„Ha középre állsz, széttépnek a háborúzó felek”

Az RMDSZ úgy próbálja túlélni a kormányzó szociálliberális pártszövetség és az államfő közötti totális háborút, hogy ne kerüljön a harcban álló felek közé. Elnöke szerint a szövetség nem adja fel az ellenzéki szerepet, ám elsősorban olyan ügyekben hallatja a hangját, amelyek a magyar közösségről és a jogállamiságról szólnak. KELEMEN HUNORT arról kérdezte Cseke Péter Tamás, miként viszonyul az RMDSZ az új kormány – sokak szerint a jogállamiságot is veszélyeztető – intézkedéseihez.

Rég nem volt ennyire eseményekkel terhelt és feszült hangulatú a nyári szünidő előtti politikai évad, mint az idén. Túl vagyunk egy kormányváltáson, túl a helyhatósági választásokon. Közben bebörtönöztek egy volt miniszterelnököt, s plágiummal vádolják a jelenlegit. Előbb módosult a választási törvény, majd kiderült, mégis a jelenlegi szerint szavazunk az őszi parlamenti választásokon. Mi történhet még ebben az évben? Beleférhet akár az államfő felfüggesztése is?

Én mindent el tudok képzelni Romániában, azt is, hogy az államfőt év végéig felfüggesztik. Annál is inkább, mert a szociálliberális szövetség több politikusa is határozottan kijelentette már, hogy ezt tervezik, legalábbis várják azt a pillanatot, amikor Traian Bãsescu elmozdítására lehetőséget tudnak teremteni. Lehetséges, hogy az államfő ezekben a hetekben ad egy valós okot, amiért a felfüggesztési eljárást be lehessen indítani. De én valószínűbbnek tartom, hogy az államfő ugyanazt a taktikát folytatja, mint eddig. Vagyis: mindennap élesben lövik a kormánypártok, Traian Bãsescu pedig a válaszreakcióival elmegy a határig, de nem lépi át azt a bizonyos határt, amivel már okot szolgáltathat a felfüggesztésére.

Ebbe a taktikába illeszkedik az is, hogy az alkotmánybíróság határozata ellenére itthon maradt, és hagyta, hogy Romániát Victor Ponta kormányfő képviselje az EU-csúcson?

Igen. Legalábbis én ezt így értelmezem. Ismerve azt a kontextust, amelyben most a romániai politika zajlik, azt mondanám, hogy az államfő tisztségben kíván még lenni ősszel, a parlamenti választások eredményeinek kihirdetése utáni kormányalakításkor. Hogy utána mi történik vele, az más kérdés. Ám addig csak elmegy a határig, de nem ad valós okot a felfüggesztésre. Nyilván ez nem jelenti azt, hogy a szociálliberálisok az államfő taktikázásától függetlenül nem próbálkoznak meg a felfüggesztésével. Megalakítják például azt a bizottságot, amely megvizsgálja, milyen alkotmánysértéseket követett el az utóbbi esztendőkben Traian Bãsescu.

Biztos voltam abban, hogy Ponta nem enged

Az alkotmánybíróság kimondta: nem a miniszterelnöknek, hanem az államfőnek kell képviselnie Romániát az EU-csúcson. Traian Bãsescu taktikázásától függetlenül rendjén való-e az, hogy a taláros testület döntését figyelmen kívül hagyva Victor Ponta utazott el Brüsszelbe? Jogállam-e az az ország, amelynek a kormányfője ilyet megtehet?

A jogállamiság határait az elmúlt esztendőkben sok európai államban feszegették. Értelmezés kérdése, hogy hol van az a határ, amit nem lehet átlépni. Victor Ponta azzal érvelt, hogy az alkotmánybíróság nem hozhat döntést egy ilyen megkeresésben, a taláros testület csak véleményt mondott, ami az alkotmány értelmezésére szorítkozik. Egyébként szerintem az alkotmánybíróságnak túlzottan nagy a hatásköre Romániában. Azt gondolom, hogy az alkotmánybíróság nem helyezhető a parlament fölé. 2003-ig volt rendben a rendszer, amikor a parlament nagy szavazattöbbséggel felülbírálhatta az alkotmánybírák döntését, ezt most már nem teheti meg. Egyébként kellene látnom azt a levelet is, amellyel az államfő az ország képviseletének ügyében megkereste az alkotmánybíróságot ahhoz, hogy kommentálhassam a döntésüket. Ha a levélben az áll, hogy: „igaz-e, hogy az államfő képviseli az országot”, akkor a válasz nyilvánvalóan igen, hiszen az alkotmány is ezt írja. Azt gondolom, hogy ami Románia brüsszeli képviselése kapcsán történt, az az USL és az államfő közötti konfliktus fontos állomása. Biztos voltam abban, hogy Victor Ponta nem lép vissza, nem enged ebben a kérdésben. Annál is inkább, mert a parlament nyilatkozatot fogadott el, amellyel felhatalmazta a kormányfőt, hogy Romániát az EU-csúcson képviselje.

Ezt a parlamenti nyilatkozatot az RMDSZ is megszavazta. Miért?

Magam is úgy gondolom, hogy Románia az alkotmányos berendezkedése szerint nem elnöki, még csak nem is félelnöki köztársaság. Ezért ha az alkotmányos berendezkedést nézzük, a miniszterelnöknek ott van a helye Brüsszelben az EU-csúcson. Másrészt az Európai Unión belül hozott döntések nem Románia külpolitikájához tartoznak. Ha azt mondjuk, hogy az EU külpolitikáját ma már intézményesen koordinálják a tagállamok, hogy a fiskális politikákat is hosszú távon össze akarjuk hangolni, hogy a szuverenitásukat fokozatosan feladják a tagállamok Brüsszel javára, akkor azt mondom, ezek nem klasszikus értelemben vett külpolitikai kérdések, amelyekben az államfő képviselheti Romániát. Valóban, a világpolitika intézményrendszerében az államfőnek kellene képviselnie az országot: az ENSZ-ben, a NATO-ban. Ma már a schengeni csatlakozáshoz is közel állunk, ezért nem kérdés, a tagállamok vezetőinek ülésén a kormányfőnek ott kell lennie, hiszen az EU-csúcsokon hozott döntések 99 százalékban a kormány illetékességébe tartoznak. Ezt így gondoltam évekkel ezelőtt is, de Victor Ponta előtt nem volt olyan miniszterelnöke Romániának, aki igény tartott volna arra, hogy részt vegyen az EU-csúcson.

A Ponta mellett szóló érvektől függetlenül nem akkor járt volna el jogszerűen a miniszterelnök, ha nem feszegeti a jogállamiság határait, hanem inkább a jelenlegi alaptörvényt egyértelmüsítő alkotmánymódosításra tesz javaslatot, mondjuk az őszi parlamenti választások után?

Egy normálisan működő politikai rendszerben és egy normális ritmusban választásokra készülő országban talán az lett volna a helyes, ha a miniszterelnök így jár el. Különösen akkor, ha nincs ilyen élet-halálharc, amilyen most dúl Romániában a kormány és az államfő, a szociálliberálisok és az elnök mögött álló demokrata-liberálisok között. Látni kell, hogy – az RMDSZ akaratától függetlenül – a következő hónapokban nagyon éles belpolitikai háború várható Romániában.

 A helyzet, amikor a fagylalt visszanyal

Időközben a szociálliberálisok készítik elő a terepet az államfő menesztéséhez. Az új parlamenti többség két olyan törvénymódosítást is elfogadott, amely megkönnyíti az elnök felfüggesztését, illetve leváltását. Az alkotmánybíróság jogkörét megnyirbáló módosítást az RMDSZ nem szavazta meg, a referendumtörvényét igen. Miért nem, és miért igen?

Az RMDSZ egyetért azzal, hogy az alkotmánybíróság ne bírálhassa felül a parlament határozatait. Ám mégsem szavaztuk meg ezt a módosítást, mert úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést alkotmánymódosítás útján kellene rendezni. Vagyis előbb az alkotmányt kéne módosítani, s csak utána újraírni az alkotmánybírák jogkörét szabályozó törvényt. A referendumtörvény módosítását viszont megszavaztuk, mert – bár korábban az RMDSZ-en belül is voltak erről viták – úgy gondoljuk, hogy az elnök leváltásáról kiírt népszavazásnál a szimmetria elvéből kell kiindulni. Vagyis, ha az államfőt a választásokon résztvevők szavazattöbbségével választják meg, akkor a leváltásának is hasonló feltételek között kell történnie. Egyébként ezt így is szabályozta a törvény hosszú ideig, Traian Bãsescu nyomására, a mandátuma idején módosult úgy a jogszabály, hogy az államfő csak akkor váltható le, ha a szavazásra jogosultak fele ezt támogatja.

Nem kerülhetem meg a kérdést: ha beindul az államfő felfüggesztésének eljárása, akkor az RMDSZ milyen álláspontra helyezkedik?

Ha előfordul majd egy ilyen helyzet, akkor erre a kérdésre választ fogunk adni. Nincs erről testületi döntés.

Victor Pontáék nem csak az államfővel hadakoznak, az új kormány mandátuma alatt vezetőváltás történt egy sor állami intézménynél. Menesztették a köztelevízió vezetőtanácsát, amire az új hatalomnak joga volt, ám precedens nélküli, hogy a TVR az új vezető testületéből a parlamenti algoritmust zárójelbe téve kizárták a legnagyobb ellenzéki párt jelöltjeit. Ezt hogy kommentálja?

Nem tekintem jó döntésnek, ám a többség így döntött, és ezt mi nem tudtuk megakadályozni. Márton Árpád kollegám az illetékes szakbizottságban el is mondta, hogy ez nem volt korrekt eljárás. Az RMDSZ ebben a helyzetben, mint sok-sok más helyzetben is, a demokratikus eljárást tekintette helyénvalónak. A kiszorítósdi mindig rossz megoldás, ám ennek előzményei is voltak. Ez az a helyzet, amikor a fagylalt visszanyal. Én mondtam annak idején a demokrata liberális kollegáknak, hogy ne menjenek el a falig, ne szorítsák sarokba az ellenfelet, mert annál rosszabb nincs, mikor nem adsz az ellenfélnek menekülési utat, mert akkor szembe fog ugrani veled. Mert ezt tették korábban a demokrata liberálisok a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, és ezt mi akkor sem támogattuk. Ám akkor egy koalícióban voltunk, és sokszor úgy kötötte össze a közvélemény az RMDSZ-szel ezeket az agresszív eljárásokat, hogy úgy tűnt, mindennek mi is részesei vagyunk. A TVR-nél most történtekhez hasonló helyzet volt, amikor a parlament kinevezte az alkotmánybíróság új tagjait. Akkor a liberálisoknak az algoritmus szerint joguk volt egy bírát javasolni, ám jelöltjüket a demokrata liberálisok lesöpörték, hogy helyet adjanak a taláros testületben az UNPR jelöltjének. Pedig az UNPR-sek nem választások útján kerültek be a parlamentbe.

Megoldja-e a köztelevízió vezetőinek leváltása a TVR tarthatatlan anyagi helyzetét? Az új hatalom azt állítja, kivonná a politikai befolyása alól az intézményt. Távol tartja-e a politikától a mindannyiunk által eltartott köztelevíziót, hogy az élére politikai alapon neveznek ki új elnök-vezérigazgatót?

A köztévé és a közrádió éléről nem lenne szabad csak politikai szempontok alapján leváltani a vezetőket. 2005-2006-ban, amikor Valentin Nicolaut meneszteni akarták a TVR éléről, akkor én voltam a leváltást előkészítő kivizsgáló bizottságban, aki megakadályozta, hogy jelentés készüljön és a jelentést a parlament plénuma elé vigyék, mert úgy gondoltam, egyetlen ok sincs arra, hogy Nicolaut leváltsák. A TVR-nek akkor jók voltak a gazdasági mutatói, és a szerkesztőségi politikája is olyan volt, hogy a vezérigazgató leváltását nem tartottam indokoltnak. Később végül maga Nicolau mondott le, mert tudta, hogy a TVR tevékenységi jelentését a parlament el fogja utasítani. Mára a köztelevízió hatalmas adósságot halmozott fel és rossz szerkesztőségi politikát folytatott, tehát megvoltak az okok a menesztésekre.

A köztévénél kevésbé tűnik fontosnak a Román Kulturális Intézet (ICR) sorsa, mégis felháborodást keltett, amikor a kormány sürgősségi rendelettel kivonta az államelnöki hivatal hatásköréből és a szenátus alá rendelte az intézményt. Nem csak az RMDSZ elnökétől, hanem a volt művelődési minisztertől is kérdem: hogyan kommentálja ezt az eljárást?

Művelődési miniszteri mandátumom alatt egyetlen intézményes kapcsolat fűzött a kulturális intézethez. A külföldi ICR-irodák igazgatóinak kinevezését vagy leváltását hárman írtuk alá: a külügyminiszter, a művelődési miniszter és az intézet főigazgatója, akit az államelnök nevezett ki. Én ezt mindig rossz megoldásnak tartottam, és még művelődési államtitkári mandátumom alatt Ion Caramitru akkori miniszterrel megpróbáltuk a kulturális tárcához hozni az ICR-t. Nem sikerült, a külügy nem engedte el az intézetet. Továbbra is azt tartanám helyesnek, ha a művelődési minisztériumhoz tartozna a kulturális intézet úgy, hogy legyen egy erős diplomáciai háttere is. Vagyis az intézet tevékenységének kulturális diplomáciai részét stratégiai partnerségben hangolja össze a külüggyel. A szomszédos államok kulturális intézetei is így működnek. Butaságnak tartom azt, ahogyan a jelenlegi kormány eljárt az ICR-vel. Õrültség egy kulturális intézetet a szenátus alá rendelni, nem is tudom, miért választották ezt a megoldást.

Hiteltelen az igazságszolgáltatás

A szociálliberálisok az igazságszolgáltatást is hadat üzentek. Adrian Nãstase volt miniszterelnök elítéléséről azt mondták: a legfelsőbb bíróság az államfő befolyása alatt hozta meg döntését. Mi ennek a valóságalapja? Már nem csak az ügyészséget, hanem a bírákat is hatalmában tartja Traian Bãsescu?

Nem tudom, miben volt bűnös vagy nem bűnös Adrian Nãstase. Úgy gondolom azonban, hogy problémás őt elítélni pártelnökként kampányfinanszírozásért még akkor is, ha miniszterelnökként szervezett eseményeket, hiszen így Traian Bãsescutól Szász Jenőig bárkit el lehetne ítélni. Biztos lehet bármelyik párt esetében vidéken találni olyan választási plakátot, amelyért nem fizették be az áfát. Az igazságszolgáltatás, beleértve a legfelsőbb bíróságot, valóban hagy maga után némi kívánnivalót. Jelen pillanatban az igazságszolgáltatás legnagyobb problémája az, hogy hiteltelen. Sem a bíró, sem az ügyész nem tartozik felelősséggel senkinek akkor sem, ha rossz döntéseket hoz. Ettől a történet már gellért kap. Másrészt éveken keresztül meghurcolnak embereket úgy, hogy nem születik az ügyükben ítélet. Ez megint csak azt bizonyítja, hogy az igazságszolgáltatás nem működik hatékonyan. Elfogadhatatlan, hogy újabb és újabb terminusokat adnak a bíróságok különböző perekben, minden következmény nélkül. Itt most nem Adrian Nãstaséról van szó, hanem például Nagy Zsoltról, aki hat-hét éve járja a bíróságokat és nem születik ítélet a perében. Ilyen sehol a világon nincs. Ezért gondolom, hogy az igazságszolgáltatással baj van, és nem föltétlenül azért, mert a volt kormányfőt elítélték. Nãstase kapcsán csak egy dolgot mondhatunk: a bíróság ítéletét tiszteletben kell tartani. Nem a volt kormányfő az első ismert román politikus, aki börtönbe kerül.

A szociálliberálisok az RMDSZ-t nem támadják. Olyannyira, hogy Király András államtitkár megőrizhette tisztségét az oktatási minisztériumban. Áll-e valamilyen politikai egyezség e mögött az RMDSZ és az USL között?

Igen. Király András esetében arra alapoztuk az egyezséget az USL-vel, hogy a legsötétebb időkben is volt olyan főosztálya a minisztériumnak, amely a kisebbségek oktatási kérdéseivel foglalkozott. Azt mondtuk: a kisebbségi oktatás létkérdés a romániai magyar emberek és az RMDSZ számára, ezért az államtitkári posztot meg szeretnénk tartani. Victor Pontáék erre azt válaszolták: rendben van, a kisebbségi oktatással foglalkozó államtitkári tisztség nem olyan poszt, amelyre igényt tartottak volna az USL-t alkotó pártok.

Nincs-e valamilyen apróbetűs része is ennek az egyezségnek? Például az, hogy az RMDSZ hangtompítót szerel, és nem bírálja ellenzékből az USL-t, nem tiltakozik hangosan a nyilvánvaló hatalmi túlkapások ellen?

Ez most sincs így, és a későbbiekben sem lesz. Amikor olyan kérdésekről lesz szó, amelyekről nekünk élesen véleményt kell mondani, akkor élesen véleményt fogunk mondani. Én egy valamitől szeretném megmenteni az RMDSZ-t: attól, hogy a két háborúzó fél közé kerüljön a harctér közepére, kívülállóként. Tehát attól kímélném meg a szövetséget, hogy az államelnök és az USL, a demokrata liberálisok és az USL közé kerüljön egy olyan háborúban, amely nem az RMDSZ-ről és nem a romániai magyarokról szól. Aki a háborúzók közé áll, azt széttépik az egymással harcban álló felek. Olyan kérdésekben, amelyek a magyar közösségről vagy a jogállamiságról szólnak, igenis fogjuk hallatni a hangunkat, függetlenül attól, hogy ennek milyen következményei lesznek. Az ellenzéki pozíciónkat meg fogjuk tartani. Amikor beiktatták a szociálliberális kormányt, akkor is hangsúlyoztam: mi konstruktív ellenzék leszünk. Ha béremelésekről, a kismamáknak nyújtott állami támogatásról dönt a ház, akkor támogatni fogjuk, nem fogunk ellene szavazni csak azért, mert ellenzékben vagyunk.

A népszerűség nem továbbítható kézrátétellel

Az USL-n kívül van egy másik hatalmon lévő párt is, amelyhez az RMDSZ-nek valamilyenképpen viszonyulnia kell, ez a Fidesz. A helyhatósági választások eredményeit értékelve Háromszéken kijelentette: az urnáknál bebizonyosodott, hogy az erdélyi magyarok szeretik a Fideszt, de az RMDSZ-t egy kicsit jobban szeretik. Miért nem tudtak Orbán Viktorék az Erdélyben kétségkívül nagy népszerűségi tőkéjükből Szász Jenőéknek és Tőkés Lászlóéknak is kölcsönözni?

Az erdélyi magyarok józanok és higgadtak akkor, amikor a saját életükről, a saját jövőjükről kell dönteni. Nem gondolják azt – és ezt így látták 22 éven keresztül –, hogy valaki kívülről meg tudja oldani az ő problémájukat. Ha Magyarország nincs is „kívül” a mi lelkünkben és tudatunkban, nem tudja a mi problémáinkat megoldani. Bármit ígérnek és mondanak a magyarországi politikusok, amikor idejönnek hozzánk, az erdélyi magyar emberek a beszédek meghallgatása után hazamennek. Otthon pedig az adójukat kifizetik, a házukat felépítik, a disznójukat felnevelik, a pityókájukat elviszi a jég, és tudják, hogy ezt Budapest nem tudja helyettük megoldani. Nekem azt mondta a választási kampányban az egyik találkozón egy férfi: mit várjunk el Magyarországtól, elnök úr, amikor egy újratemetést nem voltak képesek megszervezni? Mit fognak megoldani nekünk, amikor annyi volt a siker, hogy belopták az urnát és kiloptak az urnát? Várjuk azt el, hogy munkahelyeket teremtenek és a gazdaságot rendbeteszik? Igaza volt ennek a polgárnak, a problémáinkat itt kell megoldani. Másfelől az Erdélyben népszerű magyarországi politikusok nem tudják kézrátétellel átvezetni népszerűséget az erdélyi magyar politikusokra, így átvezetni csak a 220 voltot lehet az egyik emberről a másikra. Harmadrészt a jelöltek kvalitásai is fontosak. Nem lehet pártot építeni olyan emberekre, akik déltájban győzik le a gravitációt és kelnek fel az ágyból, az estéjüket pedig a kocsmában töltik. És ezt az emberek pontosan tudják, mert az erdélyi magyarság jelentős része olyan közösségekben él, ahol mindenki mindenkit ismer. Emellett a választási eredményeket befolyásolták olyan kérdések is, amelyek a kampányhoz és a stratégiai gondolkodáshoz tartoznak. Lehet önkormányzati választási kampányban olyan témákról beszélni az embereknek, amelyeknek semmi közük az önkormányzatokhoz, de nem érdemes. Ne érezni azt 2012-ben, hogy az emberek nem mocskolódásra vágyakoznak, hanem nyugalomra és biztonságra? Ez megint csak azt mutatja, hogy valahol valami hibádzik az RMDSZ-szel szemben álló magyar pártok gondolkodásában és valóságérzékelésében. Nekünk az elmúlt esztendőben óriási erőfeszítést kellett tennünk ahhoz, hogy a népszerűtlen gazdasági intézkedések ellenére az embereket magunk mellé tudjuk állítani, magunk mellett tudjuk tartani. Ám ezt nem lehetett, csak alázattal és őszinte beszéddel. Az emberek, ha rossz szájízzel is, de elfogadják, ha egyik másik problémát nem lehet megoldani, és értékelik, ha a politikus vagy a jelölt nem ködösít, hanem megpróbál a kérdéseikre választ adni. Én erre kértem folyamatosan még korábban, ügyvezető elnökként is a kollégáimat az RMDSZ-ben.

Végezetül: mi várható ősszel? Az alkotmánybíróság visszadobta a választási törvény módosítását, tehát minden jel szerint a 2008-as rendszer szerint tartják a parlamenti választásokat. Jobb az RMDSZ-nek, ha változatlan marad a törvény?

A 2008-as rendszer az RMDSZ számára kedvezőbb, mint amilyen a módosított törvény lett volna. Kedvezőbb, mert biztosítja az arányos képviseletet. E törvénynek vannak hiányosságai is, például a mandátumkiosztások kiszámíthatatlansága, de jelenleg nincs alternatívája, nincs is idő a jogszabály módosítására.