Minőség – „low cost” költségvetéssel
2015. 11. 04. 12:40Cápák a Marosban, Godzilla a Somostetőn, King-Kong a Víkend-telepen… Ha valaki ilyen élményekre vágyik, az messzire kerülje el a ma induló 23. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm-fesztivál helyszíneit Marosvásárhelyen, viszont a 30 percnél rövidebb filmalkotások kedvelői bátran üljenek be szerdától vasárnapig a Kultúrpalota nagytermébe, ahol 51 kisjáték-, kísérleti, dokumentum- és animációs film között csemegézhetnek az ország egyik legrégibb filmszemléjén. Szervezője változatlanul a Maros megyei MADISZ, fesztiváligazgatója pedig SIPOS LEVENTE. Vele beszélgetett a fesztivál előestéjén Bögözi Attila.
Sipos Levente fesztiváligazgató
Nyár derekán még nem lehetett tudni, sikerül-e ugyanolyan nívósan megszervezni az idei fesztivált, mint az előzőeket, vagy csak egy szerényebb, „fapados” kiadásra futja. Melyik volt az a pillanat, ami a szervezést átlendítette ezen a holtponton, hiszen eddig is „low cost”, vagyis viszonylag alacsony költségvetéssel rendelkezõ fesztivál volt az Alter-Native?
Az Alter-Native a nagy fesztiválokhoz képest mindig is alacsony költségvetésű rendezvény volt, az idén, sajnos, két pályázatról is lemaradtunk, ami komoly veszélybe sodorta a fesztivál egészét. Az egyik pályázaton, amelyiken tavaly nagyobb összeget nyertünk, a tavaszi kiíráson elbuktunk, és ez volt az a pillanat, amikor azt hittük: nincs tovább, hiszen, ha egy fesztiválon egy év kimarad, az a rendezvény halálos ítéletét jelenti. A gödör mélyén már azon gondolkodtunk, idén egy teljesen lecsupaszított, minden extrák nélküli programot állítunk össze, csupán a versenyprogramot tartva meg, mert az jár a legkevesebb költséggel. A vészforgatókönyvben az szerepelt, hogy marad a fesztivál gerince, a versenyfilmek, amit kiegészítünk néhány olyan nagyjátékfilmmel, amelyekért nem kell vetítési díjat fizetni. És ennyi lesz – ha egyáltalán lesz valami.
Végül mégis történt egy kisebb csoda, hiszen ma este teljes pompájában rajtol a fesztivál…
Köszönhetően Fodor Márta kolleganőmnek, aki a Román Nemzeti Kulturális Alap Adminisztrációjának (AFCN) honlapján észrevett egy másik pályázati kiírást, ami nem föltétlenül vonatkozott fesztiválokra, de ezúttal a szerencse mellénk szegődött. Mi több, a tavalyi összegnél egy picivel többet is sikerült „szakítanunk”. Nos, ez volt az a pont, amikor már sejtettük, nincs minden veszve, pedig akkor nem tudtuk, hogy végül a Kulturális Minisztérium is beszáll a finanszírozásba. Persze, mindez nem azt jelenti, hogy tejben, vajban, s leginkább pénzben fürödtünk. Csak éppen elegendő oxigénhez jutottunk ahhoz, hogy ne vergődjünk kétségbeesetten, mint a szárazra vetődött hal.
Élet az előcsarnokban a Kultúrpalotában Fotó: Madisz.ro
Mi a titka annak, hogy az Alter-Native már a huszonharmadik kiadásnál tart?
Ha a szívós, kitartó munka titoknak számít, akkor van. Ehhez hozzájön a szervezők makacssága, hogy csak azért sem hagyjuk kimúlni a fesztivált. A titok titka pedig, hogy a közönség mindig is nagyon szerette. Ez még akkor is igaz, ha az utóbbi egy-két évben volt bizonyos nézőszám csökkenés, viszont ez nem biztos, hogy csak a fesztivál hibája. Hiszen a fesztivál körül az utóbbi 23 évben óriásit változott a világ. Míg induláskor a régió egyetlen filmes rendezvénye volt, melyre Kolozsvárról, a Székelyföldről is jöttek a hátizsákosok, most erre kisebb az esély, hiszen majdnem minden városban van egy-egy filmfesztivál vagy vándor filmes seregszemle. Ma már – a kezdetekhez viszonyítva – a közönség kevésbé éhes a filmre, mert az internet megjelenése, s az ezt követő szédületes technikai fejlődés filmek millióit tette elérhetővé. Van viszont az Alter-Native-nak egy sajátos hangulata, ami nem merül ki abban, hogy más okostelefonon vagy tableten nézni egy filmet, és egészen más élmény filmvásznon vizionálni ugyanazt. Ez mindig is egy fiatalos rendezvény volt, igazi kisvárosi stílusjegyekkel, ami ellen soha sem tiltakoztunk, hiszen erényeinek, hibáinak összessége jelentette a rendezvénynek azt a szelíd báját, amiért hűséges nézőink évről évre beülnek maratoni vetítéseken hódolni a hetedik művészet újjászülető csodájának. A fesztiválnak vannak olyan hűséges nézői, akiket gyerekkorukban nagyszüleik vittek el először a vetítésekre, és felnőttként is hűséges látogatói maradtak. Ez azt is jelenti, hogy két évtized alatt sikerült megszerettetni az erdélyi közönséggel a rövidfilmeket.
Idén az előzsűri 824 beérkezett rövidfilmet nézett végig négy nap alatt. Számszerűségében ez sok vagy kevés az előző évekhez viszonyítva, vagy akár a hasonló rendezvényekhez mérten?
A közel 900 filmből 51 jutott át a rostán. Ekkora számú versenyfilmre korábban sohasem volt példa. 2012-ben ugyan 914 rövidfilmet neveztek be, de végül csak 778-at juttattak el a marosvásárhelyi MADISZ-hoz. Az idei rekord annak is betudható, hogy ezúttal nem DVD-n várták a nevezett rövidfilmeket, hanem interneten keresztül kellett beküldeni azokat. Az előzsűri, Durst György producer (Magyarország), Radu Vasile vizuális művész, rendező, Schneider Tibor rendező-operatőr, Marcel Ţintar film- és színházi rendező és Berecki Beáta-Hajnalka filmkritikus, a Filmtett és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház marketing menedzsere nézte végig a beérkezett alkotásokat, és döntötte el, melyek érdemesek arra, hogy bekerüljenek a 23. Alter-Native 11 órás versenyprogramjába. (A beválogatott filmek listája megtekinthető a www.madisz.ro oldalon – szerk megj.). Az előzsűri döntése nyomán 26 kisjátékfilmet, 15 animációt, 7 dokumentumfilmet és 3 kísérleti filmet nézhet meg holnaptól a fesztivál közönsége. A versenyben maradt alkotások 22 országból érkeztek, a legtöbb Magyarországot (7), illetve Franciaországot (5) képviseli. Több éve nem volt már példa rá, hogy a versenybe került alkotások számát tekintve Magyarország listavezető legyen, de arra sem, hogy Spanyolországot egyetlen rövidfilm se képviselje.
Remélhetően az idén is minden estére megtelik a Kultúrpalota nézőtere
A szervezők idén először szembesültek azzal a ténnyel, hogy egyesek egy független filmfesztivált propagandacélokra kívánnak felhasználni? Konkrétan miről is van szó?
Talán kicsit erős megfogalmazás, hogy „propagandacélokra kívánnak felhasználni egy fesztivált”. Tény, hogy idén sok nevezés érkezett a Közel-keletről, például Iránból, Pakisztánból, közöttük több, valóban, propaganda jelleggel is, amit szintén az előzsűrinek kellett kiszűrnie, és kíméletlenül ki is szűrt, hiszen erre a fesztiválra csakis a művészi igénnyel készült alkotások kerülhetnek be. Szerintem az ilyen filmek mindaddig ólálkodni fognak a miénkhez hasonló meg filmszemlék körül, amíg nem lesz saját fesztiváljuk. Hozzánk ezek a produkciók – én ugyan nem láttam egyet sem – az Európát hónapok óta gyötrő „migráns ügy” taraján érkeztek, ami nem jelenti azt, hogy az adott témában nem készült volna művészi igényű alkotás is. Például az az osztrák film, amelynek vetítése szerda este 18.50-kor kezdődik, Macondo a címe, és arról a 3000 menekültről szól, akik Ausztriában találtak menedéket.
Idén a fesztiválnak nem lesz Marosvásárhely díja. Az Európa kulturális fővárosává válni kívánó város vezetése így támogatja az ország egyik legrégebbi filmfesztiválját?
Sok mindent a városvezetés fejére lehet olvasni jogosan, viszont a Marosvásárhely díj elmaradása ezúttal nem az ő lelkükön szárad. Ugyanis ez az a másik pályázat, amiről lemaradtunk, részben a mi hibánkból, még akkor is, ha a meghirdetés kisé furcsára sikeredett, hiszen a tavalyi dátum szerepelt a kiírásban, amit nem vettünk észre. Fájdalmasabb, hogy a három évvel korábban megnyert támogatást mai napig sem fizette ki a polgármesteri hivatal. Viszont hagyományos partnereink – a Maros Megyei Tanács, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Bukaresti Magyar Kulturális Központ, a Román Nemzeti Filmintézet, a Nemzeti Kulturális Alap (AFCN), Románia Művelődési Minisztériuma, Románia kormányának kisebbségvédelmi hivatala (DRI), a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány – idén is mellénk álltak.
A versenyprogram mellett többszörösen díjazott magyar és román játékfilmeket is vetítenek. Kérem, a teljesség igénye nélkül említsen néhányat.
Az Oscar-díjra jelölt Aferim című román filmet is levetítik a fesztiválon (November 7., 19 óra)
Kezdeném Radu Jude Aferim! című filmjével, amelyet Románia a legjobb idegen nyelvű filmnek járó 2016-os Oscar-díjra jelölt. A legjobb rendezésért járó Ezüst Medve díjat is megkapta a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A programban szerepel továbbá Tudor Giurgiu román rendező Miért éppen én? (De ce eu?) című filmje is, amely egy fiatal, idealista ügyész történetét dolgozza fel, aki 2000-ben egy korrupt főügyész esetét vizsgálja, majd tisztázatlan körülmények között életét veszti, állítólag öngyilkos lesz. A magyar filmek közül a közönség érdeklődésére számít Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című alkotása, amelyet Portugália, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Brazília, Amerika és Szerbia rangos fesztiváljain vetítettek és több nemzetközi díjat kapott. A hivatalos megnyitó után a közönség megnézheti Mundruczó Kornél Fehér Isten című nagyjátékfilmjét is, amely a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű programjának fődíját nyerte meg 2014-ben. A szervezők levetítik Pejó Róbert Mancs című filmjét, amely nemrég elnyerte a chemnitzi Kölyökfesztivál Európai Gyermekfilm-díját. Két igazi filmcsemege is lesz, az egyik A tolonc című némafilm, amely Jászai Marinak egyetlen, Kertész Mihálynak, a Casablanca rendezőjének pedig legkorábbi fennmaradt filmje. Bár A toloncot a magyar némafilmgyártás aranykorában, 1914-ben forgatták Kolozsváron, egy későbbi, az 1920-as évekből származó, Amerikában forgalmazott kópián került elő 2006-ban, a New York-i Magyar Ház pincéjében. Ekkor még senki sem tudta, mi lapul a dobozban. Csak két évvel később, 2008-ban derült fény arra, milyen filmtörténeti kincs dohosodott a pincében, amikor a Magyar Nemzeti Filmarchívumhoz szállították, és ott Balogh Gyöngyi kutatónak sikerült beazonosítani. Az ártatlanul kitoloncolt magyar cselédlány történetét bemutató alkotásban Jászai Mari mellett olyan színészek játszanak még, mint Berky Lili vagy a később Hollywoodban is híressé vált Várkonyi Mihály. A felújítást követően Pacsay Atilla komponált zenét a némafilmhez. A másik figyelemre méltó alkotás a Swing, amelyet sokan a magyar filmművészet egyik nagyasszonya, Törőcsik Mari hattyúdalának is neveznek. Fazekas Csaba rendező filmjének középpontjában három elkeseredett, különböző korú nő áll, akiket egy esős éjszakán egymás mellé sodor az élet, majd egy kiöregedett dizőz felkarolja őket, és létrehozza velük élete utolsó nagy művét: a Swing Angels nevű énekes haknizenekart. A lányok az ötvenes évek női trióinak stílusában egy transzvesztita bártulajdonos és egy hakniszervező menedzser segítségével körbeturnézzák a Balatont. A zenekarral egy újabb lehetőséget kapnak az élettől a továbblépésre. A kérdés: hogyan élnek vele? Törőcsik Mari mellett Ónodi Eszter, Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska, illetve Kulka János és Mészáros Béla alakítják a főbb szerepeket.
Fazekas Csaba Swing című filmjét szombat (november 7.) este fél tíztől vetítik
Végül ejtsünk szót a fesztivál hagyományos, kiegészítő rendezvényeiről is.
Négy dzsesszkoncert gazdagítja a programot, amelyek közül egyre a J'ai Bistrot-ban, egyre a Jazz&Blues Clubban, kettőre pedig a Kultúrpalotában kerül sor. Utóbbi helyszínen péntek este Gabriella Costa lép fel a tehetséges marosvásárhelyi dzsesszgitárossal, Alex Mannal, szombaton pedig a Tóth Viktor Tercett koncertezik. A Bartha József által szervezett Eight Present Artists című tárlat szintén a város több pontján nyílik majd meg – a Kultúrpalota földszinti galériáiban, a K'arte szobában, a B5 stúdióban, valamint az ortodox zsinagógában.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
