Amikor a színház útra kel
2016. 10. 11. 15:22Idén négy különböző állomása volt a KaravanAct utazó színházfesztiválnak, összesen hat előadást tekinthettek meg az érdeklődők. A fesztivál, amellett, hogy több helyszínre elviszi az előadásokat, így próbálva újraéleszteni az utazó színházak hagyományát, workshopokat is szervezett színművészetis hallgatóknak és a nézőknek egyaránt. Sarány Orsolya tudósítása.
A BBTE Színház és Televízió Kar diákjainak mozgáselőadása
Második alkalommal szervezték meg a KaravanAct utazó színházfesztivált, az idei előadásokkal négy helyszínen mutatkoztak be: először Sepsiszentgyörgyre látogattak, majd Csíkszeredába, Kolozsvárra és Kidére vitték el a produkciókat.
A Shoshin Színházi Egyesület idén a STUDY || ROSA lengyelországi társulattal, a magyaroszági Góbi Rita Társulattal, illetve a Babeș–Bolyai Tudományegyetem színművészet-szakos hallgatóival közösen állították össze a repertoárt. A lengyel társulat két előadással vendégszerepelt, a Góbi Rita Társulat a Pici Bonbon című gyermekelőadást hozta el az erdélyi közönségnek. A kolozsvári diákok a g.a.me című mozgásszínházi előadással készültek, míg a Shoshin Színházi Egyesület két produkcióval, a Mindenke és a varázsdoboz, valamint a Házikó a halottaknak előadásokkal vett részt a fesztiválon.
A fesztivál érdekessége volt, hogy az előadások mellett különböző foglalkozásokra is jelentkezhettek az érdeklődők. Tartottak gólyalábas képzést 10-12 éveseknek, ezt Tymon Siejkowski, a lengyelországi Art Junction alapítvány tagja irányította, míg a fesztivál szervezői biztosították a fordítást. A kezdő gólyák gólyalábakon tanulhattak meg járni. Emellett szerveztek 16 éven felülieknek mozgás- és tánc workshopot, amelyet az elismert táncos és koreográfus, Góbi Rita irányított. A fesztivál teljes ideje alatt a színis hallgatók utcaszínházi technikákat sajátíthattak el Tymon Siejkowskitól. A workshopok a Shoshin és a lengyel társulat közreműködésével jöttek létre.
A fesztivál célkitűzése, hogy népszerűsítse az utazó társulatok hagyományát. Emellett a változatos helyszínekre és a közönség bevonására is nagy hangsúlyt fektettek. Játszottak stúdióban, múzeumban, iskolaudvaron, tornateremben, vagy akár a kolozsvári ferences kolostor refektóriumában. A szervezők számára izgalmasak a változatos helyszínekből származó kihívások, illetve az ezekhez való alkalmazkodás. Igaz, egyes előadásokat technikai okok miatt nem tudnak elvinni külső helyszínekre.
Köllő Csongor a Házikó a halottaknak című előadásban
A játékterek változatossága és újszerűsége mellett a közönség bevonása is fontos volt a fesztivál szervezői számára. Közvetlenebb kapcsolatot szerettek volna kialakítani a nézőkkel, kötetlen párbeszédre próbálták ösztönözni őket. A Mindenke és a varázsdoboz produkció nemcsak a gyermekek számára volt élvezhető, a látvány és a mozgás együttese az óvodásokat kísérő felnőttek figyelmét is lekötötte. Emellett a színésznő több alkalommal kiszólt a gyerekekhez, kérdéseket tett föl: mi van a dobozban, merre utazzon Mindenke és háziállata, majd az előadás végén megengedte, hogy belenézhessenek a varázsdobozba, így is kiemelve a közvetlenséget néző és produkció között.
A résztvevők - elsősorban a gyerekek - bevonása az előadásokba a fesztivál egyik fő célja
A fesztiválon debütáló Házikó a halottaknak című előadásban több alkalommal is szerepet vállaltak a nézők is. Az anya-gyermek, illetve apa-gyermek viszonyt tematizáló darabban, a nézők segítségét kérte a színész egy ajtó kinyitásához, hogy kiszabadulhasson, elmenekülhessen. A Salvatore Quasimodo és Tadeusz Różewicz szövegeire épülő produkcióban a színész többször megszólította a nézőket, kérdéseket fogalmazott meg, időd hagyva számukra, hogy válaszukon elmélkedhessenek.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
