Megváltó közgazdászok

„Jobbá szeretnénk tenni az emberiséget” – ez a mondat nem egy neoprotestáns egyház konfessziós rendezvényén, hanem a „romániai magyar ifjú közgazdászok” éves találkozóján, a marosvásárhelyi A kék gazdaság című konferencián hangzott el. Parászka Boróka írása.

Aki az utóbbi évtizedben, de különösen a válság kibontakozása óta akár amatőr érdeklődőként is vett kezébe közgazdasági munkát, az semmiképp sem csodálkozik azon, hogy a profit, tőke, deficit szavak helyett, vagy mellett az „emberi szeretet” valamin a „nagylelkűség” gazdaságra gyakorolt határásról hall értekezéseket ilyen helyeken. Évről évre felbukkan egy-egy olyan értője a pénz mozgásának (vagy éppen a pénztelenségnek, a pénz nélküli cserefolyamatok fenntartásának) a Nobel-díjas, indiai származású Amartya Sen óta, aki a közgazdaságot a minél többek számára elérhető jólét, a szabadság eszközeként tekinti. Az „ifjú közgazdászok” nyilván érzékenyek ezekre a tendenciákra, ezért is kölcsönözhették Günter Pauli könyvének, a Kék gazdaságnak a címét az idei találkozó címeként-mottójaként.
A kék gazdaság elmélete amolyan visszatérés a természetbe-természethez, olyan gazdasági rendszer, amely az erőforrások megőrzésén-rehabilitációján alapul, és amely rendszertudatos fogyasztásra és termelésre-beruházásra bíztat.
Szakmai eufória és bizalom tartja fenn és népszerűsíti ezt a szó szerint világmegváltó elméletet. Ezt tükrözte a marosvásárhelyi konferencia is, amelyen a kék gazdaság elméletének ismertetését Charles van der Haegen belgiumi vállalkozóra bízták. Kiss Tibor, egyetemi oktató A kék gazdaságról, mint esélyről címmel tartott előadást. Hetesi Zsolt fizikusként és matematikusként azzal foglalkozott, melyek „az emberiség sorskérdései az új évezred küszöbén”. A gazdag, egész napos programot nehéz felsorolni, több panelben folytak az előadások-beszélgetések, de az egészen biztos, hogy a legtöbbször a „környezettudatos”, a „fenntarható”, a „közösségi” szavak hangoztak el, a közgazdász színskála pedig a „zöld” és a „kék” színekre redukálódik.
A „smart company” (okos cég), a „smart environment” (okos környezet), valamint a „smart society”(okos közösség) munkacsoportok közül az utóbbit választottuk – rövid hezitálás után. Ebben a csoportban tartott ugyanis előadást Kovács Adrián, akit a szakmai program „Rukkola alapítóként” ajánlott. Kis helyszíni tájékozódás után ugyanis megtudtuk, hogy a Rukkola nem azonos a rukkolával (a mediterrán övezetben élő salátanövénnyel, más néven borsmustárral), hanem egy olyan közösségi rendszer, amely az ingyenes könyvadományozást és cserélést segíti-népszerűsíti. A Rukkola olyan „innovatív” kezdeményezés, amely a manapság divatos üzleti filozófiák majdnem minden jegyét viseli magán. „Közösségi”, azaz olyanok számára nyújt különböző lehetőségeket, akik csatlakoznak a csere-rendszerhez, vállalják annak szabályait. „Személyes”, „emberbarát” – a cserék a közösségi tagok együttműködésével, személyes tapasztalatai (pl. interneten, a közösségi hálón közzétett könyvajánlói) révén történnek. És nem utolsó sorban „kreatív”: a Rukkola név is onnan ered, hogy az „alapítók” saját, jól megjegyezhető, vonzó kódrendszerrel tették átláthatóvá és működtethetővé a könyvcsereberét.
Aki könyvet kínál, az előrukkol a maga ajánlatával – vagyis „rukkol”. Akinek megtetszik az ajánlat, az elhappolja a kötetet, vagyis „happol”. Aki pedig az aktuális cserébe nem akar belemenni, de a rendszer tagja kíván maradni, az egyszerűen „passzol”. A Rukkolát önkéntesek működtetik, a posta (és a postaköltség) megkerülésével jutnak célba a könyvek, társult Happ-pontok segítségével (Happ-pont lehet könyvtár, kávézó, bármilyen olyan nyilvános hely, ahol átadhatóak-átvehetőek a könyvek).
A kezdeményezés célja az olvasás népszerűsítése, mondta Kovács Adrián, de hozzátette: a távlati célok között nem csak a könyvek, hanem más termékek cseregazdálkodását is ki akarják próbálni, hasonló rendszerben. „Meglátjuk, hasonlóan működik-e majd a rendszer a falfúró vagy a gyermekruhák esetében” – latolgatott a Rukkola-alapító. A könyvcserélő tíz hónapja működik, eddig 165 ezer kötet kapott új gazdát. A dinamikusan működő vállalkozás több forrásból is bevételt remél, például a rendkívül látogatott internetes csereoldalak reklámjaiból. Arra a kérdésre, hogy a szerzők, könyvkiadók és terjesztők érdekei hogyan érvényesíthetőek (vagyis a könyvipar hogy tartható életben) egy ilyen, pénzmozgás redukáló-kizáró környezetben, Kovács Adrián azt válaszolta, tárgyalnak a lehetséges együttműködésekről.
A közösségi gazdaság legfrisebb hajtásáról szóló beszélgetés derűsen, és némi öniróniával világmegváltó tervekkel ért véget. Iróniára egyébként mindenképpen szükség volt a fenntartható, környezet- és emberbarát közgazdasági konferencián, amelyet a rendkívül elegáns, fizetőképes vendégek számára működtetett Continental hotelben tartottak, és minden regisztrált résztvevő számára ajándékot is adtak: plasztik tollat, színes papírdossziét tele szintén igényesen és költségesen előállított reklámanyaggal.