A periféria elsivatagosodása

2015. 07. 21. 13:52

Romániában sok mindent elértek az utóbbi évek kormányai a gazdasági megszorítások révén: stabilabb a költségvetés, megindult a gazdasági növekedés. Mégsem teljes a válságkezelés. Elvándorló munkaerő, elöregedő társadalom: áttekintjük mi volt azoknak a megszorító intézkedéseknek az ára, amelyek közül számosat a görög társadalom nem akar elfogadni. Parászka Boróka összeállítása.

 

A megszorító intézkedések egyik éltanulója Románia, a görögországi válság számára lehet jó, de riasztó példa is az, ami itt zajlott az elmúlt években. A reform a közalkalmazotti bérek 25 százalékos csökkentésével kezdődött, ugyanebben az időszakban 5 százalékkal növelték a hozzáadott értékadót (TVA), 19-ről 24 százalékra, és 15 százalékkal csökkentették a munkanélküli segélyt. Nőtt a nyugdíjkorhatár, csökkent a szülés utáni gyermeknevelési szabadság ideje. A megszorítások első évében, 2010-ben Romániában bocsátották el a legtöbb közalkalmazottat az Európa Tanács jelentése szerint. Több mint hatvanezer embertől vált meg a közszféra (Olaszországban és Franciaországban ez a szám nem érte el a tízezret, Németországban háromezer, Nagy-Britanniában négyezer munkahely szűnt meg.) Öt évvel ezelőtt a kormány végső célként – több leépítési szakaszt előirányozva – kétszázezer munkahely megszűntetését helyezte kilátásba a közszférában úgy, hogy az állástalanok aránya már a kezdetekkor meghaladta a 8,5 százalékot.

 

Tüntető közalkalmazottak a 25 százalékos bércsökkentés után. A hiány apadt, az elégedetlenség nőtt

 

Nőtt a hitelezői bizalom

A rövid távú haszna az elemzők szerint a megszorító intézkedéseknek az volt, hogy csökkent az államháztartási hiány. 2010-ben a megszorító intézkedések nélkül 9,1 százalékos költségvetési hiánnyal kellett volna számolni az országnak – és ez azt jelentette, hogy adott körülmények között a Nemzetközi Valutaalap által nyújtott hitelkeret következő részlete nem volt lehívható. Végülis a radikális intézkedések révén a hiány 6,4 százalékra esett vissza.

Már akkor, a megszorítások első évében figyelmeztettek a gazdasági elemzők: a kiadások csökkentése sem közép, sem hosszú távon nem garantálja a válságkezelést, mert az intézkedések nyomán csökken a vásárlóerő, nő a munkanélküliség, egyre inkább kiszolgáltatottabbá válik az eladósodott romániai társadalom. Öt évvel ezelőtt, a bércsökkentések, elbocsátások, a szociális ellátórendszer radikális szűkítése után stagnált a gazdaság, kivéve az év utolsó negyedévét, amikor 0,5 százalékos növekedést regisztráltak. Ugyanebben az időszakban 7,7 százalékkal nőtt az infláció.

A Nemzetközi Valutaalap egy évvel később adott ki egy jelentést a szociális rendszerek átalakításáról, e szerint a juttatások csökkentése, a kedvezményezettek körének szűkítése GDP 0,8 százalékának megfelelő megtakarítást eredményezett: ennyit nyert a költségvetés a példátlan megszorítások révén.

A gyors és radikális román válságkezelést mindennek ellenére példaértékűnek minősítették a nemzetközi pénzintézetek, mert ezek révén nőtt az ország iránti hitelezői bizalom. Ez azonban sem a szociális biztonsághoz, sem a gazdasági növekedéshez nem volt elég.

 

Csatlakozás és fellendülés

A gazdasági következményeket a hazai elemzők sokszor egymásnak ellentmondó szemszögből összegezték. Három, egymástól markánsan eltérő vélemény ismert: van, aki úgy véli: a megszorítások nélkül a görögországihoz hasonló válsághelyzet alakult volna ki, más szerint nem is történt radikális gazdaság- és társadalompolitikai átalakítás. Az azóta hivatalban lévő kormányok nem tettek mást, mint korrigálták a kétezres évek túlköltekező politikáját, strukturálisan azonban az ország ott tart, ahol az ezredforduló idején tartott. És vannak, akik szerint bizonyos fokú reformok lezajlottak ugyan, de ezek elégtelenek ahhoz, hogy valódi, hosszan tartó gazdasági felemelkedésben bízhasson Románia.

Az uniós csatlakozás és a gazdasági fellendülés (vagy ahogy számos elemző említi: a túlköltekezés) időszaka egybeesett. A kivándorlók aránya a csatlakozás évében volt a legnagyobb, 2007-ben félmillió ember hagyta el az országot. Ekkor, és a válság évében érkezett a legtöbb valuta is az országba, 6,2 milliárd eurót küldtek haza a külföldön dolgozók 2007-ben, 6,6 milliárd euró érkezett 2008-ban.

Akkor, amikor az európai unió országait is elérte a válság, csökkent ez a bevétel, 2009-ben 4,3 milliárd eurót, 2010-ben, a megszorító intézkedések évében 4, 2011-ben 3,7 milliárd euróra tettek szert és küldtek haza a román diaszpóra tagjai.

A román gazdaság tehát még

a legprosperálóbb időszakban is jelentős mértékben függött a külföldre távozóktól,

és azoktól, akik nem a hazai munkaerőpiacon helyezkedtek el, vagy akik nem számíthattak a hazai szociális rendszerekre. A megszorító intézkedések után nőtt a kiszolgáltatottság, ez jól követhető a migrációs mutatók változásán.

 

Romániai munkások egy olaszországi építkezésen. A gazdaság jó években is függött a távozóktól

 

Negatív demográfiai rekord

Az ezredforduló óta megfigyelhető a külföldre távozók életkorának csökkenése, egyre több fiatal keresett munkát külföldön az utóbbi másfél évtizedben. A csúcsot 2012-ben éri el a statisztikai hivatal adatai szerint a migráns pályakezdők aránya. Ekkor távozik a legtöbb 15-24 év közötti fiatal. 2010 után gyorsan változik a célország is. 2008-ban a legtöbben Spanyolországban vállaltak munkát, négy évvel később a távozók 46 százaléka Olaszországot választotta – az elemzések szerint ide irányult a szakképzetlen romániai munkavállalók zöme: gyors munkaerő-toborzás, gyors munkahelyváltás jellemző erre az időszakra.

Mindegy hogy hol, csak ne Romániában

– ez volt a korabeli munkavállalói közhangulat.

A szakképzett munkavállalók többsége Németországban és Nagy-Britanniában talált állást. A válság hozzájárulhatott az „agyelszíváshoz” is, a 2007-es kivándorlási „csúcsévhez” képest 2 százalékkal nőtt a Németországban dolgozó szakképzett romániai munkavállalók aránya, és 4 százalékkal a Nagy-Britanniában állást találó felsőfokú végzettek aránya.

A szakképzetlen munkavállalók között magasabb a nők aránya: 32 százalékkal több a külföldön dolgozó, általános vagy középiskolai végzettséggel rendelkező nő, mint férfi. A válság újabban azokat is elérte, akik korábban nem gondolkodtak azon, hogy elhagyják az országot. A romániai elvándorlók átlagéletkora négy év alatt 28,8 évről 33,3 évre nőtt az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint.

A megszorító intézkedéseknek közvetlen hatása is volt a hazai népesség alakulására: egy évvel a bércsökkentések, elbocsátások bejelentése után negatív rekord dőlt meg: 1956 óta először 2011 februárjában csökkent 15 ezer alá az egy hónapban született romániai állampolgárok száma. Ugyanebben az évben az élve születések száma nem érte el a kétszázezret. A statisztikai hivatal adatai szerint a megszorítások második évében a romániai gyerekek 49 százalákát fenyegette a szegényég. A fiatalok és gyermekkorúak 33 százaléka szembesült társadalmi kirekesztettséggel. 2010-ben a szegénységi ráta elérte a 41 százalékot – az európai átlag ugyanebben az évben 23,4 százalék volt. Európában a gazdasági válság kirobbanása után 17 százalékról ugrott 23 százalékra a szegények aránya, ugyanez az elszegényedés sokkal jelentősebb Romániában. Itt 23 százalékról 41 százalékra nő a nélkülözők aránya. Nyilván azért, mert a megszorító intézkedéseket eleve szegényebb társadalomban vezették be, a romániai háztartások a válságkezelés hónapjaiban nem rendelkeztek megfelelő tartalékokkal. A csatlakozás évében, tehát a gazdasági felmelegedés időszakában is jellemző volt, hogy a háztartások negyedében egyáltalán nem volt fűtés, 19 százalékában még másod-harmadnaponta sem ettek húst. Ez volt az a „gazdagság”, amelyet a megszorító intézkedésekkel vissza kellett szorítani.

Társadalompolitikai szempontból tehát a „megszorítás éve”, a 2010-es esztendő a következő következményekkel járt: nőtt a magasan képzett elvándorlók aránya, azoknak a külföldön munkát vállalók száma, akik a romániai ellátórendszerekben már nem számíthattak méltányos támogatásra (szakképzetlen, szegénységben élő nők). Ekkor,

a 2011-2012-es években ugrott meg a pályakezdők között az elvándorlók aránya,

és ekkor esett vissza jelentősen a születések száma is. Közép- és hosszú távon ugyan stabilizálódott a költségvetési politika, lassan, de megindult a gazdasági növekedés. Van amivel, van miért, de nem biztos, hogy van kinek: Románia demonstrálta, mit jelent a periféria „elsivatagosodása”.

 

Romániai áruház a TVA csökketés bevezetése után. Veszélyesen nőhet a deficit

 

Iohannis visszaküldte

Öt évvel a költségvetési szigor bevezetése után ma Romániában még mindig fölülír mindent a gazdasági stabilitás biztosítása. Jelentős szociális engedménynek számított néhány héttel ezelőtt, hogy a parlament megszavazta az hozzáadott értékadó (TVA) 5 százalékos csökkentését. Most úgy tűnik, mégsem sikerül visszatérni a 2010 előtti állapotokhoz. Klaus Iohannis államfő visszaküldte a törvényhozásnak a jogszabályt azzal az indoklással, hogy hiányzik az adócsökkentést igazoló hatástanulmány. A görög válság fényében egy ilyen intézkedés Románia kockázati besorolását is érintheti – nyilatkozta Iohannis, aki arra is utalt, hogy már „történelem” a 2010-es szigor, de nem engedheti meg magának az ország az ezredforduló nagyvonalúságát sem, nem garantálhat most adóengedményeket az ország. A hozzáadott értékadó parlament által támogatott csökkentéséhez – figyelmeztetett Cosmin Marinescu, az államelnök gazdasági tanácsadója – nem járult hozzá sem a Nemzetközi Valutaalap, sem az Európai Bizottság. Egy ilyen csökkentés miatt a deficit elérheti a 2,9 százalékot, noha Románia 1 százalékos hiánycélt jelölt meg.

Romániai szakemberek szerint a hozzáadott értékadó csökkenése rejtett áremelkedéshez is vezethet, a piac szigorúbb ellenőrzésére, és határozottabb fogyasztóvédelemre van szükség ahhoz, hogy az adótörvény módosítását a romániai vásárlók valóban érezhessék. Az Európai Unióban a romániai ÁFA az ötödik legmagasabb értékű a tagállamok hasonló adóihoz viszonyítva.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!