Klaszterépítők Kovásznában

Német partner segítségével három éve Kovászna megyében jött létre Románia első vállalati iparági klasztere, s ma az országban bejegyzett 18-ból három klasztertársulás kötődik Sepsiszentgyörgyhöz. A háromszéki klaszteresedési folyamatok hátteréről BAGOLY MIKLÓS-t, a Kovászna megyei vállalkozókat tömörítő ASIMCOV elnökét kérdezte Domján Levente az Erdélyi Riport 2012/18. számában.

Három bejegyzett társulás mellett két új klaszter létrehozásán dolgoznak. Kovászna megyének valamilyen különleges klaszter-mágnese van? Mi a folyamat mozgatórugója?

Maga az ASIMCOV vállalkozói egyesület, és annak is az ügyvezető igazgatója, Vajda Lajos, aki nagyon jó érzékkel csípte meg azokat a lehetőségeket, amik a klaszter-szerveződés mögött rejlenek. Különben könnyen vissza tudjuk vezetni a folyamatot, hisz négy éve, amikor egy asztalhoz ülve a vállalkozói szervezetek jövőjéről gondolkoztunk, világosan láttuk, nem tudjuk már tovább feszegetni a vállalkozók érdekszféráját. Hogy felhívjuk a figyelmet a közös gondolkodásra, úgy döntöttünk, átadjuk a feladatot a szakmai csoportosulásoknak, lássák ők el a feladatát konkrétabban ennek a szervezetnek, és megalakítottuk azokat az erős szakmai csoportosulásokat, amikben úgy éreztük, van is potenciál. Az első ilyen a faiparosok szakcsoportosulása volt, utána megalakult a kézműveseké, majd az építőké, s más tevékenységek csoportosulása is létrejött. Aztán, közel három éve, lehetőséget kaptunk egy iparági klaszter kiépítésére és finanszírozására. Mivel a kapcsolatépítésre mindig is nagy gondot fordítottunk, így került képbe ez a lehetőség is. Történt, hogy a német kormány által finanszírozott GTZ nevű gazdasági program partnereiként kapcsolatba kerültünk egy olyan német konzultáns céggel is, mely a klaszteralapításra elnyert pályázata kapcsán romániai partnert keresett. Így alakult meg a ProWood faipari klaszter, mely a maga nemében Romániában az első volt. Ebből nagyon sokat tanultunk. A német cég volt a program levezetője, a kért 200 ezer eurónak teljes mértékben mi voltunk a haszonélvezői, de nem mi voltunk az elköltői. Ha jól emlékszem, ebből mi 12 ezer eurós költségvetési keretet kaptunk, viszont a projekt haszna maradéktalanul a mienk volt. Ekkor tanultuk meg, hogyan kell egy klasztert lépésről lépésre megalakítani, felmérni a problémaköröket. Két év volt a pályázat lefutási ideje, a klaszter meg is alakult, jelenleg is működik, viszont nem vagyunk teljes mértékben megelégedve a működésével, mivel ebből a dologból sokkal többet ki lehetne még hozni. A klaszter önmagában ugyanis nem old meg semmit. Ha valaki csak azért akarja létrehozni, hogy legyen egy klasztere, jobb, ha bele sem fog, fölösleges időveszteség. De ha valaki a klaszterre eszközként tud tekinteni, hogy adott témakör kapcsán közelebb lépjen a megoldásokhoz, akkor igenis hatékonyan tudja azt hasznosítani.

Eszköz, de mire?

A leginkább bizonyos problémakörök megoldására, mint például a szakemberhiány. A klaszterbe ugyanis olyan oktatási intézményeket is be lehet vonni, amelyek segítségével a klaszter tagjai irányítani tudják a képzési ágakat, pontosan meg tudják mondani a partner oktatási intézménynek, hogy azon a területen milyen szakemberekre van szükségük. De hasznosítani tudjuk a tudományos kutatási eredményeket is. Mind a faipari, mind a biomassza klaszterünkben két egyetem veszt részt, s hatékonyan együttműködnek velünk. A brassói Transilvania Egyetem a faipari klaszter, a bukaresti Műegyetem pedig a biomassza klaszterük tagja. A Műegyetem a klaszterünk egyik tagjával olyan szerződést kötött, aminek értelmében a cég műszaki eszközöket ad, az egyetem pedig a kutatási eredményeit. Mindezzel ráadásul most már – nekünk köszönhetően – Romániában is támogatási rendszer párosul. Ezzel kapcsolatban nem vagyok szerénytelen, de ez tényleg a mi érdemünk. Az ANIMMC elnökét is elvittük Magyarországra, nézzen szét, lássa ő is, hogyan működik a klaszteresedés és a nyugat-európai támogatási rendszer, ennek köszönhetően ez Romániában is elindult. Pár perce kaptam egy e-mailt, hogy június 8-án indul a támogatási program. Minden klaszter, mely legalább tízfős produkciós taglistát fel tud mutatni, jogosult a 175 ezer lejes támogatásra. Ezt a pénzt tág keretek között lehet elkölteni, az irodai költségektől kezdve a klasztermenedzser bérezéséig sok mindenre lehet fordítani. Ebből a szempontból ez egy nagyszerű alkalom. Viszont a támogatást nyert klasztereknek öt évig bizonyítaniuk kell a működésüket is. Ha ez sikerül, a terminus után kiemelten támogatott klaszternek fogják minősíteni, sokkal nagyobb támogatási összegből is gazdálkodhat. Ez azt is jelenti, hogy önfinanszírozóvá válik.

A klaszter kapcsán beszélhetünk olyan felső határként felfogható befogadó képességről, ami még normál működési teret jelent?

Természetesen. A klasztereket Michael Porter, a híres közgazdász is azonos területen működő cégek bizonyos földrajzi régióban koncentrálódó gazdasági érdekszövetségeként határozta meg. Lehet földrajzi régióról beszélni, de a mi felfogásunk szerint érdemes minél nagyobb térségben gondolkozni. Ehhez képest már egy kicsit túlzásként is említem, hogy a biomassza klaszterünknek tokiói tagja is van. Megkeresett egy üzletember, aki ezen a területen próbál teret nyerni Romániában. És amikor meglátta, hogy mivel foglalkozunk és hogyan is csináljuk, rögtön jelezte, ő is be szeretne lépni. Ez kicsit túlzó példa, de tény, hogy nem csak Kovászna megyére gondolunk. Aki úgy véli, hogy a mi klaszterünkben megtalálja azt az érdekcélt, amit kitűzött maga elé, szívesen látjuk. Biomassza klaszterünknek tagja egy olyan Piatra Neamþ-i cég is, mely mezőgazdasági gépgyártással foglalkozik, de mivel az energiafűz termesztésének, ültetésének népszerűsítésére is nagy hangsúlyt fektetünk, rögtön belépett, mert e tevékenység során gépekre is szükség van. A cég számára viszont azok az információk kellenek, amelyek révén speciális energiafűz-ültető, -daráló, -szecskázó gépeket is legyárthat. Említhetném azt a Râmnicu Vâlcea-i alapítványt is, mely olyan energiaforrásokat keres, amelyek nem károsítják a környezetet, s ennek okán lépett be a klaszterünkbe. De nemzeti, sőt nemzetközi klaszterekről is lehet beszélni. E Kovászna megyében általunk véghezvitt folyamatnak az eredményeként felkértek minket Magyarországon is, és beálltunk a Tisza Klaszterbe, amelybe fél tucat ország klaszterei vannak integrálva. Ezek Tisza menti országok klaszterei, de kifejezte csatlakozási szándékát már a Mongol Köztársaság gazdasági attaséja is, ugyanis olyan területen működünk együtt, amelyen nekik is vannak hasznosítható eredményeik és információik. Egy másik jó példa, hogy mi írtuk alá Románia csatlakozási szerződését az ADC-hez (Adria–Danubia klaszterszövetség) is. Előbb a ProWood klaszterünk csatlakozott, majd két hónappal később Szófiában az AgroFood klaszter is aláírta a csatlakozási szerződést.

Egy-egy vállalkozót nehéz meggyőzni a klaszterhez való csatlakozásról?

Sajnos azt kell mondanom, igen. Viszont remélem, hogy e konok, kitartó tevékenységnek köszönhetően a vállalkozók is meggyőződnek majd arról, hogy nincs más megoldás, a társulásban van az egyedüli jövő. A hazai vállalkozók többsége csak a holnapban gondolkozik, őket nem lehet meggyőzni a klaszterhez való társulásról. A klaszter ugyanis csak távlatokban nyújthat lehetőséget.

Miért mondja azt, hogy a vállalkozók csak a holnapban gondolkodnak?

Mind gyakorlott vállalkozóként, mind a vállalkozói szövetség elnökeként tudom ezt. Amiatt, hogy hatalmas adóterheket viselnek a vállalkozások, egyre több időt fordítunk arra, hogy miként tudjuk a működésünket, a fennmaradásunkat egyik napról a másikra biztosítani. A túlzott fiskalitásra nincs jobb példa a bérezésnél, hisz köztudott, hogy ha én valakinek 100 lej munkabért fizetek, akkor az nekem 156 lejembe kerül. Elviselhetetlenül nagyok a járulékok, s akkor még nem is beszéltem a forgalmi adóról, jövedelem- és osztalékadóról. Ezek előteremtése napi gond a vállalkozóknak, viszont ha valaki távlatokban gondolkozik és azt szeretné, hogy két-három év múlva is működjön a vállalkozása, akkor keresnie kell a módokat, miként tudhatja ezeket a terheket könnyebben elviselni. A pénzügyi válságnak annyiban megvolt a haszna, hogy hatékonyabb és távlatosabb gondolkozásra serkentette a vállalkozókat. Aki piacon akart maradni úgy, hogy közben szűkültek a piacok, annak a költségeken is faragnia kellett, ahhoz viszont hatékonyabb technológiára volt szüksége.

A klaszter érdekérvényesítő szervezetként is működhet?

Igen. Ebben az egységben erő van. Nagyon is érezzük, hogy milyen erő van a klaszterszövetségben. Előbb Magyarországon ismerhettük ezt meg, hisz ott több mint kétszáz klaszter működik, de tavaly ősszel sikerült megalakítani a klaszterek szövetségét Romániában is. Ennek egy Daniel Coºtiþã nevű úriember az elnöke, Vajda Lajos az alelnöke, jómagam vezetőtanácsi tagja vagyok. Az alakuláskor az országban 18 olyan iparági klasztert tudtunk azonosítani, amelynek volt menedzsmentje is. Ez a klaszterszövetség már egyenlő partnerként tud tárgyalni és dolgozni a gazdasági minisztériummal is. Ezzel kapcsolatban meg kell dicsérjem a szaktárca receptív hozzáállását és a klaszterek felkarolását. Még a klaszterfinanszírozási pályázatok lefuttatási módszertana kapcsán is a klaszterszövetségre hallgatott a minisztérium. A következő lépéseinkben a turisztikai és a mezőgazdasági tárcát is próbálnánk érzékenyebbé tenni a különböző területeken alakuló klaszterek iránt.

Egy már kibontakozó klaszterforradalomnak vagyunk tehát a tanúi?

Nyugodtan nevezhetjük annak is. A magyarországi klaszterek számához viszonyítva, láthatjuk, hogy a romániai 18 klaszter még nagyon sok betöltetlen teret hagy maga körül. Az is lehet, hogy a hamarosan induló támogatási rendszerrel is kicsit túllőttek a célon. Nagyon sok klaszterszerveződés ugyanis, nem kizárt, hogy csakis a támogatás megszerezése miatt jön létre. Ezt elmondtuk Bukarestben, a konzultációkon. Igaz az is, hogy ha tíz klaszter lenyúlja ezt a támogatási formát, amiből a végén csak három marad életképes, már akkor is nyertünk. Ugyanis legalább kapunk három olyan fejlesztési klasztert, amely van mit letegyen az asztalra, a többi pedig lemorzsolódik. Tehát még így is pozitív lesz a mérleg.