A kánonok felette szükséges voltáról

Komoly érdeklődés mutatkozik Nagyváradon az irodalomelméleti tematikák iránt, legalábbis ezt látszik igazolni, hogy jó félszáznyian gyűltek össze a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében, ahol Boka László Egyszólamú kánon? című, tanulmányokat és kritikákat tartalmazó kötetét mutatták be. Az elhangzottakat Szűcs László foglalta össze.

Az egyetem hallgatói és elõadói mellett a „civil” érdeklõdõk nagy számát talán az is indokolja, hogy a kötet bemutatására Láng Gusztáv irodalomtörténészt kérte fel a szerzõ, aki ugyan már nem tanít rendszeresen, s ahogy fogalmazott, már nem elég erõs a „tanári hangja”, ám a hallgatóságot ezúttal is sikerült magával ragadnia.
Miután a szervezők – a PKE, a Gondolat kiadó és a Várad folyóirat – nevében Kordics Noémi adjunktus üdvözölte a megjelenteket, Láng professzor arról beszélt, hogy Boka László a bibliai mellett a szó zenei értelmével is illusztrálja, hogy a kánon többszólamú. „Kánon nélkül nem tudunk olvasni” – fogalmazott a méltató, szavait azzal illusztrálva, hogy ha valaki egy könyvtárba lép, valamiféle eligazítással kell rendelkeznie, hogy az ott található, számára ismeretlen sok tízezer könyvet, költeményektől a regényekig, hogyan, milyen rendszer szerint olvassa. Hozzátette azt is, hogy „a kánon bizonyos fokig manipulál is, illetve korlátoz is.” A nagypapa példájával élt, aki álmából felverve is, bármikor magabiztosan jelentette volna ki, hogy történjék akármi is, számára mindig a legnagyobb Arany és Mikszáth.
Láng Gusztáv szerint a kánon úgy változik, hogy közben változhatatlannak mutatja magát, illetve tapasztalat, hogy minden új korszak megkérdőjelezi az előző korszak kánonjait. „Hallatlan szakmai erudíció jellemzi Bokát” – szólt az elismerés a korábbi tanítványnak, aki jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár szakmai igazgatója, aki könyve írásaiban végére járt minden lényeges tudományos eredménynek. Szóba került a címbeli kérdőjel is, ezzel kapcsolatban az irodalomtörténész a kétely fontosságát emelte ki, hiszen a leggyakrabban ez az, ami a gondolkodási folyamatot elindítja. Egyúttal az olvasót is kételyre, ezáltal gondolkodásra készteti, ami persze nem könnyű feladat.
Külön szólt Láng a kötet legterjedelmesebb tanulmányáról, mely erdélyiség és irodalom összefüggéseit taglalja, újra megfogalmazva a kérdést, hogy beszélhetünk-e ma olyan fogalmakról, mint erdélyi, kisebbségi, esetleg regionális irodalom? A válasz azért is inkább nemleges, hiszen a helyi értékfogalmakat a történelem és a politika hozta létre, márpedig ezek az irodalmon kívüli szempontok – érvelt a szakember, hozzátéve, hogy a területi elv már csak azért sem állja meg a helyét, hiszen Erdélyen kívül is írnak erdélyi irodalmat, s Erdélyen belül is úgymond nem erdélyit. A nemzeti vagy erdélyi dilemmája kapcsán elhangzott olyan klasszikusaink neve, mint Mikes Kelemen, Józsika Miklós vagy Kemény Zsigmond. Előbbi kapcsán felhívta arra a figyelmet, hogy a Mikes korabeli erdélyi regionális köznyelv fejlettebb, korszerűbb volt a magyarországinál.
Érdekes fejezetnek nevezte a méltató a 68-as romániai kulturális nyitásról szólót, amely időszak egyetlen pozitív hozadékaként Láng Gusztáv azt tartja, hogy a nívós nemzetközi szakirodalom legalább román fordításban elérhetővé vált.
A könyvbemutató végén a nagyváradi születésű szerző, Boka László szólt röviden, mindenek előtt maga is az irodalmi kánonok szükségszerűségéről. A címbeli kérdőjelre visszatérve úgy vélekedett: „egy jó kérdésfeltevés mindig többet ér egy magabiztos válasznál.” Szólt a terminológiák használatáról, úgymint határon túli, regionális, anyaországi stb., illetve periféria vagy decentralizáció ellentétpárja. Boka szerint amellett, hogy a határon túli irodalmak kifejezésnek manapság nincs sok értelme, úgy vélekedik, hogy regionális kánonról továbbra is lehet beszélni, s ez esetben is a kegyetlen kritika az, ami rangot ad. A bemutató végén egy kérdés kapcsán a médiának a kánonokra való egykori és mai hatásáról beszélt a két irodalomtörténész, végül Boka László dedikálta művét az érdeklődőknek, akik a szervezők jóvoltából vörösborral koccinthattak az irodalom javára.