Ismét az Azomureș a levegő ura
2016. 01. 24. 12:03Két hete ismét törvényesen, új környezetvédelmi engedély birtokában működik a marosvásárhelyi Azomureș kombinát. Ám ettől nem lesz tisztább a város levegője. A műtrágyagyár működése körüli kérdésekre Bögözi Attila írása igyekszik választ adni.
A kombinát ügyével kapcsolatos tények is a homályba vesznek
Hiába volt tavaly a számtalan civil megmozdulás, hiába lovagolta meg a politikum is azt az egyre erősödő közösségi közhangulatot, hogy megálljt kellene parancsolni a marosvásárhelyi vegyipari kombinát környezetszennyező tevékenységének (amihez sokan a nagy esélyt a vegyi művek környezetvédelmi engedélyének 2015. december 31.-i lejártában látták), az ábrándok színes lufija január 11-én kipukkant.
A kombinát rövid közleményben jelentette be, hogy a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség újabb tíz évre meghosszabbította az üzem környezetvédelmi engedélyét, amit a marosvásárhelyiek nagy többsége úgy értelmez, hogy a kombinát immár engedéllyel lepapírozva károsíthatja tovább a város lakóinak egészségét. Mert az, hogy az Azomureș az emberi szervezetre káros tevékenységet folytat, minden vitán felüli.
Az fölöttébb elgondolkodtató, hogy ötven éves súlyos környezetszennyező, egészségkárosító tevékenységének hosszú ideje alatt nem készült egy olyan átfogó, tudományos megalapozottságú hatástanulmány sem, amely ezt az evidenciát úgy tárja az illetékesek elé, hogy előle ne lehessen a különböző mérési adatok uniós védőfalai mögé bújni.
Jogos tehát azok felháborodása, akik úgy vélik, a kombinát vezetősége folyamatosan semmibe veszi, és főleg mérgezi Marosvásárhely és környékének lakosságát, hiszen a statisztikai hivatal 2014-es adatai szerint Maros megyében elhalálozottak 7,5 százaléka légúti betegségben hunyt el, ami kétszerese az országos átlagnak.
Ennek ellenére a Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság nem rendelkezik statisztikával arról, hogy a kombinát tevékenységének milyen hatása van a lakosságra. Statisztikai adatokkal csak annyi dokumentálható, hogy a megyeszékhelyen növekvőben a tüdőrákos betegek száma.
Tőlünk demokráciábbra eső vidékeken ez az adat is elengedő lenne ahhoz, hogy átfogó tanulmányok térképezzék fel a jelenség hátterét, mifelénk a helyi vezetők legfeljebb arról ötletelnek, hogy a vásárhelyiek az Azomureș szennyező tevékenységére való tekintettel, nyugdíjazásnál két év korkedvezményt kapjanak. Mindezt egy olyan városban, ahol orvosi egyetem és több kutatóintézet létezik.
Vannak, akik arra esküsznek – például Peti András alpolgármester –, hogy tanulmányok léteznek, csak mindegyiket a kombinát készítette el. És mint tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Független szakértők készítette, valamennyi káros anyagra kiterjedő tanulmány viszont nem ismert. Még a kombinát légszennyezése ellen a tavaly fellépő internetes csoportosulás (Stop, Azo!) is mindössze az Alkotmány 35. cikkelyére hivatkozhat, mely az egészséges környezethez való jogot biztosítja. (Amúgy mostanában nem igazán hallatnak magukról, a csoport legutóbbi Facebook-bejegyzése november 13-i keltezésű...)
És hiába borítja be már Nyárádtőtől egyre gyakrabban finom, kezdetben alig észrevehető köd a tájat, s hiába csípi a városhoz közeledve szemünket, irritálja nyálkahártyánkat az Azomureș főleg ammóniát, nitrogén-oxidokat és port tartalmazó füstje, az ammónia nem szerepel semmilyen uniós vagy hazai törvényben légszennyező anyagként. A Környezetvédelmi Őrség vezetője szerint az egyetlen hivatkozási alapjuk az a légköbméterenkénti 0,3 milligrammos limit, amit egy ma is érvényben lévő 1987-es román szabvány ír elő.
Az időjáráson, a szélviszonyokon is múlik, mikor, mennyi szennyezőanyag éri el a város lakóit Fotó: inmures.ro
A szakemberek szerint a kibocsátott anyagok közül jellegzetes szaga ellenére sem az ammónia a legkárosabb az emberi szervezetre. A nitrogén-oxid és a szálló por nagyobb veszélyt jelent, ezek mennyiségét viszont alig mérik. Ha mérik. És az sem mindegy, ki végzi a számításokat. Mert ugyan a környezetvédelmi engedély kötelezi a kibocsátás (emisszió), valamint a légszennyezés (imisszió) mérését, ám a dokumentum lehetőséget ad arra, hogy ezeket a méréseket maga a kombinát végezze el – a mérőműszereken pedig évente csupán egyszer kell hitelesített műszerrel való összemérést (interkalibrációt) végrehajtani. A megyei környezetvédő ügynökség is rendelkezik mérőműszerekkel, ám azok nem mindig működőképesek. Ezek után nem költői a kérdés: milyen mérések alapján hagyták jóvá a kombinát környezetvédelmi engedélyének meghosszabbítását?
Még a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség vezetője, Dănuț Ștefănescu is elismerte, hogy Marosvásárhelyen mérőműszereik hol működnek, hol nem, és régóta nem mérik sem a por, sem a nitrogén-oxid koncentrációját. Akkor miről szól a hatástanulmány, amivel az ügynökség az új környezetvédelmi engedély kiadását indokolta?
Minden probléma gyökere a 2007-ben kiadott környezetvédelmi engedély. Abban olyan kibocsátási limitek vannak, hogy ordítani tudna az ember tőle – nyilatkozta Székely Annamária főfelügyelő, a Maros megyei Környezetvédelmi Őrség vezetője. Kijelentésével arra céloz, hogy 2007-ben az EU-csatlakozási tárgyalások során sikerült kialkudni, hogy a kombinát 2015. december 31-ig haladékot kapjon arra, hogy megfeleljen az integrált szennyezés-megelőzésről és csökkentésről szóló IPPC-irányelveknek. Ez azt jelentette, hogy a ’60-as, ’70-es évek technológiájával működő, a mai környezetvédelmi elvárásokkal köszönőviszonyban sem lévő üzem akkor megmenekült az azonnali bezárástól, 8 évet kapva arra, hogy a berendezéseit korszerűsítse.
Ma pedig azzal kérkedik, hogy a kombinátban 240 millió euró értékben végeztek beruházásokat azért, hogy az Azomureș eleget tegyen az európai környezetvédelmi előírásoknak.
Már az is gyanús, hogy az eredeti vállalásban szereplő 170 millióból miként lett 240, s bár néha röpködtek pár millió eurós szűrők felszereléséről szóló hírek, meg kommunikálták új ipari víztisztító állomás létrehozását, a 240 milliós beruházás részletei sohasem kaptak nyilvánosságot, például az, hogy a teljes összegből mennyit fordítottak közvetlenül a káros anyagok kibocsátásának a mérséklésére.
Nem véletlen, hogy a vásárhelyi magyar polgármesterjelölt, Soós Zoltán véleménye is az, hogy rejtélyes körülmények között kapott újabb tíz évre környezetvédelmi engedélyt az Azomureș. Soós szerint „a kombinátot csak részben korszerűsítették, a beharangozott környezetszennyezés csökkentést szolgáló berendezések egy részének beszerelése még hátravan, a termelést viszont jelentősen növelték”.
A közlemény szépséghibája, hogy a politikus a közérdekű információkhoz való jogával élve kérdezi az illetékeseket: milyen mérések alapján hagyták jóvá az engedély kiadását. Meg is kérdezte az egyik civil szervezet vezetője, vajon ez egy színházi szerep, amely arról szól, milyen az, amikor egy politikai szervezet tagja, városi tanácsi frakcióvezető, aktív állampolgárt játszik? Mert egy politikustól inkább azt várná el az ember, hogy az adott közösséget ért sérelmek, törvénytelenségek esetén használjon politikai eszközöket. „Mire való a politikai érdekvédelem, ha senki nem él vele és nem ismeri annak eszközeit” – összegez a civil mozgalmista.
A politikum felé a növekvő bizalmatlanság kombinátügyben érthető. Hisz tavaly az erősödő lakossági elégedetlenséget, valamint a környezetvédelmi hatóság vállvonogatását az idei helyhatósági választásokra készülő politikum is könyökig kihasználta. A teljesség igénye nélkül sorolom: az RMDSZ bejelentette, hogy Azomureş-ügyben népszavazást kezdeményez, az EMNP Maros megyei elnöke 6357 támogató aláírását nyújtotta be a polgármesteri hivatalba, még Dorin Florea polgármester is beszállt a politikai licitbe, független szakértői cég megbízását követelve a környezetszennyezés mértékének feltérképezésére. „Amennyiben nem szűnik meg a környezetszennyezés, a kezdeményezésnek egyértelműen az a lényege, hogy a vegyi kombinátot bezárják” – tajtékzott Florea.
Aztán mindebből nem lett semmi.
Ezért jogos a civilek kérdésfelvetése: vajon az egészséges és biztonságos környezet védelme meddig lehet politikai és gazdasági érdekek alkujának a tárgya?
A pénzügyminisztérium 2014-es adatai szerint, a közel három éve már svájci érdekeltségű vegyipari kombinát 380 millió eurós forgalom mellett 32 millió euró nettó nyereséget könyvelt el, a környezetszennyezési büntetések összege pedig 2010 és 2014 között összesen 170 ezer euró volt. Aprópénz a nyereséghez viszonyítva. Nem csoda, hogy míg a kombinát kezdetben ezeket a büntetéseket megfellebbezte, miután rendre veszített, most már fizet. A büntetés olcsóbb a pereskedésnél.
Bár tavaly sokan lebegtették meg a kombinát bezárásnak lehetőségét, kevés szakember hitte, hogy ez valójában be is következhet.
Ha pedig az új engedélyről valaki egy pillanatig is azt képzelte volna, hogy minden értelemben tiszta helyzeteket teremt, azt nem más, mint maga a környezetvédelmi ügynökség igazgatója „józanítja ki”, mondván: „nem arról van szó, hogy ezután egyáltalán nem fog szennyezni a kombinát, hiszen ez egy ilyen nagy ipari létesítménytől el sem várható”.
Miről is beszélünk akkor?
Tényleg nincs más alternatíva, mint a mérgezett levegőt beszívni, hogy fogyjon?!
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
