Felelet nélküli, fel nem tett kérdések

2015. 05. 10. 23:38

Kinek áll érdekében, kinek használ, mennyibe kerül a csíkszeredai polgármester és alpolgármester tucatnál több bukaresti álarcos kommandós és ügyész általi őrizetbe vétele, előbb a fővárosba, majd hazaszállítása és ki fizeti ezt meg? Lakatos Péter írása.

 

A neves ókori római filozófus politikusok, Cicero, Seneca, műveikben, szónoklataikban gyakran alkalmazták a kérdezek és felelek rá hatásos szónoki fogást. A „cui prodest” (kinek áll érdekében?) Seneca Medea című drámájából ismerjük. A „cui bono” eredetéről Cicero így ír: „Lucius Cassiusnak, akit bölcs és igazságszerető bíróként tart számon az emlékezet, gyakori szokása volt megkérdezni „No és vajon kinek használt ez az egész?” (Cicero – Pro Roscio Amerino 84).

Bár a római jogot és a filozófiát tanítják a különböző egyetemeken, napjainkban Romániában mintha sem az igazságszolgáltatás, sem a bűnüldözés, sem az államigazgatás és horribile dictu, tisztelet a kivételnek, sem a sajtó képviselőinek nem akaródzik feltenni ezeket a kérdéseket a közbeszéd tárgyát képező ügyekben. Lehet, önkéntelenül is attól félnek, hogy a sor folytatódik olyan kényes kérdésekkel, mint „ez mennyibe kerül?” illetve „ki fizeti ezt meg?”. Repkednek a levegőben, jobban mondva a médiákban a többmillió eurós csalásokról, kenőpénzekről, sikkasztásokról szóló hírek, de a károk megtérítéséről nem szól a fáma.

Nézzünk néhány aktuális esetet. Kinek áll érdekében, kinek használ, mennyibe kerül a csíkszeredai polgármester és alpolgármester tucatnál több bukaresti álarcos kommandós és ügyész általi őrizetbe vétele, előbb a fővárosba, majd hazaszállítása és ki fizeti ezt meg? Az utolsó két kérdésre a választ könnyű megadni. A költségek (üzemanyag, napidíjak) kiszámíthatóak, a számlát az állami költségvetés állja, ahova bevétel formájában az a közpénz kerül, ami a társadalom tagjainak, a gazdaság szereplőinek adó és illeték formájában történő befizetéseiből származik.

Olvasva a Korrupcióellenes Ügyészség idevágó közleményét, amelyben szó nincs a fővárosi médiumok által hangoztatott, meg nem erősített forrásból származó korrupciós gyanúsításokról, naívságomban azt is el tudtam volna képzelni, hogy az adott vizsgálatot egy-két helyi ügyész folytathatná le. Igaz, ekkor elmarad a szenzáció, a „breaking news”, sérül a „panem et circences” elv utótagja, de legalább több pénz maradna kenyérre. Mi több, az első két kérdésre is könnyebb lenne választ keresni, nem merülne fel a gyanú, hogy központi kezdeményezésű akcióról van szó, illetve, hogy esetleg a bűnüldöző szervek egységei nem bíznak egymásban vagy rivalizálnak.

Ez utóbbi lehetőség súlyosan esik latba a jászvárosi féltékeny polgármester hasonló típusú őrizetbevételével, Bukarestbe, majd hazaszállításával kapcsolatban. „Az szégyellje, aki rosszat gondol” írja a Térdszalagrend, Nagy-Britannia egyik legmagasabb kitüntetése plakettjén, én mégis összefüggést vélek felfedezni a polgármester őrizetbevételének időzítése valamint a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság új igazgatójelöltjének, a szintén jászvárosi Horodniceanu nevesítése között. Azt lehet találgatni, ki  kinek tart be.

Ezek a kisebb kaliberű egyszerűbb esetek.

Sokkal több spekulációra adnak lehetőséget a Microsoft, az EADS, a restitúciós, a választási kampányfinanszírozási ügyek,

amelyekről jó esetben unokáink fogják megtudni a teljes igazságot. Fizetni viszont már mindannyian elkezdtünk.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!