Egy Körös-parti srác a városházán
2016. 05. 24. 11:56Teszttel melegítünk készülő beszélgetésünkre, a városháza portáján szolgálatot teljesítő ifjú hölgytől magyarul érdeklődünk arról, hol találjuk Huszár István alpolgármestert. Készségesen és magyarul válaszol, pedig hallani, nem az anyanyelvén teszi. Indulhatunk is fel az elöljáró irodájába, akit ha jövő vasárnap megválasztanának, ötven év után először vezetné váradi születésű ember a várost. Az RMDSZ polgármester-jelöltjével Szilágyi Aladár beszélgetett.
Huszár István nagyváradi alpolgármester, polgármester-jelölt Fotók: Szűcs László
Beszélgetésünk elején – a laza fotózás érdekében – megkértük Huszár Istvánt, vegyen a kezébe az asztaláról egy iratot… Nyomban rá is kérdeztem: mi is ez a dokumentum?
Az Országos Energetikai Ügynökség áramszolgáltató licence. Ez a dokumentum egyedi olyan szempontból, hogy az első, amit egy közigazgatási egység számára bocsátottak ki. Országos szinten is kuriózum, hiszen a nagyváradi polgármesteri hivatal az első olyan önkormányzat, amely rendelkezik áramszolgáltató licenccel. Ez arra jogosít fel bennünket, hogy eladhassuk az energiát, amit mi termelünk. Ugyanis a tavaly megépült Liszt Ferenc utcai óvodánk tetejére fotovoltaikus napelemeket szereltettünk, amelyek a napenergia segítségével áramot termelnek. Ezt az áramot nekünk el kell adnunk, hiszen ez a kis egység többet termel, mint amennyire az óvodának szüksége van. Egy jól működő számítógépes program segítségével nyomon követhető, hogy melyik nap, mennyi áramot termeltünk. Ennek a kapacitása évente körülbelül másfél megawatt-óra.
Az általunk termelendő áramfölösleget jogunk lesz értékesíteni. Számításaink szerint hét év alatt ez a beruházás megtérül, és attól a pillanattól kezdve ingyen biztosítja óvodánk számára az áramot.
A városnak az utóbbi években komoly gondjai voltak mind a hő-, mind az elektromos energia biztosítása szempontjából. Hiszen a fél évszázados 1-es számú hőerőmű kiöregedett, a később, a nyolcvanas években épült 2-es CET indulásból totálkáros lett, s emiatt határoztak egy korszerű, gázzal fűtendő erőműre való átállásról. Hogyan áll jelenleg ennek a nemrég átadott új energiaszolgáltatónak a szénája?
Jelen pillanatban a próbaüzemeltetés folyik, remélem, nem kell újból átélnünk azt, amit az elmúlt télen borzalmas körülmények között szénnel működtetett öreg hőerőmű kínált. Személy szerint azért is hálát adok az Úrnak, hogy eddig is kibírta, hiszen egy súlyos üzemzavar esetén az egész város fűtés és melegvíz nélkül maradt volna. Az árak remélhetőleg nem emelkednek, hiszen egy korszerűbb erőműben az előállítási költségek is alacsonyabbak, ráadásul nem szennyez. Igyekszünk menet közben a táv-hőhálózatot is úgy modernizálni, hogy a távvezetékek hőveszteségének radikális csökkentése kompenzálja a gázár várható emelését.
Javasolom, egy ilyen „energikus” felvezetést követően, hadd hangoljunk szubjektívebb dolgokra is. Nemde, alpolgármester úr – oly sok, máshonnan ide származott-vetődött városvezető után – tősgyökeres nagyváradi lakos?
Valóban, Váradon születtem, itt nőttem fel, itt jártam iskolába, Körös-parti srácnak vallom magam, hiszen Újvárosban, a Sebes-Körösre szolgáló Bethlen Gábor utcán, (a mai Simion Ştefan) gyerekesedtem. Négy gyermek édesapja vagyok, a feleségem is tősgyökeres nagyváradi. Mielőtt beálltam volna az önkormányzat szolgálatába, a saját kisvállalkozásunkban dolgoztam a párommal együtt, fuvarozással foglalkozunk, három kamionnal szállítunk árút, szerte Európában.
Arra a potenciális választók is felfigyelhettek, hogy az RMDSZ nagyváradi tanácsos-jelölt listáján sok új név szerepel…
Érdemes megnéznünk azt a hetesfogatot, amelyik – reményeink szerint – befutó helyen szerepel. De miért ne mondhatnám, hogy június 5-én akár nyolc, vagy kilenc emberünk is bejuthat? Ha sok magyar elmegy szavazni, és miránk adja a voksát… Valóban, megújult a csapat, és
megerősödött a „gyengébb nem”, hiszen a jelöltlistán az első hétből csupán ketten vagyunk férfiak.
Egy ifjú hölgy kivételével mindenki családos ember, úgy vélem, mindez biztonságot kínál, garantálja a csapatunk komolyságát.
Apropó, család: eddigi nyilatkozataiból kitetszik, hogy „családcentrikus világnézetet vall”. Mennyire lehet egy város, egy közösség életét a családra, mint alapegységre építeni?
Huszár István szeretné, hogy Várad ne csak turisztikai tranzitváros legyen
Minden városvezető-jelölt fejleszteni akar, az általuk kibocsátott prognózisok gazdasági fellendülést irányoznak elő, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy csak egy stabil társadalomra lehet építkezni. Márpedig ehhez a családoknak otthon, biztonságban kell érezniük magukat. Hiszen ha valamilyen okból válsághelyzet áll elő, mondjuk, anyagi okok miatt, ez arra kényszeríti a felnőtteket, hogy pluszmunkát vállaljanak, esetleg egy másik településen, egy másik országban dolgozzanak a nagyobb jövedelem érdekében, a legrosszabb változatban mind a két szülő külföldön keresi a megélhetést. A gyermekek a nagyszülők gondjára vannak bízva, vagy gyakorlatilag felügyelet nélkül maradnak, mindenféle veszélynek kitéve. Deviancia, káros hatások özöne, egyre-másra halmozódó szociális problémák, melyek – nyilván – az önkormányzat dolgát-gondját is gyarapítják. És máris ott tartunk, amit el szeretnénk kerülni, hogy egy veszélyeztetett, bizonytalan társadalmi réteg alakuljon ki, amelyre nem lehet stabil jövőt építeni. De
gondolnunk kell az időskorúakra, a magányos elesettekre, a hátrányos helyzetűekre is.
Sajnos, az önkormányzatnak jelenleg nincs ilyen, az idősgondozást biztosító intézménye. Partnerkapcsolataink vannak az ilyen szervezetekkel a Szociális és Közösségi Hivatalon keresztül, de csak minimális támogatást tudunk nyújtani nekik. Mind az egyházi, mind a magánszolgáltatókkal meg kell találnunk az együttműködés lehetőségét, hiszen ma már nem számít szégyennek, ha egy idősebb vagy állandó gondozásra szoruló személy ebbe a hálózatba kerül. Egyébként tegnap voltunk egy megbeszélésen a Bihar megyei Mozgássérültek Egyesületénél, ahol a gyengén látók képviselői is jelen voltak. Bizony, be kellett ismernünk, hogy Nagyvárad ebből a szempontból igen gyengén áll: például elvették a jogukat az ingyenes strandbelépőhöz, illetve kezeléshez, a jogosultság visszaállításhoz csupán egy önkormányzati döntésre van szükség. De kötelezővé kell tennünk minden egyes középület megközelítésének a lehetőségét, a régi bérházak liftjeinek felújítását is a mozgássérültek számára. Erre EU-s projektek kínálnak anyagi alapot.
A város egyik legnagyobb gondja, terhe egy teljesen marginalizálódott, főleg a cigányságból álló réteg. Több ezer ember él mélyszegénységben, s ami a legnagyobb baj, sok száz roma fiatalnak esélye sincs a szocializálódásra…
Legnagyobb tömegben Várad-Velencén, a „NATO-blokkok”-ként aposztrofált negyedben élnek. Tavaly annyit sikerült elérnünk, hogy legalább a Gutenberg utcai tömbházak tetőszigetelését újítsuk fel. Nyilván, integrálni kell ezt a közösséget, nem lehet szemet hunyni e súlyos probléma fölött. A legfontosabb feladat az iskoláké, de fontos szerepük van a civil szervezeteknek is, már működik néhány központ, ahol a tanórák után fogadják a gyermekeket, megetetik, ha kell, megmosdatják őket, foglalkoznak velük.
Az oktatási rendszer javarészt az önkormányzatok égisze alatt működik. Várad valódi iskolaváros, hiszen mintegy 35 ezer óvodás, kis- és nagyiskolás, több mint húszezer egyetemista tanul itt. Melyik ennek az oktatási rendszernek a gyenge láncszeme, mi hiányzik még belőle?
E számok mögötti szomorú valóság: Nagyvárad lakosságának nincs kellő utánpótlása! Egyre későbben házasodnak a fiatalok, egyre későbben vállalnak gyermeket, egyre kevesebb az iskoláskorú gyermek. Az is gond, hogy az oktatási rendszer nem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek. Az önkormányzatnak kell koordinálnia, hogy az iskolarendszer ezeknek az elvárásoknak megfelelően képezzen szakembereket a középszinttől az egyetemig, a szakmunkásoktól a mérnökökig. Kedvező fejlemény, hogy a kormány a tíz osztály után szakmát tanulóknak ismét biztosít támogatást. Magyar nyelvű szakoktatás a katolikus és a református líceumban folyik, azon kívül még egy iskolacsoportban szakmunkásképezés, autóbádogostól a szabászig. Mindennek ellenére Nagyváradon jelenleg a szakképzett munkaerő hiányzik. Magyar szempontból az is gond, hogy egyre kevesebb az olyan szakpedagógus, aki egy-egy szakmát magyarul lenne képes oktatni. Amióta alpolgármester vagyok, teljes mellbedobással ügyködök a magyar nyelvű oktatás differenciálása érdekében. Nem csak a szakképzésre gondolok, hanem a művészeti oktatásra is.
Aradhoz, de főleg Temesvárhoz képest, Nagyvárad lemaradt a fejlődésben…
Annak, hogy Váradot eddig igencsak elkerülték a befektetők a fő oka – bár a már létező három ipari parkunk közül kettő 80-90 százalékban lefedett – az a tény, hogy a mai napig nem csatlakozhattunk a nemzetközi és az országos autópálya-hálózathoz. 2012-re ígérték az észak-erdélyi sztrádát – remélem, meg fogjuk érni a megnyitását… Nem csak munkahelyteremtő befektetőket várunk, hanem az idegenforgalom fellendülését, hogy Várad ne csak turisztikai tranzitvárosként működjék, érdemes legyen hosszabb időt eltölteni nálunk. Ezt a célt műemléképületeink rehabilitálása, felújítása is szolgálja. Remélhetőleg a Pénzügyi palota sorsa rendeződik, a katolikus egyház visszakapva a tulajdonát elkezdheti az épület mentését. A városi önkormányzat pedig rövidesen hozzáfog egy másik emblematikus épület, az Apolló palota felújításához. Ami a Körös-vidéki Múzeum barokk palotából a hadapródiskolába való költöztetését illeti, az új megyei és városi vezetéstől függ, hogy ezt az ügyet képesek leszünk-e a holtpontról elmozdítani. Ami pedig az újjászületett várat illeti, most a fő feladatunk, hogy valóban élettel töltsük meg. A helyőrség épületébe, amit Civil háznak hívunk, beköltöztek a civil szervezetek, már birtokba vették az emberek. Sokan valójában akkor szembesültek ennek a műemlék-együttesnek a szépségeivel, lehetőségeivel, amikor tavaly a Nagyváradi Ősz rendezvényeit bevittük a várba.
A mostani helyhatósági választás pikantériája, hogy – ha csak valamiképpen jogi úton nem akadályozzák meg – június ötödikén népszavazást bonyolítanak le Szentmártonnak a megyeszékhellyel való egyesítéséről is.
Biztos, ha a jelenlegi polgármesternek sikerül elérnie azt, hogy ez a kérdés is voksolás tárgya legyen, meg fogja zavarni a választókat. De ez még nem dőlt el, jelen állás szerint május végén az Alkotmánybíróság elé kerül. Már amikor először felvetették a csatlakoztatás kérését, hangsúlyoztam, hogy Nagyváradnak ezen kívül is rengeteg megoldatlan problémája van. Hogy egyebet ne említsek, a város sok utcája még nincs leaszfaltozva. Ami az övezet metropolisszá nyilvánítását illeti, akkor válhat azzá, ha a települések valóban összeérnek, funkcionálisan is, és lehetővé válik a nagyszabású, közös projektek kidolgozása. Nagyvárad még távol áll ettől. Ami az úgynevezett Bihar–Hajdu-Bihar Eurórégió dolgait illeti, amióta az irányítás átkerült hozzánk, Romániába, nem itt, a határ menti települések szintjén döntenek, hanem Bukarestben.
Nagyváradnak és Debrecennek együtt ma csupán mintegy 34 százalékos beleszólása van a saját euró-régiójuk ügyeibe!
A személyi jövedelemadók 45 százaléka itt marad. A városban működő, de bukaresti székhelyű cégek esetében ez nem áll fenn. További adócsökkentések híve vagyok, hogy védhessük a családi és a kisvállalkozásokat. A tavalyi adótörvénykönyv egyebek mellett előírja a teljes használatú ingatlanoknak a megadózását. Ezt először egy százalékban állapította meg a helyi tanács, viszont utána levittük 0,6-ra. Meggyőződésem, hogy le tudjuk vinni 0,3-ra is, sőt le is kell, az egyensúly érdekében. Hiszen a bérek, a jövedelmek nem nőttek látványosan, és ha azok stagnálnak, ha erre nagyobb adót vetünk ki, a családi biztonságot veszélyeztetjük.
Nézegettem a városháza honlapját, sok információ van benne, a város múltjára és jelenére, a jövőbeli projektekre vonatkozóan. Magyarul szinte semmi, a projektek felelősei között elvétve találni magyar nevet. Azt a bizonyos honlapot át kéne nézetni szakemberekkel, egyrészt, mert a várostörténeti rész roppant hiányos, Várad nagy korszakai, a reformáció kora, a holnaposok meg se említődnek, a barokk kornak is szinte csak a román vonatkozásai, másrészt alig van helyesen leírt magyar személynév, Parcul Petofi, Liceul Szent Lazslo stb., stb.
Jelenleg a kétszemélyes sajtóosztálynak egyetlen magyar munkatársa van. Ahhoz, hogy az anyanyelvű tájékoztatást megvalósítsuk, mindenképpen bővíteni kell. Ami a magyar nyelvű ügyfélfogadást illeti, a kabinetembe már hoztunk magyar alkalmazottakat, az úgynevezett Piramisban, ahol a legtöbb ügyfélszolgálat zajlik, ott is már több magyar vagy magyarul beszélő munkatársunk van. Tény, hogy amióta itt dolgozom, olyanok is megszólaltak magyarul, akikről eddig nem tudtuk, hogy értik a nyelvünket… Talán törekednek, sőt, bevezettük a nem kötelező magyar nyelvoktatást, beindítottunk egy tanfolyamot az alkalmazottak számára. Az esketés, kérésre magyarul folyik, nem csak jómagam, egy munkatársnőm is végzi.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
