A Melodeustól zengett a ZUG

2016. 05. 26. 14:28

Minden előítéletre rácáfolva, formaújító koncerttel zárta az évadát a Melodeus kolozsvári kórus. Május 19-én, a Váróterem Projekt független színház udvarán (a ZUG-ban) VJ Lamaskier vizuális művész egészítette ki a fellépést. A nézők gumiabroncsokon, tákolt padokon, üdítős rekeszeken is ültek, miközben a kórustagok foszforeszkáló rudacskákkal világították meg a kottáikat és egymást. Sarvadi Paul tudósítása.

 

Közösséget termető hely a kolozsvári Zug   A szerző felvételei

 

A ZUG egy gyártelep udvarán található, Kolozsvár egyik forgalmas, de a központtól félreeső részén. A hozzá vezető út egy tipikus kommunista korszakbeli kapualjon át kezdődik, gumijavitó műhelyek, raktárak között. Néhány éve itt tanyázik a Váróterem Projekt független színházi társulat, úgyhogy a hely közismert a kortárs művészet kedvelői között. Hetente több rendezvény is zajlik itt: állandó jelleggel színházi előadások, jamsession-ök, filmvetítések,  ritkábban koncertek, de volt slam poetry bajnoki forduló, színész-jam, könyvbemutató és költészet ünnep is.

E mostani szabadtéri fellépés egészen rendhagyó volt, soha nem gondoltam volna, hogy egy kórus előadása ennyire élvezhető lehet, s hogy az éneküket ilyen mértékben ki tudja egészíteni egy vizuális művész jelenléte. Az, hogy erre még kíváncsi nézők is akadnak, nem is kevesen, az már csak hab a meglepetés tortáján.

A közel 30 tagú kórus egy ablakok nélküli kihalt térben hangol a koncertre. Különféle elhagyott háztartási eszközök között melegítik be a hangjukat. Mögöttük és mellettük egy telegraffitizett csempefal. A látványról Gaspar Noe filmjei jutnak eszembe, vagy Kubrick zseniális Mechanikus narancsa. Persze, annyi közük van ezeknek a „moziknak” a korális zenéhez, mint nekem, zéró, de a látvány mégis ezekre emlékeztet. Nekik nem, csak nekem tűnik fel, ők természetesek és úgy viselkednek, mintha a romok között készülődő kórus a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Eközben VJ Lamaskier, fiatal, de egyre ismertebb vizuális művész, damil madzagokat erősít négy vászonnal bevont karikára, létrákat tologat ide-oda, kábeleket huzigál és vetítőt szerel egy légkondicionáló külső dobozára.

A nézők csendben és mosolyogva érkeznek: bicajosok, elegáns egyetemista lányok, idős párok karöltve. Van aki magyarul, van aki románul, van, aki angolul társalog.

A szokatlan helyszínen is remek élményt kínált a Melodeus énekkoncertje

 

A koncert egy bő órán át tart. A repertoár érdekesen válogatott. A Melodeus egy afrikai eredetű énekkel kezd, de elhangzik olyan dal is, amely először Diana hercegnő temetésén volt hallható. Az énekeket VJ Lamaskier vetítései egészítik ki. A vizuális artista többnyire nonfiguratív formákkal játszadozik négy felületen. Ugyanazt a képet megmutatja több perspektívából. A vetített felületek arányosan épülnek be a környezetbe, nem hivalkodóak, kellemes színviláguk van, és a kórussal harmóniát alkotva eredményezik a hatást.

Kellemes estét ajándékozott a Melodeus kórus mindenkinek aki elfogadta a meghívást e szokatlan térbe. És ha ezzel az volt a céljuk, hogy megmutassák vagy felhívják a figyelmet a korális zene élvezhetőségére, akkor teljes mértékben sikerült!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!