Érdek legyen magyarul is

Felgyorsult a világ, folyamatosan változnak a technológiák, recesszió van, a munkaerőpiac beszűkült, illetve a külföldi munkavállalással tágult, a nyugdíjkorhatár kitolódott. Aligha elég egyetlen szakma, egyetlen diploma a boldoguláshoz. Pető Csilla és Derzsi Ákos képviselőkkel a magyar nyelvű romániai felnőttképzés létrejöttéről és lehetőségeiről beszélgetett Simon Judit az Erdélyi Riport 2012/9. számában.

A volt szocialista tábor országaiban a magas munkanélküliség egyik oka a munkavállalók flexibilitás-hiánya: az emberek nehezen, vagy egyáltalán nem szánják rá magukat az átképzésre, új szakmák megismerésére. A leginkább érintett korcsoport a 40–55 év közöttieké, függetlenül a tanulmányi szinttől. Holott – vélik a szakértők – a recesszió, de a gazdasági fellendülés is, a technológiai fejlődés a munkaerőpiac átrendeződéséhez vezet. Lényegében ez az átrendeződés teszi szükségessé a folyamatos tanulást, azt, hogy felnőtt korban, akár pár évvel a nyugalomba vonulás előtt is továbbképezze vagy átképezze magát a munkavállaló. Romániában a felnőttképzést olyan központokban végzik, amelyeknek megvan az ehhez szükséges engedélyük; ezek lehetnek alapítványok, cégek, oktatási intézmények. Az országban a felnőttképzésre eddig csak román nyelven volt lehetőség.

Derzsi Ákos munkaügyi államtitkárként szorgalmazta az anyanyelvű felnőttoktatást, de akkor politikai akarat hiányában ezt nem sikerült keresztülvinni.

Amikor Pető Csilla és Derzsi Ákos megkapta a mandátumát, hogy a váradiakat, illetve az érmellékieket képviseljék a törvényhozás alsóházában, gondoltak egy merészet, és közel két évvel ezelőtt azt a módosító javaslatot nyújtották be a felnőttképzést szabályozó törvényhez, hogy a felnőttek anyanyelven is tanulhassanak.

A hiányzó láncszem A két törvényhozót arra kértük, foglalják össze a jogszabályváltozás mozzanatait. Derzsi elárulta, némi furfangra is szükség volt, hogy a koalíciós partner rábólintson a lehetőségre. Az RMDSZ Bihar megyei képviselője a következő példával érvelt: Nagyváradon egy koreai befektető angolul képezné az alkalmazottait, de ez most nem lehetséges. Törvényt kell módosítani. Mindenki egyetértően bólogatott: hogyne, hogyne, persze, ez nagyon jó ötlet. Innen már csak egy lépés és sok hónap kellett, hogy a módosítást megszavazza a szenátus és a képviselőház.

Pető Csilla elmondta: „Az új tanügyi törvény nagy áttörés a magyar oktatásban, hiszen előírja, hogy a román nyelv és irodalom tantárgyakon kívül mindent anyanyelven lehet és kell oktatni a magyar iskolákban. A törvény gyakorlati alkalmazásához viszont szükségesek a módszertanok. A módszertanok kidolgozása mindmáig folyamatban van, havonta jelenik meg egy-egy vonatkozó szabályozás. Az új tanügyi törvény biztosítja a magyar nyelvű közoktatást és a magyar nyelvű felsőoktatást.” Az RMDSZ nagyváradi képviselője hangsúlyozta: az oktatási törvény fontos része, hogy a szak- és inasiskolákban is lehetőség van magyar nyelven tanulni.

„A felnőttképzés volt a hiányzó láncszem ahhoz, hogy minden szinten lehessen anyanyelven tanulni. Noha ez nem a tanügyi törvény része, hanem különálló törvény szabályozza, Derzsi kollégámmal fontosnak tartottuk, hogy minden szinten lehessen magyar nyelven tanulni, hogy a romániai magyarokat ne érje hátrány, amiért képezhetik magukat felnőtt korban is az anyanyelvünkön” – fejtette ki Pető Csilla, aki azt is elmondta, hogy számos tanügyi és munkaügyi bizottsági ülésen kellett megvédeni a módosítást.

Dolgoztak a dolgozókért „A felnőttképzés lényegében az a bizonyos életed végéig tanulás” – veszi át a szót Derzsi Ákos. Tovább- és átképzést jelent, de ide tartozik a munkabiztonsági kiképzés is.” A képviselő Érmihályfalvát említi példaként, ahol – bármilyen furcsán hangzik – kiváló szakmunkások segédmunkásként voltak alkalmazva. „Az érmihályfalvi cipőgyárban román nyelven elvégezték a munkavédelmi kiképzést, valamint továbbképző tanfolyamokat. A végzősök vizsgáztak is, szintén románul. Lényegében semmit nem értettek abból, amit leadtak nekik, így a vizsga is csak formalitás volt. Persze, ők nagyon jó szakemberek, de mi történik akkor, ha új alkalmazottak kerülnek be a gyárba, akik csak most kezdik tanulni a szakmát? Ez érvényes minden munkahelyre.” Derzsi elmagyarázta, hogy ha egy üzem profilt vált, és csavarok helyett villanykörtét kezd gyártani, akkor azok a munkavállalók tarthatják meg az állásukat, akik megtanulják gyártani az új terméket. Nem egyszer fordult elő – mondta a képviselő –, hogy emberek azért maradtak munka nélkül, mert nem tudták románul elvégezni az átképző tanfolyamot. „Ezért gondoltuk, hogy nagyon fontos, hogy ezt a képzést lehessen magyarul elvégezni. A törvényben nem azt írtuk, hogy magyarul, hanem az anyanyelven kifejezést használtuk. Ugyanis minden európai államban az ilyen jellegű képzéseket, főleg ha biztonságról van szó, minden állampolgár az anyanyelvén kell elvégezze. A német törvény alapszabálya, hogy nem képezhetsz ki valakit biztonságtechnikából úgy, hogy esetleg az illető nem érti az anyagot. Nem véletlen, hogy felnőttképzéshez európai uniós pénzeket lehet lehívni. Mindenfélét kitaláltunk, hogy megértessük, miért fontos ez a módosítás. Bizottságról bizottságra jártunk, lobbiztunk, képviselő kollégákat győzködtünk, hogy ez mindenkinek fontos és hasznos, nemcsak nekünk.”

Nem kötelező, de cégérdek A képviselők elmondták, hogy ez a módosítás lényegében a felnőttképzésre és munkabiztonsági kiképzésre vonatkozó jogszabály egyetlen cikkelye. Mégis nagy eredménynek számít, mert a felnőttkorú romániai magyaroknak biztosítja a lehetőséget, hogy át- vagy tovább képezzék magukat anyanyelven. Ráadásul most törvényi előírás, hogy kérésre a szolgáltatónak, legyen az nagyvállalat, kft., alapítvány, multicég, anyanyelven kell biztosítania a felnőttképzést.

Pető Csilla nyomatékosítja: mindenkinek ismernie kell a jogait, és aki felnőttképzésben akar részt venni, kérheti, tehát kérje, hogy magyar nyelven tanulhasson.

A politikusok elmagyarázták, hogy csak erre akkreditált intézmények folytathatnak felnőttképzést, mert aki elvégezte a kurzust, a tanügyi és munkaügyi minisztérium által elismert oklevelet kap. A tárcától érkezik a szolgáltatóhoz az oklevél az adott tanfolyamot elvégző számára. Oktatni is csak azok oktathatnak, akiknek erre megvan a képesítésük, azaz a képzéshez szükséges felkészültségük és az ezt igazoló okmányuk.

Az akkreditációt minden esetben a munkaügyi hivatal bocsátja ki. A magánvállalatokat nem lehet ugyan kötelezni arra, hogy magyar nyelven szervezzenek tanfolyamokat, de mivel a cégek profitorientáltak, jól felfogott érdekük, hogy jól képzett alkalmazottaik legyenek. „Ha pedig valaki felnőttképzéssel foglalkozik, annak érdeke, hogy minél több hallgatója legyen, azaz érdeke, hogy ne csak egy nyelven legyen oktatás” – mutatott rá Derzsi.

Az erdélyi városokban működnek olyan felnőttoktatási intézmények, amelyek oktatókat is képeznek, akik aztán taníthatnak különböző témákban felnőtteknek szervezett tanfolyamokon. A felnőttoktatásra pályázati úton uniós pénzeket is lehet lehívni, mivel az Európai Unióban is ez az egyik lehetőség a munkanélküliség csökkentésére. Ugyanis ez biztosítja, hogy a munkaerőpiacon igényelt szakmákkal rendelkezzenek a munkavállalók.

A teljes képhez tartozik, hogy Romániában és a volt szocialista tábor országaiban – kevés kivétellel – sem a közoktatás, sem a felsőoktatás nem figyel kellőképpen a munkaerőpiacra, és gyakorlatilag munkanélküli diplomásokat „termel”. Ekkor kap szerepet a felnőttképzés, amely lehetővé teszi a piacon keresett szakmákra való gyors átképzést. A jogszabályváltozás jelentőségét is ez adja, hogy a felnőttképzés hatalmas lehetőség a képesítés nélküli, illetve piacképes képzettség nélküli felnőtteknek, hiszen gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy jól fizető munkahellyel kecsegtető szakmát tanuljanak.