Jelen vagyunk a padlástól a pincéig

2011. 10. 19. 14:28Miért döntött úgy, hogy nem indul a választáson? Nemrég azt nyilatkozta, hogy „egy tisztségben a személyeknek »egészséges« idõközönként cserélõdni kell”. Ezt szembeállítva azzal, hogy így egy tapasztalt vezetõtõl válik meg az intézmény, biztosan szükség van erre?

Kifelé csak az látszik, hogy a BBTE magyar tagozatvezetõjének munkája hosszabb távú kérdések kezelésébõl és protokolláris tennivalókból áll. Ez így részben igaz is, de ezek mellett még rengeteg apró döntés, szervezés, megoldás szükségeltetik, amelyek már komolyan veszélyeztették az oktatói munkámat, szakmai elõrehaladásomat. Annak idején a magyar oktatók kérésére egy évre vállaltam ezt a tisztséget, aztán ott maradtam öt évre. Szerintem váltanunk kell egymást, így legalább frissülnek a politikák és a koncepciók is.

Kit szeretne látni a korábbi magyar tagozat vezetõjeként?

Õszintén: legszívesebben olyan oktatótársamat, aki annak a már rég többségi irányzatnak a képviselõje, amihez én is tartoztam. De ha véletlenül azok közül kerülne ki az utódom, akik teljesen rossznak, sõt ellenségesnek tekintik az egyetemet, akkor azt a személyt is minden tudásommal segíteni fogom az átadás folyamatában. Ugyanígy, ha abból a szintén kisebbségi körbõl kerülne ki az utódom, amely már-már ideálisnak tekinti az egyetemen belüli helyzetünket és zseniálisnak annak eddigi „örökös” rektorát, hát azt is segítem, támogatom. A magyar oktatók képviseletének szavazatát elfogadom.

Milyen feladatokat lát majd el a Szövetség oktatási fõtitkárhelyettesi pozíciójában, mit tud felhasználni korábbi tapasztalataiból?

A feladatokat ugyan szabadon értelmezhetem, de nagy részüket örököltem, és elõdöm, Lakatos András hosszú éveken keresztül kiváló munkát végzett. Három típusú feladat vár rám: az egyik az oktatáspolitikai információ és a tudáskészlet biztosítása a romániai magyar pedagógusoknak. A másik a megoldások kidolgozása a front-pozícióban levõ RMDSZ-politikusoknak, súgni, labdákat paszszolni le nekik, hogy aztán õk kapura rúgjanak. A harmadik körben amolyan civil szervezeti feladatok vannak: képzések, tehetséges tanulók támogatása, jutalmazása, helyi gondok kezelése, csángók anyanyelvi oktatása, kapcsolat szakmai szervezetekkel stb.

Korábban azt nyilatkozta, hogy új pozíciójában élni akar a köz- és felsõoktatásban adódó lehetõségekkel. Melyek ezek?

Arra értettem, hogy az elmúlt esztendõkben rám ragadt egy mesterség, a felsõoktatás-menedzsment, az oktatáspolitika. Ezt szeretném felhasználni.

Azt is nyilatkozta, hogy nem érdekli a politikai pálya: ehhez mennyire tudja tartani magát az RMDSZ új szakpolitikusaként?

Amikor kiszivárgott, hogy mire kérnek fel, kollégák vontak félre, hívtak meg kávéra, és kérleltek: „Tivadar, ne bolondulj meg, ne menj Bukarestbe a politikusok közé!” Olyan értelemben nem érdekel a politikai pálya, hogy sem helyi, sem országos szinten nem akarok a pártpolitikai életben részt venni, nem tudom elképzelni magam képviselõként vagy szenátorként, általában bukaresti lakosként. Ezt a megbízatásomat szakpolitikai jellegûnek tekintem, az RMDSZ is így tesz; az elsõ megbeszélésen Kelemen Hunor elnökkel, akivel diákkorunktól ismerjük egymást, mondtam is, hogy meglepõ a felkérés, mivel magam soha nem „aktiváltam” a Szövetségben, a tagja sem voltam. Azt mondták: nem baj.

A BBTE-n egyre több magyar kar mûködik, bõvül a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem is. Az érettségin viszont a diákok fele megbukott, õk nem felvételizhetnek idén. Menynyiben érzi ezt meg az erdélyi magyar felsõoktatás, illetve a teljes romániai egyetemi rendszer?

Az egyetemen egyelõre önállósuló magyar intézetek mûködnek, de ezek újak, és a következõ években dõl el, hogy ez marad a jó megoldás az önállósodásra, vagy tovább kell lépni. Az új rendszer sok problémát, csapdát rejthet magában, számos gondunkat nem oldja meg, számos igényünket továbbra sem elégíti ki. Az idei érettségi, ha jobban megszûrte az egyetemre igyekvõ fiatalokat, talán inkább hasznára van a felsõoktatásnak, mint kárára. A létszám csökken, de egyelõre az egyetemi tanulmányokat félbeszakítók száma nõtt meg. Ennek részben gazdasági okai vannak, de részben az, hogy az elmúlt években emeltük a követelményeket.

Van képük arról, hogy az erdélyi magyar érettségizettek közül mennyien folytatják a tanulmányaikat külföldön, elsõsorban Magyarországon? Itthon melyek ma a leginkább divatos szakok?

A külföldön tanulás elég kismértékû, és az a tömeges magyarországi egyetemre járás, ami a kilencvenes évekre volt jellemzõ, ma már nincs. Itthon fõleg a humán szakok divatosak most, de remélem, hogy közel van a reál szakok újrafelfedezése. Arra gondolok, hogy kereslet lesz ezeken a területeken a képzett szakemberek iránt, sõt idõvel hiány lesz belõlük. Több európai országban megfigyelték és tanulmányozták az oktatáskutatók azt, hogy az egyes értelmiségi szakmák iránti érdeklõdés ciklikus, nem egyenletes. Hazai viszonylatban például a mérnöki szakmák iránt elveszett az érdeklõdés a posztkommunista ipari csõd közepette a kilencvenes években, aztán késõbb megteltek a mûszaki egyetemek, jelenleg pedig közepes érdeklõdés jellemzõ.

Nemrég megjelent egy rangsor a hazai egyetemekrõl, s ezen a BBTE a második helyen szerepel. Mennyire mutatnak valós képet ezek a listák, illetve ehhez a helyezéshez mennyit „tett hozzá” a magyar tagozat?

A magyar tagozat a maga méretén, arányán felül tett ehhez hozzá, és ezt nem én mondom, hanem az a román kolléganõ mondta, aki ezzel a témával foglalkozott. Elsõsorban a találmányok és publikációk terén emelkedett ki a magyar tagozat, jók a nyugati kapcsolataink, jól integrálódunk az összmagyar egyetemi oktatásba, a diákjaink díjakat nyernek az összmagyar szakmai versenyeken: elsõsorban a közgazdászok, a szociológusok, a matematikusok. Biológusaink, fizikusaink, geológusaink a Nature-ben publikálnak.

1997–2007 között nõtt a magyar diákok aránya a BBTE-n. Folytatódik-e ez a fejlõdés, egyáltalán minek köszönhetõ ez, hogyan eszközölték ki?

Az egész egyetem létszáma növekedett, ebben a folyamatban csak afelett õrködtünk, hogy a magyar rész legalább olyan ritmusban bõvüljön, ha nem kiemelten. Ez sikerült. A kedvezõ folyamatokat Szilágyi Pál rektorhelyettes, elõdöm – és e tisztségben egyedüli példaképem – csapata indította el a kilencvenes évek végén. Az intézmény minden olyan részlegében, ahol oktatásszervezés folyik, a helyek, erõforrások elosztása, vállaltunk szervezõi munkát. Jelen vagyunk a padlástól a pincéig, a kapusfülkétõl a tûzoltószekrényig, ha már ennyire ragaszkodtak hozzánk egy közös egyetemen, de sokáig dilemma volt, hogy a mindenkori magyartagozat-vezetõ rektorhelyettes és munkatársai mennyi menedzsmentet vállaljanak át a közösbõl a magyar ügyek kezelése mellett. Érdekcsoportként léptünk fel az egyetemen, mint ahogy minden intézet, fakultás úgy lép fel.

Ön szerint milyen a romániai magyar felsõoktatás minõsége? Miben van túlkínálat, mi az, ami hiányzik?

A BBTE versenyképes, ezt a magyarországi szakmai versenyeken helytálló diákjaink teljesítménye is mutatja. Önmagában nem volna rossz a tanárképzésünk sem, mert a szakoktatók jók, de a tanárképzõ rendszer egésze katasztrofális.

Ha katasztrofális, akkor orvoslást igényel. Mire volna szükség?

Errõl hosszan lehetne beszélni. A tanárképzés ma már sajnos pár darab „pedagógiai” tantárgyra szorítkozik. Megrémültem, amikor a tisztségem elején jelentették nekem, hogy elõfordulhat az, hogy egy diák csak egyetlen órán tud tanítást gyakorolni valamelyik iskolában, mert nincs elég lehetõség ehhez. A kolozsvári magyar iskolák igazgatói pedig jelezték nekem, hogy fennakadást okoz a sok gyakorlatozó egyetemista fogadása, a szülõk zúgolódnak, hogy a gyerekeiken kísérleteznek.

Mennyire veszi figyelembe a rommagyar felsõoktatás a munkaerõpiac követelményeit? Létezik egyáltalán kapcsolat a munkaadók világával, ismeretesek felmérések, kutatások ezen a téren?

Felmérések vannak, a munkaerõpiacot jól ismerik a közgazdász vagy akár szociológus kollégák, de az egyetemi képzés vagy állampolitikailag diktált, vagy pedig – szintén a káros állampolitikák miatt – kényszerpályákon mozog, ahol nem mindig tudja pontosan követni a munkaerõ-piaci realitásokat.

Mit eredményezhet a kettõs állampolgárság, a könnyített honosítás? Nem tart attól, hogy több fiatal folytatja tanulmányait magyar állampolgárként Magyarországon?

Nem.

Az eddigi tapasztalatok alapján milyen mértékben tekinthetõ hasznosnak a bolognai rendszer?

Ezt a rendszert rosszul alkalmazták, a kivénülõ, érdekeiket féltõ professzorok hada elsõsorban azt nézte, hogy személyesen nehogy pozíciókat veszítsen. Jött egy fiatal miniszter, aki ezt jól felismerte, elszántan foglalkozik is a problémákkal, de alig dolgozott az oktatásban, ötletszegény és kapkodó, tehát sok jót nem várhatunk a jövõben sem.

Mi az oka annak, hogy immár három hónapja nem írt bejegyzést a blogjára?

Amikor szabadidõm volt, inkább a nyarat élveztem és a természetet kerestem a feleségemmel, a barátaimmal. Õsztõl talán újra írni fogok.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!