Akkor tud egy ország előre menni, ha erős a közepe

Marosvásárhelyen és Kolozsváron tájékozódott Bajnai Gordon volt miniszterelnök az Együtt–2014 mozgalom vezetője, értelmiségiekkel, a gazdasági élet szereplőivel, kisebbségkutatókkal találkozva. A politikussal Szűcs László beszélgetett.

Szeret biciklizni?

Gyerekkoromban szerettem, mostanában ritkán van rá lehetőségem.

Pedig a napokban a szárszói találkozón Mesterházy Attilával együtt kaptak egy-egy BMX kerékpárt Farkasházy Tivadartól. A BMX ügyességet igényel használójától, erre gondolom, szüksége is lesz a következő hónapokban.

Minden ügyességünkre szükség lesz ahhoz, hogy egy olyan összefogást rakjunk össze Magyarországon, amely képes leváltani azt a rendszert, amit Orbán Viktor és Simicska Lajos épít, és amely Magyarországot szakadék felé viszi. Ez a bicikli-ajándék azt jelképezi, hogy elkezdődött a tárgyalás az ellenzék legfontosabb szereplői közül arról, hogyan tudunk egy új kezdetet biztosító ellenzéki összefogást megépíteni. Nem lesz könnyű, mert Magyarország most bizonyos értelemben vadkeletnek számít az Európai Unióban.

Foglalja össze a legfontosabb okait annak, hogy Önök szerint miért kell leváltani Orbán Viktor kormányát?

Hadd fogalmazzam úgy, hogy ha ez a kormány 2014-ben hatalmon maradna, akkor öt dolog biztosan bekövetkezne Magyarországon. Az első: a gazdaság zsugorodása oda vezetne, hogy az ország egyre kevesebb árut tudna előállítani, egyre kevesebb munkahely lenne. Drámaian szűkül már ma is a magyar gazdaságba való beruházás, így a termelőképesség. A második nagy baj, hogy Magyarország szociális katasztrófa felé halad. Ha a vidéket járja valaki, ahogy tettem én az utóbbi hónapokban, akkor tapasztalja azt a végtelen elszegényedést, lecsúszást, kilátástalanságot, reménytelenséget, amely az ország egyre nagyobb részét jellemzi. A harmadik, hogy a magyar fiatalság külföldre menekül a kilátástalanság elől: ötszázezer ember ment el az országból, többségében fiatalok, jól képzett és vállalkozó kedvű magyar fiatal, akik elérték azt, hogy ma London számít a negyedik legnagyobb magyar városnak a lakosság száma alapján. Ez elsőre viccesen hangzik, de elkeserítő, mert ha belegondol, hogy ha ezek a fiatalok nem jönnének vissza, akkor ki fog itt adót fizetni, ki fog itt nyugdíjjárulékot fizetni, s ki fog családot alapítani. Hiszen már ma is fogy a magyarság. Ez az ötszázezer ember az ötvenhatos exodusnak a kétszerese. A negyedik, hogy Orbán Viktor elkezdett egy tudatos, hosszú menetelést kifele az Európai Unióból. Nagyon nehezen tűri, hogy bármi korlátja legyen a hatalmának. Az alkotmányt maga alá gyűrte, lényegében megszüntetett minden hatalmi ellensúlyt, legyen az Alkotmánybíróság, Nemzeti Bank vagy a bíróságok. Már egyedül csak az Európai Unióval küzd, s lényegében az Unióból érkező pénz az egyetlen, ami Orbán szándéka szerint bent tartja Magyarországot. Az ötödik az az elképesztő korrupció, amit ez a rendszer kiépített. Most legutóbb két jelenség figyelhető meg, az egyik a földek lenyúlása az ott élő gazdák elől, és a haveroknak adása. A másik a trafikmutyi néven elhíresült botrány, ami azt jelenti, hogy vagy negyvenezer embertől vették el a megélhetést, azért, hogy néhány ezer Fidesz-barátnak odaadják a trafikokat. Ez azt mutatja, hogy a rendszer valójában arról szól, hogyan lehet minél több pénzt kiszedni az állam segítségével a polgárok zsebéből, s azt egy szűk csoport tagjai között elosztani. Ezért kell mindenképpen az országot megszabadítani ettől a poliptól, amely a csápjaival szívja el az életerőt.

Ön azt is mondta néhány napja, hogy az emberek félnek Magyarországon. Félni többnyire egy diktatúrában szoktak az emberek, Magyarország mégiscsak demokrácia, vagy Ön szerint már annyira eltávolodott a demokratikus berendezkedéstől, hogy az embereknek komoly félnivalójuk van?

Most körbejártam az országot, sokaktól szerzett tapasztalatom, hogy óriási a félelem. Vidéken különösen, ahol még könnyebben átlátható, hogy ki, mit tesz, mond, mint Budapesten. Félnek az emberek, mert megfélemlítik őket egzisztenciálisan. Ez talán a hetvenes évek Magyarországának a világára hasonlít. Gyakran megesett, hogy nyugdíjas hölgyek, urak odajöttek hozzám egy-egy találkozó után, s mondták, én a fiam helyett jöttem, mert ő vállalkozó, és ha itt látnák, akkor ő elvesztené a megbízását, vagy a lányom helyett, aki pedagógus, s fél, hogy kirúgják, ha meghallgat engem. Gondoljon bele, amikor a diáktüntetések voltak Magyarországon, akkor volt olyan iskolaigazgató, aki listázta a résztvevő diákokat, majd behívatta a szüleiket és fenyegetőzött. Olyan rendszert építettek ki, amely megpróbálja helyben is érvényesíteni azt az erőszakos magatartást, ami országos szinten is jelentkezik.

Mindezekkel együtt úgy látszik, ma még nem akarják elegen a kormányt leváltani, legalábbis a közvélemény-kutatásokat továbbra is magasan a Fidesz vezeti.

Engedje meg, hogy pontosítsak. Bőven többsége van azoknak, akik kormányváltást szeretnének, az összes választó 55-56 százaléka kormányváltást akar, s 67 százalék azok aránya, akik szerint rossz irányban mennek a dolgok az országban. Tehát a változást többen szeretnék, csak abban van a különbség, hogy az ellenzék ma még nem tudott eljutni odáig, hogy ez a rengeteg bizonytalan szavazó beálljon egy ellenzéki összefogás mögé. Ezért fontos, hogy ne csak biciklizzünk, hanem valódi összefogást mutassunk. Ezeknek az embereknek a nagy része tudja, hogy meg akar szabadulni az Orbán-Simicska rezsimtől, de nem akar visszacsúszni azokba a hibákba sem, 2010 elé, amik miatt akkor változást akart. Olyan összefogásra van szükség, ami egy új kezdet lehetőségét, egy korszakváltás lehetőségét adja meg Magyarország polgárainak. Ami például a határon túli magyarság ügyeiben is nyugalmat és békét teremt, szemben az utóbbi évek megosztó harcaival. Más megközelítésből olyan kormányzásra van szükség, ami közelebb viszi Európához az országot és elindítja fölfelé.

Az ellenzék helyzetét megnehezíti, hogy ma nagyon sok politikai tömörülés látható ezen az oldalon, tucatnyi párt keresi a helyét. Hogy lesz ebből széles körű összefogás?

Az én javaslatom az volt, hogy előbb a két legnagyobb ellenzéki párt egyezzen meg egymással, az MSZP és az Együtt-2014, mert akkor alakulhat ki egy stabil, hosszú távra szóló koalíció, erről kezdődtek meg most a tárgyalások. Először az elvekről, aztán a közös programokról, s ha ez megvan, utána kell megegyezzünk az egyéni választókerületekről. Mert az új választási törvény csak akkor ad esélyt az ellenzéknek, ha minden választókörzetben egy jelöltje áll majd szemben a Fidesszel. Nem lehetünk megosztottak. Ha ez megvan, akkor indulhatunk el afelé, hogy közös miniszterelnök-jelöltet találjunk.

Ez az utóbbi a legnehezebb, vagy ez a leginkább mediatizált?

Nyilván ez érdekli leginkább a választókat, hiszen ez egy könnyen érthető téma. Másrészt vannak személyi ambíciók ebben a kérdésben, de azt tudni kell, hogy semmilyen személyi ambíció nem lehet az akadálya annak, hogy egy győztes koalíciót alakítsunk ki. Látnunk kell, milyen jelölttel van esélyünk egy valóban széles összefogást összehozni. Nem az a kérdés, hogy a baloldal legyőzi a jobboldalt vagy fordítva, ennél sokkal nagyobb a tét. Nekünk a normális országot akaró polgárok nagyon széles összefogását kell megteremtenünk, benne csalódott jobboldaliakkal, reménykedő baloldaliakkal. De nagyon sok olyan polgárral, aki nem sorolja magát egyik vagy másik irányzathoz, csak szeretne végre egy normális, gyarapodó európai országban élni. És nem akarja, hogy a gyereke elmenjen az országból, s nem akarja, hogy örökkön örökké harcolnia kelljen magyarnak a magyarral.

A jelölt kiválasztásakor mi a prioritás, az, hogy ki tudja legyőzni Orbán Viktort, vagy ki tudja jobban vezetni a következő négy évben az országot?

Ezt a két dolgot nem lehet elválasztani egymástól. Olyan ember kell, aki integrálni tud, különböző gondolkodású szavazókat megszólítani, másrészt olyan ember, aki nem az orbánviktorságban akar jobb lenni Orbán Viktornál, hanem valami mást képvisel. Harmadrészt olyan jelölt kell, akinek megvan a tudása, a tapasztalata ahhoz, hogy jó irányba kormányozza Magyarországot.

A prioritást azért is kérdeztem, hiszen Önnek nyilván nagyobb a kormányzati tapasztalata, míg Mesterházy Attila pártja, az MSZP támogatottsága jelentősebb.

Magyarországon ma egyetlen ellenzéki párt sem elég erős ahhoz, hogy akár csak megközelítőleg le tudja váltani a Fideszt. Erre csak egy szövetség képes. Ennek a széles összefogásnak kell majd egy jelöltet találnia. Én azért tértem vissza a politikába, mert van ambícióm arra, hogy az országot jó pályára állítsam.

Nem tart attól, hogy ez a személyi kérdés túl sok erőt és időt vesz majd el?

Ha túlságosan megmerevednek az álláspontok, akkor az árt az ügynek, de most még nem tartunk ott.

Milyen nemzetpolitikát kíván folytatni?

A mi elveink világosak. Az első és a legfontosabb, hogy véget kell vetni annak, hogy a magyarországi politikai harcokat a határon túl élő magyarság körébe exportálja a mindenkori magyar politikai elit. Ebből elég. Tizenvalahány éve zajlik ez a küzdelem, ami nagyon sokat ártott az itt élők érdekérvényesítő képességének. A mindenkori magyar kormány mércéje az, hogy attól, amit csinál, jobb lesz a határon túl élő magyaroknak vagy rosszabb. Csak ez a mérce. Nem az a kérdés, hogy ki mennyire kiabál. Néha erre is szükség van, de a csendes diplomácia is segít. Mindegyiknek van helye egy adott pillanatban. A kérdés az, hogy ettől jobb lesz vagy rosszabb lesz az itt élők helyzete. Azt már tavaly ősszel leszögeztem, amikor Nagyváradon jártam, hogy a határon túl élők kettős állampolgárságát bolygatni nem szabad. Elég nagy árat fizettünk azért a vitáért, ami bő tíz éve folyik ebben a kérdésben. Ezt a kérdést a magyar parlament nagyon nagy többséggel, megnyugtatóan rendezte. Tehát nem értek egyet senkivel, aki ezt a kérdést újranyitná. Ugyanez igaz a választójog kérdésére. A teljes jogú állampolgárnak jár a választás joga is. Ez a kettő összekapcsolódik jogi értelemben. A következő nagyon fontos elv, amit a mostani kormány lábbal tipor, az az, hogy nem lehet gyarmatosítóként viselkedni a határon túl élő magyarok szervezeteivel. A magyar kormánynak az a dolga, hogy a legitim szervezetek szándékait támogassa. Nem az, hogy megmondja nekik a tutit. Megpróbálja őket a befolyása alá vonni. Ez elfogadhatatlan. Véget kell vetni a mostani gyakorlatnak. Semmit róluk, nélkülük. És még valami, nem lehet: A és B kategóriás határon túli magyar polgárokat teremteni, aszerint, hogy szavazó-e az illető vagy sem. A mindenkori magyar kormánynak minden magyarért átfogó felelőssége van, függetlenül attól, hogy az illető választotta a magyar állampolgárságot vagy nem.

A gazdasági, szociális ügyek kezelése mellett talán az a leginkább sürgető, hogy az ország megosztottságán, rosszkedvén is változtassanak. Meg kellene nyugtassák az országot, illetve a jobboldali szavazókat is megszólítani, hiszen nem őket, hanem a kormányt kívánják leváltani. Egyetért ezzel?

Magyarországnak végre kiegyezésre van szüksége, a magyar társadalom belerokkan ebbe az örökös harcba. Orbán politikája folyamatosan csak a harcban tud érvényesülni. Neki mindig kell egy ellenfél, egy sárkány, akinek a fejét megpróbálja lekaszabolni. Ha belföldön nem talál ilyet, akkor Brüsszellel hadakozik, vagy legújabban Angela Merkellel. Nekünk békét kell teremtenünk ebben az országban, meg kell állapodni néhány alapvető, hosszú távú célban, amelyben mérsékelt jobboldali és mérsékelt baloldali szavazók egyet tudnak érteni. És amely elhatárolja őket a szélsőséges nézetektől. Akkor tud egy ország előre menni, ha a közepe erős és néhány alapvető kérdésben egységes. Ezt szeretném megteremteni 2014 után. Nyugalom kell, békés építkezés. Nem háború. Mert egy háborúban csak a zsoldosok meg a hadi beszállítók járnak jól, mindenki más tönkremegy.