„Politikai kérdésektől nem szoktam zavarba jönni”

2014. 11. 01. 22:23

Az RMDSZ szövetségi elnöke és államfőjelöltje csupán akkor jött egy kicsit zavarba a kampányban szervezett pódiumbeszélgetéseken, amikor a családjáról, magánéletéről faggatta a hallgatósága. KELEMEN HUNORT a rendezvénysorozatról Cseke Péter Tamás kérdezte.

 

 

Székelyföldön nem a területi autonómiáról kérdeztek a legtöbbet az RMDSZ szövetségi elnökét, hanem a románokkal való viszonyról. Mi volt a cél a pódiumbeszélgetések megszervezésével?

Próbáltunk a régi, betokosodott kampánytalálkozókhoz képest egy új lehetőséget keresni a választókkal való kommunikációra. A cél az volt, hogy a különböző helyszíneken a közvélemény-formálókkal és az érdeklődőkkel megismertessük azt, hogy mit gondolunk 2014 őszén az országról, az erdélyi magyarság jövőjéről, meghallgassuk a véleményüket, válaszolhassunk a kérdéseikre. Ezeknek a beszélgetéseknek a jelentősebb része elsősorban az autonómiáról, a romániai társadalom problémáiról szólt, olyan megoldásokról, amelyek távlatokat nyithatnak. Másrészt mindenütt előkerültek a helyi ügyek. A szatmáriak a szatmári, a csíkiak a csíki problémákat vetették fel,

teljesen természetes, hogy az embereket azok a témák érdeklik leginkább, amelyek hozzájuk a legközelebb állnak.

 

Mennyiben tért el egymástól például a szatmárnémeti és a csíkszeredai pódiumbeszélgetés hangulata, tartalma?

Az alapgondolatokat, alapértékeket tekintve nem voltak eltérések. A tartalom nagymértékben függött attól, hogy én éppen milyen hangulatban vagyok, mit emelek ki. Az volt az érdekes, hogy Székelyföldön nem a területi autonómiáról kérdeztek a legtöbbet, hanem a románokkal való viszonyról. Partiumban leginkább a határ menti együttműködésekről faggattak. Ez megint csak érthető. Ám az alapüzenetét a beszélgetéseknek megtartottuk, ez nem változott.

 

 

Hangzott-e el olyan kérdés, amelytől zavarba jött?

Nem kaptam olyan kérdést ezeken a beszélgetéseken, amelytől zavarba jöttem volna. Én az ilyen találkozókon vagy interjúkban akkor jövök egy kicsit zavarba, amikor a magánéletemről, a családomról, a lányunkról kell beszélni. Nem azért jövök zavarba, mert nem beszélek erről szívesen, vagy nem tudom, hogy mit mondjak, hanem azért, mert e témák annyira a lelki világomhoz tartoznak, hogy nem szoktam a nagyközönség elé tárni ezeket. A politikus családjának, magánéletének nem kellene úgy előtérben lennie, mint a munkájának, a politikai tevékenységének. Ezért is szoktam ilyenkor egy kicsit zavarban lenni.

A legutóbb is kaptam egy olyan kérdést, hogy hol voltam éppen ebben a nagy rohanásban, amikor a lányom elkezdett járni. Politikai kérdésektől azonban soha nem szoktam zavarba jönni.

 

Gondolom, a helyi szervezők közül nem akar megbántani senkit, de azért megkérdem: hol érezte a legjobban magát a pódiumbeszélgetések helyszínei közül?

Mindenhol jól éreztem magam. Az utóbbi két-három találkozón meg voltam hűlve, azért ez is befolyásolta a hangulatomat, de ez nyilván nem a helyieken múlott. Azt elmondhatom, hogy Székelyudvarhelyen éreztem a legkevésbé jól magam, de ez is a mi hibánkból adódott. Ugyanis Udvarhelyen úgy helyeztek el engem a pódiumon, hogy sok embernek háttal ültem, ami engem zavart. Furcsa úgy beszélgetni, hogy a hallgatóság a hátad mögött ül. Ez még az elején történt, azóta a stábom az ilyen szituációkat elkerüli.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!