoz” – fogalmazott Kántor. Hangsúlyozta azt is: a már eltávozott klasszikus és modern klasszikus művészek mellett figyelnünk kell az élő kortársakra is, azokra, akik a képzőművészet hagyományos megjelenési formáival, technikáival elégedetlenül, egészen újat keresnek és találnak, mint a performance, installáció műfajában kibontakozó alkotások. Kántor szerint az EMÜK semmiképpen nem lehet és nem lesz a kirekesztés hirdetője.
Végezetül Varga Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója fejezte ki örömét a kiállítás létrejötte kapcsán, hangsúlyozva, hogy a jelen levő szakmabeliek és művészetkedvelők érdeklődése is azt bizonyítja, munkájuk nem hiábavaló. „Nem szentgyörgyi, nem székelyföldi, hanem összerdélyi közgyűjteményt szeretnénk kialakítani, az erdélyi magyar képzőművészet megérdemli, hogy saját központja legyen” – fogalmazott. Ennek a búvópataka már a rendszerváltás óta benne van az erdélyi képzőművészeti közbeszédben, hiszen számos művészeti rendezvényen, táborban fölmerült, milyen jó volna egy olyan kiállítást, közgyűjteményt létrehozni, ahol nem szakad meg a történelem Gyárfás Jenőnél és Barabás Miklósnál. Nagy klasszikusainkról hallani Budapesten is, de több jelentős erdélyi alkotót az országhatáron túl nem igazán ismernek. Sok olyan művész van, aki dolgozott magányosan, a tűrt és tiltott kategóriában, akikről nem tudunk, vagy ha tudunk, csak lokálisan vannak benne a köztudatban. Mi szentgyörgyiek ismerjük Hervai Zoltánt, Both Borbálát, de Kolozsváron nem hallottak róla. Ahogy mi sem hallottunk számos kolozsvári festőről. Sok ilyen művészt próbálunk valamilyen formában kanonizálni – összegzett.
A tárlat meghívást kapott egyébként Bukarestbe a Balassi Intézet révén, és a magyar fővárossal is folynak már tárgyalások, s ezek eredményeként 2014-ben Budapesten és más magyarországi városokban is megtekinthető lesz a most kiállított anyag. Az ősz folyamán Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen állítják ki a gyűjteményt.

A Minerva-házban március 20-ig látogatható a tárlat, hétköznapokon 11–15 óra között.