Szophoklész nem hagyja magát (IFESZT - 2. nap)

A fesztivál második napján Antigoné gardéniát szedett, és közben jött a hír: a (kultur)Kamf elmarad, helyette inkább Lola lesz Blau. Simon Judit beszámolója.

Ahhoz képest, hogy azzal riogattak, megfagyunk Csíkszeredában, melegünk van. Napközben hétágra süt a nap, és este sincs hideg. A bunda és csizma pihen a szekrényben. Ez az egyetlen eltérés attól, amit a szervezők ígértek a színházi találkozó hat napjára, na meg a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Mozgásszínház október 24-re tervezett Kampf című produkciója is elmarad betegség miatt. Helyette Bartha Boróka előadásában Georg Kreisler Lola Blau című musicalje látható. Az időjáráshoz hasonlóan ez sem a szervezők hatásköre. Én nem szomorkodom a műsorváltozás miatt, régóta szeretném megnézni az egyszemélyes musicalt. Amitől kicsit szomorú vagyok, hogy Csíki Játékszínnek nincs előadása a fesztiválon. Parászka Miklós, igazgató elmondása szerint, úgy gondolták, a vendégek előnyt élveznek, a csíkszeredai közönség inkább minél több máshonnan érkezett produkciót nézhessen, a Játékszín előadásait bármikor láthatja. Merthogy a fesztiválon is közönség a fontos, szűröm le magamnak a rendező – igazgató szavaiból, a nézők pedig tudják, érzik ezt, és minden előadásra zsúfolásig megtöltik a színház termeit, a stúdióban szivacs ülőalkalmatosságokat helyeznek el, hogy mindenki elférjen.
A fesztivál második napján is Szopholkész tragédiát mutattak be, ezúttal a szatmáriak. A Harag György Társulat Antigoné előadását Balogh Attila rendezte, Benedek Zsolt dramatizálta és fordította. Rajtuk is kifogott az ógörög szerző. Az alkotók úgy próbálták közelebb hozni hozzánk, napjaink nézőihez a tragédiát, hogy magyar költők ismert verseit építették a szövegbe, és mintegy magyarázó szöveget írtak, nehogy valaki ne értse, mi történik. Ezt a rendező mondta el a közönségtalálkozón. Az előadásból viszont számomra az derült ki, hogy mintha nem tudtak volna mit kezdeni a szophoklészi szöveggel, mintha nem hitték volna el, hogy Kreón emberi arca, vívódásai is benne vannak az eredeti partitúrában. Azt meg végképpen nem tudták eldönteni, hogy az ember csodálatos vagy rettenetes, hát írtak egy szöveget, aztán döntsék el a nézők, hogy melyik olvasat rokonszenvesebb neki. A rendező még sok mindent igyekezett megmagyarázni, de ettől az előadás messze nem volt katartikus, hanem – szünet híján - inkább hosszú.
A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Gardénia című előadást Koltai M. Gábor állította színpadra. Erről az Erdélyi Riport hasábjain írtam hosszabban, ezúttal csak annyit, hogy sokat fejlődött a produkció a bemutató óta, tisztább, mélyebb, és ha lehet még őszintébb lett. A közönségtalálkozón látszott ők tudták mit akartak színpadra vinni, közölni a nézőkkel. S láss csodát: sikerült nekik.