Béremelés? Lássuk a számokat!

„Románia az az ország, ahol negyvenezer befejezetlen beruházási program fut. Fontos, hogy az új kormány felismerte: meg kell szabnia beruházási prioritásait” – mondta lapunknak idei második bukaresti látogatása tapasztalatairól az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi főigazgatóságának Romániáért felelős igazgatója, SZÉKELY P. ISTVÁN. Az uniós döntéshozót Cseke Péter Tamás kérdezte.

Lassan már hazajár Bukarestbe. Három hét leforgása alatt kétszer járt a Nemzetközi Valutaalap romániai küldöttségének vezetőjével, Jeffrey Franksszel együtt Bukarestben a Romániával kötött hitelmegállapodás programjáról tárgyalni. A második látogatásukkor az új kormányfővel és csapatával ismerkedtek. Milyen benyomást keltett az új miniszterelnök?

Mihai Rãzvan Ungureanu elbűvölő ember. A minisztereiről azt tudom mondani: hihetetlenül elkötelezettek a hitelprogramban foglaltak iránt. Ezt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítják. Nagyon értékeltük azt, hogy a román partnereink számára fontos megszabni a prioritásaikat és e szerint beosztani az erőforrásokat, a menedzselésre fordított energiájukat.

Érzett hangsúlyeltolódást a kormányváltás után a bukaresti tárgyalópartnereiben?

Nem, csak egészen világos, egyértelmű elkötelezettséget látunk a program, a közösen átbeszélt és a román kormány által felvállalt intézkedések végrehajtása mellett. Nagyon fontos volt számunkra az a szemléletük, hogy tudják, mi a fontos, tudják, hogy mire kell koncentrálniuk, hol kell áttörést elérniük.

Milyen területeken kellene áttörést elérnie az új kormánynak?

Romániának a hitelprogramban foglaltak szerint a strukturális reformok két fontos területén kell most eredményeket elérnie. Az egyik a nagyfogyasztói villamosenergia-árak liberalizálásához szükséges menetrend kidolgozása, aminek már meg is kaptuk mostani látogatásunkkor a vázlatát. A másik lépés az állami vállalatok privatizációjának az előkészítése. Mindezeket a kérdéseket áttekintettük, ugyanúgy, ahogy három héttel ezelőtt is tettük.

Történt-e valami a három hét alatt?

Igen, ez a kormány valóban dolgozik. Eldöntötte, hogy megszabja a beruházási programok prioritásait, kijelöli azokat a programokat, amelyekbe érdemes energiát fektetni, amelyek meg is valósíthatók. Ezt nagyon jónak tartom, ugyanis régóta kérjük a kormánytól, hogy legyenek egyértelműek a beruházási prioritásaik, és eszerint kezeljék az anyagi erőforrásokat. Románia ugyanis az az ország, amelyben negyvenezer befejezetlen beruházási program fut a mai napig is. Nem szívesen látnánk már újakat. Szorosan kapcsolódik a beruházási programokhoz az uniós pénzek lehívása. Ezen a téren is határozott elkötelezettséget tapasztaltunk valamennyi miniszter részéről. Ez is nagyon fontos, mert ha sikerülne az országnak idénre előirányzott hatmilliárd eurót felhasználni az európai alapokból, az hatalmas lökést adna a román gazdaságnak az európai válság kellős közepén is.

Mi az oka annak, hogy Románia számára ennyire nehézkes az uniós pénzek lehívása? Az önrész? A bürokrácia?

Az önrész most már nem lehet akadály, mert most már mindössze öt százalék. Ennél kevesebbet már nehéz is lenne megszabni. Az önrésznek az a lényege, hogy az uniós prioritások és a nemzetgazdaságok érdekei ne váljanak szét. Furcsa lenne azt mondani, hogy nekem valami fontos, ezért kérem rá az európai pénzt, de annyira nem fontos, hogy én is áldozzak rá valamennyit. Romániában viszonylag magas a közberuházások aránya a GDP-hez képest. Korábban az egyik legmagasabb volt Európában ez az arány, tehát még csak arról sem beszélhetünk, hogy nincs elég pénz a költségvetésben a beruházásokra. Inkább arról van szó, amit nagyon régóta többször is mondtunk: a finanszírozásra szánt összegeket úgy kell elosztani, hogy a prioritásokra jusson a pénz, nem mindenhova.

Mennyire segít a lehívásokban az európai uniós pénzek koordinációjára létrehozott minisztérium, amelyet Leonard Orban vezet?

A minisztérium létrehozását régóta kértük. Önmagában nem csodaszer, de fontos lépés ezen a téren, és mi támogatjuk a miniszter úr munkáját. Hatalmas feladat áll előtte, és úgy gondoljuk, hogy eddig is sokat tett az uniós pénzek lehívása érdekében. Kellenek azonban szakértők is, akik a folyamatot menedzselik és őrködnek afölött, hogy az uniós pénzek lehívásának szabályait betartsák. Az alapokba az európai adófizetők fizetik be a pénzt, és joggal elvárják, hogy ezt a pénzt rendeltetésszerűen használják fel a lehívói.

Éppen a látogatása előtt közölte az Európai Bizottság, hogy felfüggesztette az észlelt rendellenességek miatt Románia humánerőforrás-fejlesztési ágazati operatív programját. Milyen rendellenességek esetén jár így el a Bizottság?

Szigorú pénzügyi szabályai vannak az európai pénzeket felhasználó projektek megvalósításának: a közbeszerzések meghirdetésének, a munkálatok lebonyolításának, leszámlázásának, és még sorolhatnám. Pontosan meg van határozva, hogy a pénzeket kifizető hivatalok milyen kapacitással rendelkezzenek, és a kifizetések során milyen szabályokat tartsanak be. Ha az ellenőrzéseken kiderül, hogy szabályszegés történt, akkor az Európai Bizottság azt mondja: álljunk le a kifizetésekkel, tegyük rendbe a dolgokat, és utána folytatódhat a program. A program leállítása önmagában nem tragédia. Fontos a gyors reakció, az észlelt rendellenesség mielőbbi korrigálása. Ha ez megtörténik, az ágazati programok futnak tovább. A miniszterelnöktől egyébként mostani látogatásunkkor határozott ígéretet kaptunk arra, hogy a humánerőforrás-fejlesztési ágazati operatív program lebonyolítása körüli rendellenességeket sürgősen korrigálni fogják.

Románia haladékot kapott az Európai Bizottságtól a nagyfogyasztói villamos energia árának liberalizálására. Fordultak-e más EU-tagállamok is Brüsszelhez hasonló igénnyel?

Valamennyi tagállamnak vannak rendezetlen ügyei, ám ezen a területen a legtöbb uniós ország Románia előtt jár. Nincs nagy értelme annak, hogy megvédjék a nagyvállalatokat a világpiaci energiaáraktól. Nem ez a járható út. A piachoz előbb-utóbb úgyis alkalmazkodni kell, ha a liberalizálást későn és hirtelen engedik rá a vállalatokra, akkor csak veszélyeztetik a munkahelyeket. Egy román vállalatnak igenis versenyképesnek kell lennie a világpiaci árakkal. Az ország egyik nagy előnye, hogy munkaereje viszonylag olcsó a többi tagállaméhoz képest, tehát természetes módon versenyképesnek kell maradnia világpiaci energiaárak mellett is.

Mi történik a lakossági energiaárak liberalizálásával?

Ez már egy másik terület. Értjük és tudjuk, hogy ez súlyos szociális kérdéseket is felvet. Bár a múltkori látogatásomkor is hangsúlyoztam: majdnem tökéletes a korreláció a családok energiafogyasztása és jövedelme között. A lakossági energiaárak liberalizálásának elhalasztása valójában a gazdagoknak nyújt védelmet, mert az kap több támogatást, aki több energiát fogyaszt. Tehát az intézkedés igazságosságát vitatjuk, ám megértjük, hogy a román lakosság nehéz helyzetben van. Magunk is ragaszkodunk hozzá, hogy a kormány azonosítsa a hátrányos helyzetű családokat, és költségvetési pénzből dolgozzanak ki számukra szociális programokat. Az energiaárak liberalizálása valóban nem járhat a legkiszolgáltatottabb rétegek további elszegényedésével. A lényeg: az kapjon támogatást, aki valóban rá is szorul.

Február eleji felülvizsgálati látogatásuk során bejelentették Bukarestben, hogy idén 1,5-2 százalékos román gazdasági növekedésre számítanak a korábban előre jelzett 1,8-2,3 százalékos növekedés helyett. Miért kellett korrigálniuk ezt a prognózist?

Azért, mert Európa gazdasága jelentős mértékben lefékezett. A román gazdaság húzóereje az utóbbi két évben az export volt. Ha tehát a piaci partnereknél lelassul a gazdaság, lelassul a román kivitel is, és ezt nagyon nehezen tudja a belső kereslet pótolni. Ezért mostani látogatásunkkor is említettük a miniszterelnök úrnak, hogy az export segítése a külföldi beruházásokat csalogató vállalkozóbarát környezet kialakítása mellett olyan lépés lenne, ami még recessziós hangulatban is tudna Románia gazdaságán lendíteni. Azok a vállalatok, amelyek a jövőjükre gondolnak és versenyképességüket javítani akarják, áthelyezik a termelésüket olyan régiókba, ahol ugyanolyan termelékenységgel, de kisebb költséggel tudnak dolgozni. A Magyarországon hamarosan megnyíló Mercedes gyárat említeném példaként. Ez a befektetés a magyar gazdaságnak is jelentős lökést ad. Ezeknek a beruházásoknak egy részét Romániának is meg kellene tudnia szerezni. Az IMF-fel és az Európai Bizottsággal kötött hitelprogram is ebben próbál segíteni az országnak.

Mostani bukaresti látogatásuk előtt az új miniszterelnök kijelentette, nem zárja ki, hogy Románia recesszióba lép, mert a román gazdaság a múlt év utolsó negyedévében lefékezett. Hogyan látja, visszatérhet a recesszió?

A gazdaságban sem lehet soha azt mondani, hogy soha, ha előrejelzésekről van szó. Egyelőre csak arról beszélhetek, amit látunk. És azt látjuk, hogy lelassult a gazdaság. És ismét csak azt tudom hangsúlyozni: ha Románia fel tudja használni a rendelkezésre álló hatmilliárd eurót, akkor nem kell félnie semmiféle recessziótól.

Bizonyára tudja, hogy a jelenlegi kormánykoalíció politikusai fizetésemelést szorgalmaznak a második évnegyedtől, ha az első évnegyed gazdasági eredményei ezt lehetővé teszik. Hogyan lesz ez lehetséges, ha maga a kormányfő sem zárja ki a recesszió visszatérését?

Én erről a számok ismeretében tudnék csak nyilatkozni. Az év éppen csak elkezdődött, a román költségvetésnek még csak a januári bevételi összegeit ismerjük. Le szeretném szögezni: elviekben sem a Nemzetközi Valutaalap, sem az Európai Bizottság nem kifogásolja, hogy növekedjen a közalkalmazottak bére, vagy a nyugdíjakat legalább az inflációhoz igazítsák. Ez természetes igény. Minket az érdekel, hogyan befolyásolja az esetleges bér- és nyugdíjemelés a romániai hitelprogramot. A program egy fiskális kiigazítási pályát ír elő, amellyel a román fél egyetértett, és ami határozott célokat követ. Mi azt szeretnénk látni minden körülmények között, valamennyi felülvizsgálatunk során, hogy Románia ezen a pályán halad. A kormányra hárul azoknak az intézkedéseknek a meghozatala, amelyekkel az országot ezen a pályán tudja tartani. Az, hogy a kiadásokon belül mi az, ami fontos, mi az, ami kevésbé fontos, szintén a kormány döntési hatáskörébe tartozik, nem a mi dolgunk ezeket a prioritásokat meghatározni.

Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a román kormány szeretné ugyan a fizetésemeléseket, ám a Bizottság és a Valutaalap ennek ellenszegül…

Mi soha nem mondunk nemet a fizetésemelésekre. Ehelyett azt mondjuk: nézzük meg a számokat. Ahhoz azonban ragaszkodunk, hogy ezek a számok reálisak legyenek, s ha előrejelzésekről van szó, akkor kellően konzervatívak legyenek, hogy biztonsággal el tudjuk érni a hitelprogramban kitűzött célt. Románia piaci tekintélye és elismertsége attól függ, hogy mennyire ambiciózusak a céljai, és mennyire következetesen valósítja meg mindazt, amit célként kitűzött. Mi is azt szeretnénk látni, hogy Románia a céljait eléri. A kormány dolga eldönteni, mennyire fontos az országnak a béremelés, a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentése, vagy valamilyen beruházási projekt. Nekünk az a fontos, hogy ismerjük meg a kormány terveit és beszéljük át ezeket a tárgyalópartnereinkkel, állítsuk összhangba a hitelprogramban megállapított célkitűzésekkel.

Melyek ezek a célkitűzések?

Elsősorban a gazdaság növekedése, munkahelyek teremtése, az államháztartás stabil alapjainak megteremtése, a megbeszélt kiigazítási pálya betartása, a pénzügyi stabilitás, vállalkozóbarát üzleti környezet kialakítása. Ha mindezekbe belefér a béremelés is, mi leszünk a legboldogabbak, hogy ezt meg lehetett valósítani.

A nemzetközi sajtó gyakran ír arról, hogy Románia Magyarországgal összehasonlítva a válságkezelés „jó tanulójának” számít az EU-ban. Mennyire van alapja az ilyen összehasonlításnak?

Az Európai Bizottság gazdasági főosztálya igazgatójaként másfél éve felelek Romániáért. Ez már a második romániai hitelprogramunk, és elmondhatom: ennek az országnak világos gazdasági stratégiája van, és szép lassan halad előre. Vannak késések, megcsúszások, de az alapvető dolgok rendben vannak. A fiskális kiigazítás egyenletesen, meggyőző módon folyamatban van, az államháztartási hiány csökken, az ország szépen halad a céljai felé. Ez pedig meggyőzen hat a piacokra is. A bizalom visszanyerésének jele az is, hogy Romániának nemrégiben tízéves dollár alapú kötvényt sikerült kibocsátania, amit én nagyon nagy eredménynek tartok. Lesz ennél még jobb is, mert remélhetőleg a nemzetközi pénzpiacok is lecsillapodnak.

Hogyan látja az Európai Unió és ezen belül Románia gazdasági helyzetének alakulását 2012-ben?

Az Európai Bizottság hamarosan nyilvánosságra hozza prognózisait erre az évre (ez már meg is történt – szerk. megj.). Tény, hogy a gazdasági helyzet bizonytalan az Európai Unióban, és ez természetesen kihathat Romániára is. Nehéz előre jelezni, mi fog történni. Az azonban nagyon fontos, hogy az ország maximálisan készüljön fel arra, hogy ha bármi történik, akkor is teljesíti céljait, mert ha végrehajtja a reformokat, akkor védettséget is szerez. Ismétlem: Románia jó úton halad. Van egy jól működő hitelprogramja, ami ötmilliárd euró elővigyázatossági hitelről szól. Ha úgy alakul a piaci helyzet, ezt a pénzt bármikor fel lehet használni. Romániának emellett nagyon jó valutatartaléka van, alacsony az infláció, jó a fizetési mérleg, és általában sokkal robusztusabb a gazdasága, mint amilyen másfél évvel ezelőtt, az első felülvizsgálati látogatásomkor volt. Mára az országnak sikerült a korábbi egyensúlyzavarok nagy részét megszüntetnie. Ráadásul két nagyon fontos nemzetközi intézmény, a Valutaalap és az Európai Bizottság ott áll mögötte a pénzével és a támogatásával. Ezért úgy gondolom, hogy bármi történik idén Európa gazdaságában, Románia felkészült az esetleges nehéz helyzetekre.

Elképzelhetőnek tartja, hogy az ország idén hozzá sem nyúl az ötmilliárd eurós elővigyázatossági hitelhez?

Én nem látok arra okot, hogy Románia hozzányúljon ehhez a pénzhez.