Tőzsdefúzió – lassú tisztulással

2011. 03. 24. 15:30Az elmúlt évekbeli konkurenciaharc tükrében menynyire tűnik valószínűnek a bukaresti és a szebeni tőzsde egybeolvadása?

Nem titok, a fúzióval kapcsolatos tárgyalások már beindultak. Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, hogy ezek mikor öltenek konkrét formát, de tény, hogy komoly közeledés van a két tőzsde között. Ebben sokat számít, hogy a két tőzsde részvényesi struktúrája is bizonyos fokig fedi egymást. A Bukaresti Értéktőzsde persze lényegesen nagyobb volument képvisel, főleg az azonnali teljesítésű kereskedés, vagyis a spot-értéktőzsde terén, ám a derivatív piac terén a szebeni tőzsde fejlettebb. Tény az is, hogy miután 2006-ban megszakadtak az első fúziós tárgyalások, a konkurenciaharc egyre nagyobb méreteket öltött. Ennek eredményeként jutottunk el oda, hogy a BVB-n az azonnali piac mellett megjelent a derivatív piac, a szebenin pedig a pénzügy- és árutőzsde mellett megjelent az értéktőzsdére jellemző azonnali piaci szekció is. Így mára mindkét piaci szegmensen mindkét tőzsde jelen van.

Ön szerint a közös tulajdonosi érdekeltségek mellett más tényezők is a közeledés mellett szóltak? Lehetett mögötte az a felismerés, hogy a román piac túl kicsi ahhoz, hogy két ilyen tőzsdét ellásson, fenntartson?

A fúziós tárgyalások újraindításában ez a felismerés is nagy szerepet játszik, de a válság is. Tudni való, hogy krízis idején a tőzsdéknek is sokkal roszszabbul megy a soruk, tehát a kereskedés volumene csökken, a részvényárak esnek, ezért a derivatív piacon is érzékelhető a volumencsökkenés. Természetes tehát, hogy a költségek csökkentése mindkét tőzsdevezetés számára elsődleges cél. Egy ilyen fúzió pedig mindenképpen költséghatékony intézkedés. A tőzsdék összeolvadása egyébként is általános tendencia. Óriási tőzsdefúziókról világszerte beszélnek, ismeretesek a frankfurti, a torontói, illetve a New York-i tőzsdék egyesüléséről szóló hírek is. Ezek a folyamatok nem kerülhetik el Romániát sem, főleg mivel a tőkepiaca túl kicsi két kisméretű tőzsde hosszú távú fenntartásához.

A piacon forgalmazott részvények árát is kedvezően alakíthatja ez az összeolvadás?

A fúzió nem kifejezetten hat a tőzsdei részvények árára, de az integrációs folyamatok a későbbiekben valószínűleg mindenképpen előre fognak mutatni. Ez akár a regionális integráció felé is teret nyithat, tehát távlatilag nem feltétlenül csak a két tőzsde fúziós gondolatára kell szorítkozni. Korábban is voltak próbálkozások regionális integrációra. Ez persze nem az azonnali jövő, hanem a távolabbi. Egyébként még a két hazai tőzsde fúziója sem fog erős piacot teremteni. Továbbra is kevés marad a nagy likviditású blue chip részvény, amivel a komoly külföldi tőkét ide lehetne vonzani. Tehát a két tőkepiac egyesülése után sem lesz több 8-10 olyan részvénnyel, amely a külföldi befektetők érdeklődését felkeltheti. Igazából a román tőkepiac fejlődéséhez kormányzati programok kellenek, utóbbiakhoz pedig politikai akarat. Ezekről a kormányzati programokról – több állami nagyvállalatot is a tőzsdén fognak jegyezni – már több mint tíz éve hallunk, ám kevés valósult meg belőlük. Először a Petrom, utána a Transelectrica és Transgaz egy-egy kis részvénycsomagja került tőzsdére. Ennél látványosabb lépésekre volna szükség. Egyes elemzők szerint a Transelectrica és a Transgaz esetén nem elegendő a piacra dobott 10-15 százalékos részvénycsomag ahhoz, hogy láthatóvá tegyük ezeket a vállalatokat a külföldi befektetők számára. Ehhez legalább 30-35 százalékos részvénycsomag tőzsdei jegyzésére lenne szükség. Tehát az államnak jobban be kellene engednie a magántőkét a részprivatizációra szánt vállalatokba; 10-15 százalékos magántőke-részvétel nem annyira vonzó, s emiatt nem is lehet megfelelő árat kapni ezeknek a vállalatoknak a részvényeiért. Olyan példák is vannak, amelyek elijeszthetik a befektetőket az állami többségű tulajdontól. Ilyen volt a Romgaz osztalékával kapcsolatos botrány is. A Proprietatea Alap és az állam között most is folyik a per, mivel a többségi állami tulajdonban levő Romgaz a cégben 15 százalékos tulajdonhányadot birtokló Proprietatea Alap akarata ellenére nyereségéből 400 millió lejt adományozott az államnak, megfosztva ezzel a kisebbségi tulajdonost az osztalék lehetőségétől.

Gondolom, nem erősíti a befektetési kedvet a Petrom rendre meglebegtetett államosítási szándéka sem. Ennek lehet reális alapja?

A Petrom „visszaprivatizálására” csak a politikai szólamokban nyílhat mód, a valóságban komoly lehetőség erre nincs. Távol állunk – nemcsak földrajzilag, hanem politikai értelemben is – azoktól a dél-amerikai országoktól, ahol ilyen visszaállamosítás történt. Nem hiszem, hogy ebbe az irányba haladnánk. A Petrom kapcsán inkább a privatizációs szerződés egyes záradékai miatt támadják egymást a különféle politikai erők, de államosításról nincs szó. Sőt, épp most van folyamatban az utolsó nagy, 10 százalékos állami részvénycsomag eladása. Az értékesítést lebonyolító konzorciumok számára a napokban járt le a jelentkezési határidő. Ezenkívül marad még egy 8 százalékos Petrom-részvénycsomag, amelynek a sorsa továbbra is tisztázatlan. Ezt a pakettet a privatizációs szerződés egyik záradékaként az állam a Petrom alkalmazottainak ígérte, ám az ígéretet az elmúlt hét év alatt sem sikerült teljesíteni.

Kialakult-e már a Tőkepiaci Felügyeletben egyfajta hivatalos álláspont a két tőzsde fúziójáról?

Tisztában vagyunk azzal, hogy a romániai tőkepiac túl kicsi ahhoz, hogy két áru- és terméktőzsde, illetve derivatív piacokat kezelő tőzsde hosszú távon fennmaradjon. De ez nem rajtunk múlik. Ez esetben a két tőzsde fúziója két magánvállalkozás részvényeseinek az akaratán múlik. Volt egy tárgyalás januárban, Predeálon, amire bennünket is meghívott a két tőzsde vezetése. Itt már körvonalazódott, hogy a két tőzsdének a sikeres fúzió érdekében milyen lépéseket kell tennie. Korábban, öt évvel ezelőtt, ez a közeledési szándék azért esett kútba, mert a tőzsdék vagyoni felértékelése kapcsán vita alakult ki a két tőzsde részvényesei között. A gond az volt, hogy nem tudták megállapítani a vagyoni arányt. A felértékelésnek most kisebb szerepe van, ugyanis mára mindkét tőzsdét mint részvénytársaságot jegyzik, a két tőzsde értékét a befektetők becsülik meg, és így az arányokat sokkal könnyebb megállapítani.

A fúzió után mi lesz a BVB-ben működő másodlagos piac, a Rasdaq sorsa?

Ennek a piacnak a sorsát nekünk kell tisztáznunk, ezért közvitát hirdettünk meg, március végén lesz az első felvonása. A Rasdaq piac helyzetét mindenképpen rendezni kellene, ugyanis mint a Bukaresti Értéktőzsdén belül működő piac – mint egy vállalat által adminisztrált piac – az uniós normák szerint nem tekinthető szabályozottnak. A jelenleg piacon levő 1500 vállalat közül ugyanis csak 300-400 teljesítené a szabályozott részvénypiacon való jegyzéshez szükséges feltételeket. A Rasdaq a privatizáció kapcsán létrehozott piac, amely ezen a módon biztosított teret a privatizációs folyamatban vagyonelemekhez jutatott részvényeseknek, hogy részvényeket tudjanak adni-venni. A Rasdaq piacra ezek a vállalatok sürgősségi kormányrendelet alapján kerültek, viszont Romániában – Magyarországgal ellentétben – soha nem lett nyíltan kimondva a tömegprivatizációs folyamat lezárulta. Rengeteg gondot okoz jelenleg is, aminek kapcsán sok, az uniós normákkal nem összeegyeztethető jelenség létezik a román társasági jogban és tőkepiacon is. Ilyenek az úgynevezett alkalmazotti egyesületek, PAS-ok (programul de actiune a salariatilor), amelyeket a privatizáció után elvileg fel kellett volna számolni. Ezek közül sok ma is létezik, részvényeket birtokol, egyes vállalatoknál többségi részvényes, ami a felügyelet szempontjából lehetetlenné teszi például a magánszemélyi befektetők azonosítását, miközben az Európai Unióban alapelőírás, hogy a befektetőket magánszemélyek szintjén azonosítani kell. A PAS-ok esetében a tőzsdén jegyzett cég részvényei kollektív tulajdonban vannak mindaddig, amíg ezeket az egyesületeket fel nem számolják, s a birtokukban levő részvényeket szét nem osztják.

Tehát a fúziótól függetlenül a Rasdaq piacon mindenképpen számítani lehet egyfajta tisztulásra, létszámcsökkentésre?

A letisztulási folyamat jóval bonyolultabb és főleg hosszadalmasabb. Az is igaz, hogy bizonyos vállalatokkal, amelyekkel huzamosabb ideje nem volt kereskedés, nem lehet rendezett piacot fenntartani, így ezek közül sokat engedtünk kivonulni a piacról. Valamikor több mint 5 ezer céget jegyeztek a Rasdaqon, most kevesebb mint 1500 van; közben jó pár kivonult a tőzsdéről, sokat felszámoltak. Nekünk közel ezer cég esetében – amelyek nem teljesítik a szabályozott piaci kereskedés feltételeit, tehát az 1 millió eurós kapitalizációt, de több száz részvényesük van – az a nagy dilemmánk, hogy ha engedjük, hogy nem szabályozott piacra vonuljanak ki, a részvényesek fogollyá válnak a cégeiken belül, mivel nem tudják tőzsdei kereskedelmi rendszerben eladni a részvényeiket. Ez a nagy dilemma. Úgy kell meghúzni a határt és pontosan megtalálni a Rasdaq piac átszervezésének a módját, hogy közben a kisebbségi részvényesek érdekei se sérüljenek. Szabályozott piacon a részvényesek érdekeit szigorúan védik.

Ehhez a letisztuláshoz hozzávetőleg mennyi időre van szükség?

Ez elméletileg 15 éve folyik, s nem tudom, meddig fog tartani. Jelenleg e letisztulási folyamat kereteit próbáljuk körvonalazni. Itt a politikai tényezőnek is szava van, sőt valójában – hitelességi szempontokból is – nekik kellett volna dönteniük a privatizáció lezárásáról, illetve a Rasdaq piac átszervezéséről azáltal, hogy megfelelő jogi keretet biztosítanak nekünk. Ennek hiányában jóval nehezebb dolgunk van, mert nekünk az uniós csatlakozás előtti jogszabályokat kell valahogy összeegyeztetni az uniós jogrenddel. Azt sem titkolom, hogy bizonyos fokú nyomás nehezedik ránk egyrészt Brüsszel, másrészt romániai tényezők (a Rasdaq paic státusát tisztázni kívánó bíróságok, illetve befektetői csoportok, más piaci szereplők) részéről. Azt azonban, hogy ez a folyamat meddig tart, még megjósolni sem lehet.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!