Kisgazdák, nagy befektetők

Miközben a romániai termőföldeket arányában a legtöbb külföldi műveli európai összehasonlításban, s a bevezetés előtt álló új agráradó további termelőket késztethet földjeik, farmjaik eladására, s folyamatosan csökken az agrárium aránya a hazai GDP-ben, szinte minden romániai politikus az ország mezőgazdaságának felvirágoztatásáról beszél, újabban mennyei közreműködést is remélve. A helyzetet PARÁSZKA BORÓKA írása foglalja össze.

Isten kezére, legalábbis Isten szolgáinak a kezére bízta a hazai mezőgazdaságot az agrártárca vezetője. Daniel Constantin május 13-án együttműködési megállapodást kötött Daniel pátriárkával. Az egyezség szerint az orotodox papok népszerűsítik a mezőgazdasági minisztérium határozatait, programjait vidéken, lelkileg támogatják a gazdákat és kiemelten odafigyelnek az európai uniós alapok lehívásának (spirituális?) ösztönzésére. Nem példa nélküli ez az együttműködés, nyilatkozta Daniel pátriárka a szerződés aláírása után, az ortodox egyház képviselői eddig is részt vettek az agráréletben, a liturgiákon rendszeresen hangzanak el esőt, jó időt, gazdag termést kérő imák, mostantól azonban „rendszeresítik” a közös munkát.
Az „esőhozó ima” azonban – a friss adatok szerint úgy tűnik – nem elég. Románia mezőgazdaságának megerősítésére több program és kísérlet is történt és történik (például a fiatal gazdák vidéki letelepedésének és vállalkozásainak támogatása, amelyekre eddig európai és kormányzati forrásokból több mint 211 millió eurót költöttek), a mutatók biztatóan alakulnak, ennek ellenére nehéz eldönteni, merre tart a hazai ágazat. Ellentmondásos kormányzati intézkedések, egyre súlyosabb regionális különbségek és konfliktusok, hiányos vagy éppen késő stratégiai elképzelések nehezítik a fejlődést, illetve megerősödést.

Nesze neked, kisgazda „Ha ez így megy tovább, valóban csak az Isten segít a hazai mezőgazdaságon” – reagált Tánczos Barna, a szenátus agrárbizottságának RMDSZ-es szenátora, az elmúlt napok másik kiemelt eseménye az ortodox „agrárpasztoráció” mellett ugyanis az átalányadó bevezetése volt. Az új jogszabály értelmében megadóztatják a mezőgazdasági, erdészeti és haltenyésztési tevékenységet egyaránt. A gabonatermesztés két hektárig mentesül az adófizetés alól, 2-től 50 hektárig az adóalap hektáronként 449 lej lesz, 50 hektár fölött pedig 395 lejre csökken ez az érték. Burgonya esetén két hektárig szintén adómentességet élvez a termelő, 50 hektárig 3 488 lej, 50 hektár fölött 3070 lej az adóalap. A kerti zöldségek termelőinek fél hektárig érvényes az adómentes kategória, e fölött, vagyis 2,5 hektárig 4001 lej, 2,5-10 hektár között 3605, majd 10 hektár fölött 2563 lejben határozta meg az éves adóalapot a döntéshozó. A szőlőművelők egy hektárig mentesülnek, két hektárig 1385 lejt, két hektár fölött pedig 1218 lejt adóznak. A legmagasabb értékeket a virágtermesztésnél határozták meg: két hektárnál nagyobb területen már hektáronként 10 360 lejes adót róttak ki.
Az állattartókat is érinti az átalányadó, két tehén tartása például még adómentes, 50 tehénig állatonként 698 lej, 50 tehén fölött pedig 512 lejes adóalapot határoztak meg. Sertések esetén 5 állat tartásáért még nem kell fizetni, 9 disznó után az alap 56 lej, 10-150 között 181 lej, e fölött pedig 140 lej sertésenként. A szárnyasok esetében kevésbé szigorú a rendszer: 100 szárnyasig adómentes a tulajdonos, 100 és 500 között egységenként 3 lejre, 500 fölött pedig 2 lejt adózik a gazda. Nyilvánvaló, hogy a legrosszabb helyzetbe a kisgazdaságok, azok az állattartók és földművelők kerülnek, akik a napi önfenntartásért dolgoztak. Tánczos Barna szerint az érintettek vagy kisvállalkozásokat hoznak létre, és így próbálnak kedvezményezett adókategóriába kerülni, vagy különböző trükkökkel (a földek, állatok családtagokra való átíratásával) keresnek kiskaput és kerülik az adófizetést, vagy egyszerűen felszámolják a családi gazdálkodást. Mindenképpen nehéz helyzetet szül az átalányadó bevezetése.
A „gazda adó”, vagy mezőgazdasági adó bevezetéséről majdnem fél éven át szólt a vita, az RMDSZ módosító javaslatok sorát nyújtotta be (például alternatív adónem bevezetését, amely az önfenntartó gazdák számára teljes adómentességet biztosított volna kezdetben), ám ezek zömét elutasította a törvényhozás. Azzal kapcsolatban konszenzus van, hogy szükség van az agrárgazdaság pénzügyileg átláthatóvá tételére, a szürke- és feketegazdaság kifehérítésére, vita van azonban a hogyanról, és arról is, milyen elvek mentén fejlődjön tovább a román agrárium.

Importált nagygazdák Több törésvonal is megosztja az elképzeléseket, másképp fejlődik az erdélyi és az Erdélyen kívüli romániai mezőgazdaság, mást várnak és remélnek a kis- és nagytermelők. A mezőgazdasági adóról szóló vitában is elhangzott, a jelenlegi agrárpolitika a nagytermelők érdekeit tartja szem előtt, és „mostohán” kezeli a kis- és közepes gazdaságokat, amelyeknek – mint korábban erről szó volt – kiemelt támogatásra lenne szüksége, ehelyett a megszűnésükhöz vezető adóterheket rónak ki rájuk. A minisztérium az eddig napvilágot látott tervek szerint továbbra is a fiatal gazdákat támogatná, olyan állattenyésztési rendszer megerősítését szorgalmazná, amely közvetlenül az agráriumot is fellendítené, stratégiai ágazattá válna az uniós csatlakozás óta visszaszorult élelmiszeripar fejlesztése. Bár az elképzelés logikus, még ez is tartalmaz egy csapdahelyzetet: a fiatal farmok kisebb uniós támogatában reménykedhetnek. A kelet- és nyugat-európai felemás agrártámogatás visszásságaira hívta fel korábban a figyelmet Kelemen Atilla RMDSZ-es képviselő is. A Maros megyei szakpolitikus emlékeztetett: egy hazai gazda 120 euró földalapú támogatást kap hektáronként, miközben egy francia gazdának 507 euró jár.
„Sokkal egyszerűbb, gazdaközelibb tervezési programokra van szükségünk, olyan pályázati rendszerekre, amely nem öli meg a bürokráciával a kezdeményezési kedvet, hanem könnyebben elérhető azok számára, akik élni akarnak azzal a lehetőséggel, amelyet az Európai Unió nyújt számukra” – foglalta össze a székelyföldi elvárásokat Tánczos Barna, aki a regionális különbségeket figyelembe vevő tervezést tart szükségesnek.
Míg a Szövetség a kis- és közepes gazdaságok további működésének nehézségeire figyelmeztet, addig a romániai agráriumot az elemzők jelentős része a román gazdaság legfontosabb ágazataként tartja számon, annak ellenére, hogy a GDP bevételei ebből a szakágból az utóbbi tíz évben felére csökkentek, és további visszaszorulást prognosztizálnak (2003-ban a GDP 11, 2012-ben 5,2 százaléka származott ebből a szektorból). A működő gazdaságok termelékenysége azonban megduplázódott (az idén 18-19 millió tonna gabona kerülhet a raktárakba, ez kétszerese a tavalyi terménynek), s bár a rendszer kiszolgáltatott az időjárásnak (hiányzik a megfelelően kiépített öntözőrendszer), további növekedés várható.
Achim Irimescu, az agrártárca államtitkára szerint a legsúlyosabb problémát többek között azt jelenti, hogy a kis- és közepes termelők érdekérvényesítő képessége nagyon alacsony, az érintettek nincsenek felkészülve a társulásra, a közös fellépére. „Mindaddig, amíg a termelők nem szövetkeznek, amíg egyedül állnak szemben a szupermarketekkel, nincs esélyük, és addig a lakosság hazai élelmiszerellátása is gondot fog jelenteni” – nyilatkozta a Ziarul Financiar lapnak Irimescu. Az agrártárca képviselője az eddigi agrártámogatási rendszer hibájának nevezte, hogy nem ösztönözte a gazdákat a fejlesztésre, konzerválta a kis, önfenntartás határán egyensúlyozó gazdaságokat. „Három tehén után fizettünk szubvenciót, ezt nem így kellett volna. Ha a gazda egy évben három szarvasmarha után kap támogatást, a következő évben legalább öt állat után kerülhetne be a támogatható kategóriába, és így biztosítva lenne a növekedés, a fenntarhatóság.” Az élelmiszerbiztonsági előírások is szigorodnak, elsősorban a tejtermékeké, ez is azt a folyamatot erősíti, – állítja Achim Irimescu, – hogy a kistermelők hamarosan eltűnnek, nem fogják tudni tartani a minőségi elvárásokat, ha nem következik be szemléletváltás.

Nem könnyű összefogni A termelők szövetkezésének több akadályára is felhívják a figyelmet a gazdák. Az egyik akadály ugyanaz, amelyről az agrártárca képviselője is beszél: az eltérő minőségi mutatók. Ahhoz, hogy közösen lehessen tárgyalni a felvásárlókkal, és nagy tételben lehessen eladni a terményeket, ahhoz azonos minőségű árura lenne szükség, és a mezőgazdasági fejlesztések, beruházások rendszerét is össze kellene hangolni. „Zöldség- és gyömölcsfélékből annyit termel az ország, hogy elegendő lenne a hazai igények kielégítésére, ez mégsincs így, mert hiányzik az egykori begyűjtő- és tároló rendszer. A zöldég- és gyümölcstermesztés valamikori, központosított rendszere természetesen nem visszahozható, ez nem lenne sem célszerű, sem kívánatos, de valamiféle szövetkezésre szükség van” – figyelmeztetett Daniel Constantin agrárminiszter.
A legutóbbi, 2011-e felmérés szerint Romániában 14,7 millió hektár megművelhető mezőgazdasági terület van, ebből körülbelül 3 millió hektár megműveletlen terület (ami évi 330 millió adókiesést jelent az államnak). A friss adatok szerint 3,8 millió gazdaság tíz hektárnál kisebb területet munkál meg, profitra azonban az agrointel.ro felmérése szerint csak a száz hektárnál nagyobb alapterületű farmok számíthatnak. A mezőgazdasági gépek értékesítését ellátó Case IH hazai képviselője George Stanson úgy véli, ezer hektár alatt még lehet hagyományos mezőgazdasági munkát végezni, a fölött azonban folyamatos fejlesztésre van szükség.
A legnagyobb mezőgazdasági befektetők külföldről érkeznek Romániába: Líbiából, Olaszországból, Németországból, Hollandiából és Dániából. A legnagyobb gazdaságok az ország keleti és nyugati régióiban (utóbiak a Bánságban) találhatóak, az így megművelt területek megközelítik általában a tízezer hektárt, de van példa 25 ezer hektáros vállalkozásra is.

Székely pionírok: új szövetkezetek E mamutvállalatok mellett kell megmaradnia a családi vállalkozásoknak, a 2-3 hektárt megművelő kisgazdaságoknak is. Kiutat a szövetkezés jelenthet az agrárgazdák és az állattartók számára is. Erre van példa a Székelyföldön is, Székelykeresztúron nyílt például az ország első ilyen jellegű, nagykapacitású tejfeldolgozó üzeme. A szövetkezet tavaly év végén indult, és elnöke, Varga-Nagy László szerint létrejöttéhez szükség volt ahhoz, hogy a gazdák összefogjanak, de elengedhetetlen a fennmaradásához az állami támogatás is. Ez a vállalat Keresztúr és Udvarhely környékét érinti. Ez a modell megoldást jelenthet a már említett problémákra: a viszonteladókkal szembeni érdekérvényesítés megoldására és a minőségbiztosításra. A beruházás 500 gazdacsaládnak jelenthet biztos megélhetést .A szövetkezet számára mintegy húszezer hektár mezőgazdasági terület, 2500 fejőstehén, 10 000 juh és 500 kecske jelenti a forrást. Ez egy székelyföldi példa, de a következő hónapok döntik el, mennyire sikerül valóban megkapaszkodni az élelmiszerpiacon, és mennyire sikerül összehangolni a kistermelők munkáját, mint ahogy kérdés az is, sikerül-e Erdélyben, a Székelyföldön több szövetkezeti rendszert is felépíteni, ezek a társulások pedig bírják-e majd a kormányzat támogatását.

A haza eladó Egyelőre csak az agráradó miatt bevezetett viták élesednek, és kevesen fogadják el ellensúlyozásként a szaktárcát támogató ortodox egyház támogatását valódi segítségül. Az agráriumra vonatkozó hosszú távú terveket június 30-án közzé teszik – jelentette be a napokban Valeriu Steriu, a mezőgazdasági fejlesztésért felelős elnöki bizottság vezetője. Az eddigi információk szerint ez a koncepció arra összpontosít, hogyan lehet minél több (hazai) befektetőt vonzani az agráriumba. „A földügy a kormány és a tulajdonosok kezében van. Szeretjük azt mondani, hogy nem adjuk el a hazánkat, de a jövő a hazaigazdákon áll. A földeket nem szabad eladni, nem kellene eladásra kínálni a parcellákat. Ha azonban ez megtörténik, az állam nem lehet közömbös, olyan állami ügynökségre lenne szükség, amely elővásárlási joggal tehetne ajánlatot, ha a földtulajdonos mégis arra kényszerül, hogy eladja a földjét. Ha működne egy ilyen ügynökség, akkor az agrártermelés is irányíthatóbb volna, nőne a bizalom az ország iránt. Romániának elsősorban magát kellene ellátnia élelmiszerrel, és minden adottsága megvan ahhoz, hogy ezt a feladatot el lehessen látni” – nyilatkozta az előkészítés alatt álló stratégiával kapcsolatban Traian Bãsescu államfő.
Versenyfutás folyik az idővel: az átalányadó bevezetése után vélhetően felgyorsul a kis, néhány hektáros területek eladása, az idén lejár a külföldi magánszemélyek földvásárlási moratóriuma. Már most első helyen áll Európában az ország a külföldi befektetők által megművelt területek arányát illetően, a világranglistán az előkelő tizedik helyen áll Románia ebből a szempontból. A megművelhető terület tíz százalékát érinti ez az arány, közel 800 000 hektárt. Hamarosan eldől, tud-e új struktúrákat kialakítani a hazai mezőgazdaság, megerősödik-e például a szövetkezeti modell, vagy tovább nőnek az eddig is jelentős profitnak örvendő mamutvállalatok.