Biró Rozália: Nem vágyom képviselői babérokra

2011. 02. 01. 13:53
Mint a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, mit jelent Önnek az, hogy Nagyváradon lesz február végén az RMDSZ tisztújító kongresszusa?

Azt hiszem, hogy valamennyi bihari magyar ember azt mondja, hogy mindenképpen valamiféle többletet jelent az, hogy itt lesz a kongresszus. Elsősorban azért, mert a Bihar megyei RMDSZ súlyának az országos elismerését mutatja. Másodsorban pedig azért, mert megmutathatjuk azt, hogy olyan szervezési képességekkel rendelkezünk, és olyan módon tudunk megfelelni egy ilyen elvárásnak, hogy az tovább erősíti az imázsunkat. Harmadsorban, ha mint SZKT-elnök kell nekem erről véleményt mondanom, akkor igen, nagyszerű érzés házigazdának lenni, és egy ilyen kongresszus munkálatainak legalábbis egy részét levezetni idehaza. Hiszen a két évvel ezelőtti, kolozsvári kongresszuson is jó érzés volt vezetni a munkálatokat, mint SZKT-elnök, de itt más lesz, mert most itthon vagyok. Elárulom, sajnos nem tudtam elérni elnökként, hogy az SZKT-üléseket kimozdítsam Marosvásárhelyről, mert az országos elnökség ennek keményen ellenállt. Pedig állítom, hogy hihetetlen tőkét jelentett volna minden olyan közösségnek, ahol az SZKT-ülés negyedévenként lett volna, hiszen a romániai magyar politikai élet jeles személyiségei lettek volna ott, akkor, abban a közösségben. Lehetett volna velük egy sor fontos eseményt végigmenedzselni. Ebbe semmiképpen nem egyeztek bele. Legalább most itt lesz a kongresszus. Nem tettem volna meg azt SZKT-elnökként, hogy legelőször Váradra hozom az SZKT-t, de Nagyváradra is jött volna, és minden egyes megyeszékhelyre, ahova elkerült volna, egy pluszt adott volna az az esemény, ami Marosvásárhelyen immár egy megszokott dolog. Talán a kényelem miatt, vagy nem is tudom, mi miatt utasították el ezt a többszöri javaslatomat.

Mi a véleménye a három jelöltről, akik már megszerezték az indulási jogot?

Eddig hárman jelentették be, hogy indulnak az elnöki tisztségért, hiszen január 26-ig lehet jelentkezni, s addig van még néhány nap (beszélgetésünk január 19-én zajlott – szerk. megj.). Szerintem a három jelöltnél elemezni kell az embereknek a személyiségét, és vele együtt a munkásságát. Nem lehet különválasztani a kettőt, hogy csak a munkásságát vagy csak magát az embert szemlélem abból a szemszögből, amit ez a Szövetség kíván, hogy milyen szövetségi elnökre van szüksége annak a széles körű érdekvédelmi szervezetnek, amely – én állítom – az elszakadt magyar közösségek érdekvédelmi szervezetei közül a legtöbbet tett le a magyar közösség asztalára. Ha végigvesszük az elmúlt húsz évet, és elemezzük a Vajdaságtól Kárpátaljáig az összes érdekképviseleti szervezetet, akkor ezt nyugodt szívvel állíthatjuk. Ugyanakkor annak a szövetségnek, amelyik egymástól eltérő régiókat tud magáénak, az eszköztára is más, amivel a magyar közösséget képviseli – hiszen a partiumi magyar ember, a székelyföldi magyar és a közép-erdélyi magyar ember értékrendszere különböző –, és a lehetőségei is másak. Tehát olyan szövetségi elnökre van szükségünk, aki elég nagy tekintéllyel bír ahhoz, hogy kellő diplomáciai érzékkel össze tudja egyeztetni ezeket a prioritásokat, vagy ha úgy tetszik, meglátásokat, célkitűzéseket annak érdekében, hogy egységes egész legyen. S ha mindezeket egybevesszük, azt tudom mondani a három jelöltről, hogy hármójuk közül Kelemen Hunor az a személyiség, akiben a legtöbb diplomáciát látom. Az a szakember vagy politikus a szövetség életén belül, aki keményen végigdolgozott jó néhány esztendőt a szövetség érdekeiért. Az a munkatárs, hiszen ez is nagyon fontos oldala, akinek a három jelölt közül a leginkább nyitott füle van arra, amit az egyes megyei, területi szervezetek szeretnének megvalósítani. Az a politikus, akinek a három jelölt közül a legnagyobb tapasztalata van az országos politizálásban, illetve ő van leginkább országos reflektorfényben. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy óriási jelentősége és fontossága van mind a romániai politikában, mind a magyar közösség felé, hogy az a szövetségi elnök, akinek az orra alá nyomják a mikrofont és beindítják a kamerát, mielőtt kérdeznének, hogyan tud reagálni adott esetben egy borzasztó süket kérdésre, amit feltesznek neki. És ehhez gyakorlat, tudás és tapasztalat kell. Ez az, amivel, úgy érzem, a három jelölt közül leginkább Kelemen Hunor rendelkezik.
Ha Olosz Gergely személyét nézzük és kezdjük vizsgálni, hogy a szövetségi elnöki funkcióra mennyire felelne meg, akkor azt tudom mondani, hogy ő az az ember, aki a képviselőházi frakciót az elmúlt félévben megpróbálta összefogni több-kevesebb sikerrel. A szándéka, hogy a szövetség érdekeit képviselje, úgy hiszem, semmiképpen nem kérdőjelezhető meg. Viszont tapasztalatban és kommunikáció terén, úgy hiszem, kevesebbet tud nyújtani, mint Kelemen Hunor.
Ami Eckstein-Kovács Pétert illeti – hangsúlyozni szeretném, itt nem személyeket szeretnék bántani, hanem kötelességünk elemezni, ha valaki jelölteti magát elnöknek –, túl kevés kompromisszumkészséget látok benne ahhoz, hogy össze tudja tartani ezt a szövetséget. Ugyanakkor az elmúlt jó néhány év tevékenysége az RMDSZ keretén belül nem bizonyítja kellőképpen azt, hogy egy kimondottan konstruktív, a közösségek szavát meghalló politikusról lenne szó. Sokkal inkább egy sajátos arcéllel rendelkező, s ezt felvállaló politikusról beszélünk, aki haladt az ő útján függetlenül attól, hogy ez jót tett vagy kevésbé tett jót a szövetségnek.

2012-ben, tehát jövő nyáron helyhatósági választások lesznek Romániában. Vállal-e még egy alpolgármesteri mandátumot, vagy esetleg másfelé kacsingat, mondjuk, parlamenti képviselőjelöltként szeretne indulni?

Most úgy gondolom, hiszen az a másfél év még beláthatatlan, bármi történhet bármelyikünkkel, hogy ha a továbbiakban is a maguk rendjén mennek a dolgok, és ezt elsősorban egészség szempontjából értem, akkor szeretnék vállalni még egy mandátumot itt a városházán. Több okból mondom ezt. Részben azért folytatnám itt, mert meggyőződésem, hogy hihetetlenül fontos a megszerzett tapasztalat kamatoztatása. Kevésbé gondolok itt politikai síkra, inkább az önkormányzatról beszélek. Ahhoz, hogy a közösségtől bizalmat kapjon valaki egy ilyen tisztségre, több éven át kell bizonyítani. Hiszen részben hajlamosak vagyunk nem a megfelelő módon kommunikálni az elért eredményeket, másrészt a polgárok életében nem az a legfontosabb, hogy mit tett az alpolgármester, tehát vagy meghallják, vagy nem, hogy mi az, amit elért. Mindenképpen éveknek kell eltelniük addig, míg a köztudatban elfogadódik az, hogy van egy ilyen vagy olyan tisztségben lévő vezető személy, aki tette a dolgát megfelelően vagy nem megfelelően. Nem hiszem, hogy csupán választási kampányra lehet alapozni a bizalom megszerzését, sokkal inkább munkával, illetve eredményekkel lehet ezt elérni. Úgy gondolom, hogy a 2012-es helyhatósági választás korántsem lesz könnyű, ezért ha a Bihar megyei és a nagyváradi RMDSZ úgy fog dönteni, hogy én vagyok a megfelelő személy erre, akkor indulni fogok a választásokon. Lett volna alkalmam Bukarestbe menni, de nem vágyom parlamenti képviselői babérokra. Én Nagyváradot a magaménak érzem, s azt hiszem, legalábbis remélem, hogy a nagyváradiak is úgy érzik, itt a helyem, s itt van dolgom.





Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!