A koalíció addig tart, amíg a nyitottság

Annak ellenére, hogy az ezredfordulóhoz képest feleannyi városi tanácsos képviseli a magyar érdekeket Kolozsváron, az RMDSZ-nek alpolgármestere van, Horváth Anna személyében, az ország második legnagyobb városában. Ráadásul ez az első alkalom, hogy Kolozsvár női elöljárót tudhat a magáénak. Kustán Magyari Attila interjúja.

Visszatekintve az elmúlt időszakra, hogyan értékeli a tárgyalásokat, amelyeket az RMDSZ folytatott a városi tanácsba bejutott román erőkkel?

Kolozsváron az idei önkormányzati választásokon a Szövetségre leadott szavazatok száma több volt, mint négy évvel ezelőtt, ennek ellenére, a magas román részvételnek tulajdoníthatóan, ez csak négy magyar tanácsost juttatott be a városvezetésbe, a korábbi ciklusnál eggyel kevesebbet. A helyzetet mégis jobbnak ítélem meg, ugyanis 2008-ban a demokrata párti tanácsosok 60 százalékos többséggel uralták a testületet, az RMDSZ-szel kötött koalíció mindössze a kényelmes többség kialakítását szolgálta. Valójában, mivel minimális számú határozathoz volt szükség a támogatásunkra, különösebb látványos előrelépést sem voltak hajlandók vállalni a magyar problémák megoldásában. Most, a 13-14-es törékeny többséggel, nagyobb az együttműködési készség, az egymásrautaltság.

Két oldalról is kritikát hallani a megállapodásról: a román fél azt fájlalja, hogy már megint ilyen erős beleszólást kapott a magyarság, magyar oldalról meg azt hallani időnként, hogy az RMDSZ megalkuvó politikát folytat. Mit gondol ezekről a nézetekről?

Az a véleményem, hogy az igazság, mint mindig, most is középen van. Az RMDSZ-nek azt felrovók, hogy mindig „hatalmon” próbál maradni, be kell lássák, hogy a szövetség pontosan erre kapott felhatalmazást a neki bizalmat szavazó emberektől: a leghatékonyabban próbálja képviselni az érdekeiket a helyi és országos politikában. Ez márpedig csakis úgy lehetséges, hogyha elérjük azt az állapotot, amikor nem rólunk, hanem velünk együtt döntenek a politikában. Ami a megalkuvást illeti, soha nem volt kérdés az, hogy melyek az erdélyi magyar közösség célkitűzései, törekvései, a nézetkülönbségek mindig is az eszközökkel, a „hogyannal” kapcsolatosan adódtak. Mindazok, akik az idei választásokon az RMDSZ-nek bizalmat szavaztak, úgy gondolom, egyértelműen letették a voksukat a kis lépések, de kitartó, szívós munkával előkészített, ezért tartós, fenntartható megoldások mellett.

Mint az önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettes, mit gondol az elért eredményekről?

Az erőltetett versenyhelyzet áldatlan körülményeihez képest – merthogy bebizonyosodott, hogy az erdélyi magyar közösség számára előnyt nem jelent ez – jól szerepeltünk. Bebizonyosodott, hogy a pluralizmusnak, a versenynek veszteségei is vannak, lásd Szatmárnémetit, Szatmár megyét, de ennél alacsonyabb szinten is. Jó példa erre a kolozsi eset, ahol az RMDSZ-es képviselő azért nem kapta meg az alpolgármesteri tisztséget, mert a néppárti tanácsos inkább román jelöltre adta a voksát. Ezek a helyzetek azok, amelyek elgondolkodtatóak, és amelyek mentén az egységes képviseletet kell hangsúlyozni.

Ön nemcsak mint magyar, hanem mint első női alpolgármester is szerepet tölt be mostantól. Mint nő, mint családanya, mit gondol, milyen felelősséggel jár ez a munka?

Mindenekelőtt családanyaként érzem azt a hatalmas felelősséget, hogy egyensúlyt teremtsek a munkahelyi feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a férjemmel, gyermekeimmel – a 11 éves Mártonnal és a 8 éves Krisztinával – közösen megélt meghitt pillanatok között. Azt szokták mondani, hogy az első hét év fontos, de szerintem a második hét év legalább ennyire az. Ott kell lenni a gyerekek mellett; amikor Bukarestben dolgoztam két éven át, bár kicsik voltak, akkor is éreztem, hogy nehéz eleget tenni a kötelezettségeknek, s közben a gyerekekre is időt fordítani. Nőként leginkább azt érzem kihívásnak, hogy a Kolozsváron újdonságszámba menő női alpolgármester szerepben megálljam a helyem, és ezáltal hozzájáruljak a nők közéleti szerepvállalásával, helyzetbe hozásával kapcsolatos előítéletek, konzervatív szemléletek visszaszorulásához.

Melyek a legfontosabb feladatkörei, milyen jelentős magyar érdekeket kell képviselnie majd, és hogyan látja, sikerül-e megvalósítani ezeket, legalább részben?

Az oktatási, szociális, egészségügyi, kulturális és vagyongazdálkodási területeket fogom koordinálni, illetve a város valamennyi európai pénzekből finanszírozott pályázatának kivitelezését, az európai kulturális főváros projekt előkészítését. Mindezeken és más területeken is, a magyar emberek érdekeinek megjelenítése, a magyar közösség közérzetének javítása, önbizalmának erősítése számomra a legfőbb prioritás, hiszen én ezért lettem önkormányzati képviselő, ezt ígértük a kampányban, ezt fogjuk tenni az elkövetkező négy évben. Azt gondolom, hogy nekem addig érdemes, vagy inkább addig szabad, az alpolgármesteri munkát vállalnom, amíg ezekben a kérdésekben időről időre sikerül eredményeket elérnünk.

Mennyire látja vészesnek, hogy ebben a ciklusban a korábbihoz viszonyítva eggyel kevesebb magyar tanácsosa van Kolozsvárnak?

Ami aggaszt, az nem is annyira a konkrét szám, hanem az évek során tapasztalható lemorzsolódási folyamat, hiszen az ezredfordulón még nyolc magyar tanácsosa volt a városnak. Számunkra az elkövetkező időszak legnagyobb kihívása megállítani ezt a lemorzsolódást, visszanyerni, visszaadni az embereknek a közképviselet fontosságába, hatékonyságába vetett bizalmát. A közélettől való elfordulás valós jelenség, ez nyomon követhető mind a román, mind a magyar választók esetében. Idén az RMDSZ-re leadott szavazatok száma meghaladta ugyan a négy évvel ezelőttit, azonban egy nem várt román mozgósításhoz társítva ez csak négy tanácsosi mandátumra volt elég. Nekünk az a szerepünk, hogy a bizalmat állítsuk vissza az emberekben, érezzék, hogy az érdekeiket a magyar képviselet tudja biztosítani. Kolozsváron az is régi jelenség, hogy sok magyar román jelöltekre voksol…

Ennek az volna az oka, hogy nem érdeklik őket a magyarsággal kapcsolatos, specifikus kérdések, vagy egyszerűen nem érzik, hogy az RMDSZ tanácsosai kellőképpen foglalkoznának a város egyéb, általános problémáival?

Azt gondolom, hogy ezekben a választókban erősen él az a tudat, hogy tulajdonképpen nem hasznosítható a magyar szavazat, hiszen valóban nem a sajátosságok érdeklik, hanem a közérdekű problémák: a zöldövezet, a szemétgazdálkodás, a szociális kérdések stb. Ideológiák alapján, a román erők közül választanak, és igaz az, hogy az RMDSZ ideológiáját nem érzik, hiszen ez a szövetség mindenekelőtt a magyar közösség érdekeit képviseli, de hogyha valaki megnézné, hogy egy alpolgármesternek, egy tanácsosnak mennyi egyéb feladattal kell foglalkoznia, akkor talán másképpen gondolkodnának.

Mit remél Emil Boc polgármestertől és a szintén demokrata-liberális Gheorghe ªurubaru alpolgármester kollégájától, nyitottak lesznek-e a jövőben a magyarságot érintő kérdésekre?

Ez a koalíció csakis azért jöhetett létre, mert ez a nyitottság, konszenzuskeresésre való készség megvan a részükről, az együttműködésünk is csak addig tarthat velük, amíg megmarad bennük ez a tulajdonság.

Milyen üzenetet fogalmaz meg a kolozsvári magyaroknak, illetve hogyan látja, milyen szerepük lehet abban, hogy a közösségük megerősödjön?

Elsősorban köszönöm a bizalmukat, bölcsességüket, amellyel az embert próbáló kampánycsatározások ellenére az egységes, erős képviselet mellett tették le voksukat, és nem estek a hazardírozó politikai kísérletek, a „versenyeztetés”, a szétforgácsoló többpártúság hasznát ecsetelők csapdájába. Túl ezen türelmet, bizalmat kérek tőlük, és azt, hogy az elkövetkező időszakban járjanak nyitott szemmel, kövessék, és maguk állapítsák meg az elért változásokat, az eredményeinket.