Csontváry és a falra hányt borsó

2016. 07. 31. 14:54

Egy értékes kiállítás megtekintéséhez is elkél némi civilizációs előképzettség. Bögözi Attila jegyzete a csíkszeredai Csontváry-kiállítás egyik művének sajátos hírnevéről és következményeiről.

 

Csontváry nevezetes Öreg halásza

 

Híres festmények kiállítása mindig is nagy biztonsági kockázatot jelentett és jelent ma is, hiszen a műkincs-vandalizmus történelme számos olyan műremekről, köztük világhírű festményekről és szobrokról tud, amelyekben nem pusztán a gondatlanság, a figyelmetlenség, hanem jelesül a nyers düh, nemegyszer pedig a téboly miatt keletkeztek szinte helyrehozhatatlan károk.

A Csíki Székely Múzeum Csontváry kiállításán egy rendkívül kedves, művészettörténetben is jártas, teremfelügyelő hölggyel minden nehézség nélkül számba is veszünk néhány ismert műkincs-vandalizmus esetet, első helyen említve Rembrandt Éjjeli őrjárat című munkáját, amelyet több támadás is ért. 1911-ben egy munkanélküli, korábban hajószakácsként dolgozó férfi próbált késsel kárt tenni az amszterdami Rijksmuseumban megcsodálható festményen, de nem járt sikerrel. 1975-ben egy középiskolai tanár támadt a műre, s a restaurálás ellenére még ma is jól látható cikk-cakkokat vágott bele. 1990-ben egy másik kalandor savval öntötte le, de az őrök közbeléptek, így a szakemberek még idejében meg tudták akadályozni, hogy az alkotást teljesen kimarja az anyag.

Leonardo Da Vinci A Szűz és a Gyermek Szent Annával meg Keresztelő Szent Jánossal című 1500-ban keletkezett festményére, egy Nagy-Britannia „politikai, gazdasági és társadalmi helyzete” ellen tiltakozó férfi lefűrészelt vadászpuskával lőtt rá a londoni Nemzeti Galériában. A Szűz ruháján keletkezett károsodást azóta sem tudták restaurálni.

Michelangelo Pietája ötszáz éves történetének legsúlyosabb sérülését egy geológustól szenvedte el, aki 1972-ben „én vagyok Jézus” felkiáltással támadt a szoborra.

Pablo Picasso Színész című művébe 2010-ben szó szerint beleesett egy New York-i hölgy, 18 centiméter hosszúságú szakadást okozva a képen. A legtöbbször megrongált mű kétes hírneve Edvard Eriksen A kis hableány nevű szobrának jutott osztályrészül. 1964-ben fejét, majd karjait is lefűrészelték, ellopták, megtalálták, visszahelyezték, majd megint ellopták. Még dinamittal is felrobbantották, s szinte nincs olyan színű festék, amivel ne öntötték volna le.

Ezek után jó volt hallani, hogy Csíkszeredában hasonló vandál tettre aligha kerülhet sor. Korszerű biztonságtechnika, tetőtől talpig bekamerázott kiállítótermek, no meg árgus szemekkel fürkésző felügyelő-személyzet vigyázza a számtalan remekmű biztonságát.

Nem lep meg az sem, amikor a hölgy elmondja, legjobban az Öreg halász című festményt kell, főként a fiataloktól óvni. És nem azért, mert a nehéz munkában megfáradt öreg halász szuggesztív portréja az emberi sorstragikum egyik legnagyobb hatású kifejeződése a modern képzőművészetben, amit a képbe már-már belebújva, szinte mindenki a lehető legközelebbről szeretne látni, még csak nem is azért, mert az Öreg halász rejtélyes kép, amely szinte szuggerálja, hogy megfejtsék, hanem az interneten évek óta keringő, a képhez hozzáadott ezoterikus értelmezések miatt. „Ezek lényege – magyarázta a hölgy –, hogy ha egy egyszerű optikai trükkel, a függőleges középvonal mentén a kép jobb oldalát tükrözzük meg, akkor egy hegyes szarvú, gonosz tekintetű ördögi figurát kapunk eredményül, aki mögött a táj füstben úszik, az ég pedig baljóslóan vöröslik. Ha a bal oldallal tesszük ugyanezt, egy imára kulcsolt kezű idős személy megnyugtató képe tárul elénk, a háttérben pedig a sima víztükör és a méltóságteljesen ködfátyolba burkolózó hegy.”

Nos, ezt szeretnék sokan élőben is látni, hogy tapintható közelségbe kerüljenek, az isteni meg az ördögi, a jó és a rossz természetes és eredeti formáihoz.

Ez pedig a képre egyenesen életveszélyes.

Mert jönnek a gyereke, s tenyerükkel máris takarnák le az öreg halász arcát, nem is érdekli őket a kiállítás gyönyörű álomvilágba röpítő káprázata.

Az szép és jó, hogy a Communitas Alapítvány támogatásával 30 erdélyi iskola 1100 diákja ingyen látogathatta-látogathatja meg a csíkszeredai kiállítást. Ám az sem lenne ördögtől való, ha a látogatás előtt a pedagógusok többet beszélgetnének a diákokkal arról is, hogy miként kell viselkedni egy kiállításon, miként illik képet nézni. Mert ha kellő előkészítés nélkül szabadítjuk a fiatalokra az élményt, az lepattan róluk, mint falra hányt borsó. És tudjuk: az értelem álma, szörnyeket szül.

Hogy milyeneket? Azt a bevezetőben láttuk.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!