„A politika nem túl szexi”

Bárdos András újságíró, műsorvezető, szerkesztő neve kevesek számára csenghet idegenül. Számos – a közszolgálati, illetve kereskedelmi televíziókban futó – műsorban találkoztunk vele az elmúlt két évtizedben, legutóbb a Tények-ben 2009-ig. A tévés, hosszú szünet után, hétköznap esténként új hírműsorral jelentkezik. Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.

Szeptember elején a Story4 tévécsatorna új – az Ön nevével fémjelzett – híradót indított útjára. Miben különbözik a Hír24 a piacon versengő többi hírműsortól?

Hogy miben különbözik ez a műsor a versenytársaktól, azt a nézőknek kell megítélnie. Alapvető szándékunk szerint az infotainment – azaz a szórakoztatva tájékoztatás – műfaján belül szeretnénk talán egy árnyalattal távolabb lenni a bulvártól, mint a többi kereskedelmi tévé, és inkább a közéletiség irányába mozdulnánk el.
Minden nap igyekszünk találni néhány olyan témát, amit kicsit jobban ki lehet fejteni, körbe lehet járni. Az bizonyos, hogy a Hír24 nem hagyományos híradó, hanem inkább valamiféle híralapú műsor.

A műsort nézve azt láttam, hogy – jóllehet alaposan körbejárnak egy-egy témát – Ön igyekszik nagyon is „kereskedelmi tévésen” megfogalmazni a mondandóját a felvezető, átkötő szövegekben.

Nem tudom, mennyire „kereskedelmi tévés”, ahogy fogalmazok, mindenesetre valóban igyekszem minél egyszerűbben, a hivatalos nyelvezetet kerülve beszélni az adásban.

Bizonyos hírek vizsgálatának mennyire korlátja az, hogy egyes közszereplők, értem ez alatt legfőképpen a politikusokat, nem igazán hajlandóak túllépni az adott témákkal kapcsolatosan előre borítékolható szólamokon?

Egy híradónak vagy ahhoz hasonló műsornak elsősorban az a feladata, hogy megmutassa, mi történt aznap a világban. Ezzel kapcsolatban persze megpróbálja adott esetben a politikusokat is úgy kérdezni, hogy tudjanak, akarjanak őszintén válaszolni, de nem tudunk igazán mit kezdeni vele, ha nem élnek ezzel a lehetőséggel, legfeljebb a néző nem fog hinni nekik.

Mennyire van megszólalási hajlandóság az emberekben? Sokszor úgy tűnik, a dolgok kibeszélésének, megvitatásának nincs igazán kultúrája mostanság.

Sajnos ezt én is így látom. A rendszerváltás után nagyon sok televíziós vitában vettem részt, sok százat moderáltam különböző műsorokban a kilencvenes években, beleértve miniszterelnök-jelölti vitákat is. A kétezres évekre viszont ezek a fajta műsorok teljesen eltűntek a magyar médiából, nem látni olyat, hogy két ember akár szenvedélyesen, akár visszafogottan ütköztetné az érveit egymással, nekem ez nagyon hiányzik.

Mennyire akar, tud ezen a Hír24 változtatni?

Nincsenek illúzióim, nem hiszem, hogy egy műsor önmagában túl sokat tehetne. Nagyon erősen beépült a politikába és ezáltal a médiába is az a gyakorlat, hogy nem beszéljük ki a konfliktusokat, és mintha az emberek nagyobbik része is összetévesztené a vitát a veszekedéssel. Ez bizonyára az oktatási rendszerből is fakad, amiből teljesen hiányzik a vitára nevelés, ebből kifolyólag nagyon sokan nem is tudnak vitatkozni.

Már napokkal az indulás előtt támadások érték a Hír24-et a kormánypártok részéről, hogy igazából „riportnak álcázott kormányellenes műsor” lesz belőle, de Önt már ez előtt is sokan – okkal, ok nélkül – kötötték a mostani ellenzékhez. Mennyire lehet egy hírműsor vezetőjének közismert világnézete?

Nem tudom ki és milyen politikai oldalhoz köt engem, őszintén szólva azt sem tudnám megmondani, hogy hány politikai oldal van, nehéz ezt feltérképezni manapság. Egyébként – a pontosság végett – én nem kerültem a kormánypártok látóterébe, amit mondtak, az a műsor tulajdonosára, a Sanomára vonatkozott.
Engem jellemzően újságíró kollégák szoktak támadni, besorolni mindenféle pártok lakájai közé, ez így volt egész szakmai életemben, így tudomásul veszem és elviselem.
Egyébként szerintem lehet világnézete egy híradósnak, minden normális ember látja valahogy a világot, de ennek nem kell pártokhoz kötődnie, így van ez az én esetemben is.

Egy korábbi interjúban úgy nyilatkozott: „Mondd egy angol újságírónak, hogy te minden pillanatban középen állsz a pártok közt – ki fog röhögni”. Mire gondolt pontosan?

Arra, hogy Magyarországon pozitívum, ha valaki úgymond középen áll. De kik között? Pártok, oldalak, világnézetek között? Nem akarok ebben a kategóriarendszerben gondolkodni.
Én például humanista, a felvilágosodást, törvény előtti egyenlőséget tisztelő embernek tartom magam, ami bizonyára meghatározza a véleményemet adott kérdésekben, de ez még nem ront a hitelességemen, mint műsorvezető.

Önnek komoly múltja van a köztévénél, ahol mostanában – mint ahogy kiszivárgó információk is alátámasztják – nem feltétlenül tartják tiszteletben a hír szent, a vélemény szabad alapelvet. Véleménye szerint mi lenne a köztévé feladata hírközlés tekintetében?

Én nem szeretnék televíziós, újságíró kollégák munkájával kapcsolatban véleményt formálni. Tehát a jelenlegi helyzettől függetlenül csak azt tudom mondani, hogy szerintem a sokszínűség a megoldás, ha minden emberhez méltó gondolat teret kap a közszolgálati televízióban.

Mi lehet ennek a záloga? A jelenlegi helyzettől függetlenül, természetesen.

Törvények és becsületes emberek, de elsősorban becsületes emberek. Van ennek a szakmának egy jól körülírt szabályrendszere, ami sokaknak fontos, másoknak nem.

Térjünk vissza az új műsorhoz. Hír24 néven nem csak a magyar idő szerint 19 órától futó híradó létezik, hanem egy internetes portál is, mindkettő a Sanoma kiadó birtokában. Milyen kapcsolatban állnak ezek egymással?

A honlap és a televíziós műsor kapcsolata, mondjuk úgy, alakulóban van. Még nem ugyanolyan a hangulata a kettőnek, nem ugyanúgy merítenek a világból, de azt gondolom, nem véletlen a névegyezés, a Sanoma jövőbeni tervei között bizonyára szerepel, hogy közeledjenek egymáshoz. Az nem titok, hogy a tulajdonos azt szeretné, egy-két éven belül a Hír24 legyen az ország vezető brand-je hírek tekintetében, mind a tévénézők, mind az internethasználók számára.

És általánosságban mit gondol a két médium – internetes portálok, illetve a klasszikus híradó – viszonyáról?

Az ugyan nem látszik, hogy az internet kiszorítaná a klasszikus híradókat a piacról, arra viszont fel kell készülni, hogy a komoly hírfogyasztók este már jól értesülten ülnek le a tévé elé, tehát őket inkább az összefüggésekkel, háttérrel lehet megfogni, a megszokott hírfelolvasásnak rövidesen nem lesz sok értelme.

Amennyiben létezik nyitottság az összefüggésekre…

Ez valóban nagy kérdés.

Ön a Színház és Filmművészeti Egyetem rektor-helyetteseként és oktatójaként ismeri a következő generációt is. Milyennek látja a jövő híradósait, hírcsinálóit?

Én húszas éveik elején járó fiatalokkal dolgozom, őket tanítom. Az általánosságban elmondható, hogy nem érdekli őket a politika, de ez természetes is. Ennyi idősen engem sem vonzott, csak később fordult az érdeklődésem ebbe az irányba. Nem mondhatnám, hogy politikai, közéleti hírekre vadásznának a hallgatóim, vagy általánosságban az általam ismert huszonévesek.

Akkor mi érdekli őket?

Sok minden. Nyilván a tanulmányaik, szerelem, szex, kapcsolatok, élvezetek és persze rengeteg egyéb dolog az élet legkülönbözőbb területeiről, speciel a közélet nem. Mondjuk ez a korosztályi sajátosság mellett már csak azért is érthető, mert Magyarországon a politika meglehetősen divatjamúlt, avítt dolog lett, ahogy a fiatalok mondják, nem túl szexi.