„Az erdélyi közönség megtalált magának”

A KiSTeHén először 2002-ben robbant be a köztudatba, az az évi Sziget Fesztivál reklámdalával, majd 2005-ben jött a mai napig mindenki által ismert Szájbergyerek. A nagyváradi Moszkva Kávézóba látogató zenekar gitáros-énekesével, KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓVAL a koncert előtt Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett.
Az írásból, figyelmes olvasással még az új album címe is kiderülhet. Esetleg.

Először is elmondanád nekem, hogy hányféle ember van?

Kétféle. Jöhet a következő kérdés.

„Van a jó, aki elsősorban rendes, mindenesetre nem pofázik, csendes” és „van a rossz, akit elsősorban nem ismerek, mindenesetre nem szeretek”. Legalábbis ezt mondjátok az „Olyan izé vagy” című számotokban, amit letiltottak tavaly ősszel az X-Faktorban. Elmondod, hogy történt?

Hívtak minket a műsorba, és az ajánlottak közül kiválasztották ezt a számot. Fel is vettük – merthogy ezek az extra-produkciók nem élőben mennek – de Kolosi Péter programigazgató fél órával adás előtt letiltatta. Akkor jött meg külföldről, és feltehetően nem látta korábban.

Mi volt az indoklás?

Azt mondták kiverte a biztosítékot. Ennyit. Kérdeztük, mit kommunikáljunk, merthogy mi csak álltunk valami kockákon és zenéltünk, a húsz statisztát, akik táncoltak, meg az összes show-elemet ők tették hozzá, de konkrétan nem derült ki, hogy mivel volt baj.

Talán azt gondolták, sértheti a célközönséget…

Lehet ez volt az oka, de a főszerkesztő nagyon lelkes volt, hetekig készítették elő. Mellesleg szerintem nekik a botrány sem rossz a nézőszám szempontjából, szóval nem tudom.

Végül pár hétre rá szerepeltetek a Milyen kár című, Erdős Virág szövegből született számmal, aminek az egyik sora így szól: „milyen kár hogy van még az a pénz”. Ez se hangzik sokkal jobban.

Azt azért tudni kell, hogy a tévé normál esetben nem fizet egy ilyen fellépésért, merthogy hatalmas reklám lehetőséget kapsz, ami valamennyire igaz is. Mi viszont úgy mentünk vissza, hogy kértük a normál gázsinkat, és bemondtuk, ezt a dalt. Rábólintottak.

A felvezető anyagban úgy konferáltak fel benneteket, mint egy minimum interkontinentális bajnok bokszolót: platina album, az év dala 2005-ben, európai fesztivál sikerek, amerikai és kanadai turnék. Érzitek magatokat ekkora sztárnak a mindennapokban?

Magyarországon nem, Erdélyben néha igen. Azt sem érzem, hogy a tévészereplés ezen bármit változtatott volna. Persze a műsornak kellett, hogy sztárok legyünk, vagy legalább annak tűnjünk, és igaz, hogy a turnékat, és nemzetközi szinten futó lemezeket kevesen csinálják meg, de ettől mi még nem vagyunk azok.

A nagyközönség tudatában, a sok remek szám ellenére két cím él: az „Één vagyok a Kistehééén” és a „Szájbergyerek”. Nem zavaró ez?

Nem feltétlenül. A Magna cum Laudés Mező Misivel dolgozom együtt a Budapest Bar projektben, ők kábé ezen a vonalon vannak most is. Nagyon jó fej srác, többek között azért, mgert szereti a zenénket. Csak azért említem, mert tegnap Temesváron játszottunk, és kérték tőlünk a Pálinkadalt, ami ugye az ő számuk. Valószínűleg ez azért van, mert – ahogy Lovasi (a Kiscsillag és a Kispál és a Borz frontembere – a szerk.) mondta nekem egyszer – eleinte mi voltunk a vidék hangja, amiben lehet valami, hisz mérhetetlenül sok falunapon szerepeltünk, a Szájbergyereket pedig ma is nyomják lagzikban.
Nekem ez kaland volt akkor, de elég hamar meguntam. Az első lemez után el kellett dönteni, hogy megyünk tovább ebbe a - hétköznapokban elég nyomasztó - szórakoztatóipari irányba, vagy váltunk. Lehet, hogy már luxusbuszban utaznánk és tele lennénk koncertekkel, de mégis az utóbbi mellett döntöttünk, többek között ezért is lettek például tagcserék.
Ez azt a furcsa helyzetet eredményezte, hogy amíg ma egy alternatív zenekar vagyunk, olyan számokkal, amik minden egyes tagnak nagyon fontosak, kezelnünk kell egy vállalható, de ettől eltérő múltat is. Játsszuk a Szájbergyereket, de teljesen más a hangzása, ez már a mostani zenekaré. Szóval van a múlt, de ez a másik irány sem új már, hisz idén jön ki a harmadik ilyen lemezünk.

Még mindig 2014 a munkacíme, vagy már adtatok neki véglegeset?

Még mindig nincs.

(Aztán a koncert utáni buliban beszélgettünk még egy kicsit, és kiderült, hogy mégis van. Az új album címe pedig: KiSTeéN)

Temesvárról jöttök, ma Várad, holnap pedig Szatmárnémeti következik. Elég sokszor vagytok a határnak ezen az oldalán. Ennyire szeretnek benneteket errefelé?

Mondtam már, hogy ez a múlt és jelen dolog még bennem sem teljesen tisztázott, bármennyire próbálom bizonygatni az ellenkezőjét, az itteni közönség fejében viszont rend van ezzel kapcsolatban, sokkal inkább, mint Magyarországon. Márciusban is volt egy ötkoncertes turnénk, gyakorlatilag teltházakkal, és a közönség a régi és a legújabb dalokat egyformán velünk énekelte.

Hogy kerültetek ide?

Talán Nagyváradon játszottunk először valami diákrendezvényen, aztán hívtak a Félszigetre. Elkezdtünk idejárni valahogy, és az erdélyi közönség megtalált bennünket magának. Csak okoskodom, de valami olyasmi lehet benne, hogy például a Gyom nyomja az agyamat jellegű egyrészt végtelenül egyszerű, másrészt viszont nagyon is progresszív, modern tartalmat tudják dekódolni, igény van rá.

Otthon nem?

Nem igazán. Ott azt mondják, hogy aha, Kistehén, aha, a Szájbergyerek, aha azt utálom. Nem hiszik el, hogy már teljesen máshol tartunk.

Érdekes, hogy sok másban el tudják fogadni az akár folyamatos önellentmondást is, de egy zenekari életműben nem tolerálnak egy ilyen váltást.

Azt hiszem, hogy tényleg nem. Vagy az is lehet, hogy igen, de naivitás lenne azt gondolni, hogy az Olyan izé vagy – bármilyen népszerű műsorban hangozzon el – tömegekre lesz hatással. A Bälgás srácok mondták, hogy szerintük a Cimbi vagy, haver vagy, vágjál hátba szöveget egy ország fogja énekelni, mert annyira jellemző. Õk mai napig játsszák saját koncereiken, de messze nem mondható, hogy mindenki ezt fújná. Manapság az ilyesmire nincs nagy igény. Amit most csinálunk, ahogy kommunikálunk, ahogy kinézünk, egy viszonylag szűk réteget fog csak meg, a nagyközönséget nem.

A mostani album ennek fényében megint inkább külföldre készül?

Két hete kint voltunk megint Berlinben, hogy felelevenítsük a kapcsolatokat a koncertszervezőkkel, van esély, hogy megjelenhet német nyelvterületen ősszel az anyag, és akkor tudunk vele Európában koncertezni. Kénytelenek vagyunk más utakat keresni, mert Magyarországon nem tudunk egyelőre kikerülni a megkerülhetetlen, de mellőzött zenekar kategóriából.

Teljes interjú az Erdélyi Riport 2014/20. számában!