Ördöngös játékok (IFESZT 5. és 6. nap)

Az Ördög próbájával és Liliom legendájával Csíkszeredában véget ért az Interetnikai Színházi Fesztivál. Simon Judit beszámolója.

Az utolsó előtti napon nem tudom, mi történt, mert ellógtam a színházból. Mentségemre legyen, hogy tudattam a szervezőkkel, még a jegyeimet is visszaadtam, vegyék hasznát azok, akiknek nem jutott.
Azt hittem jól fog esni egy színház nélküli nap, tévedtem. Hiányzott.
Kárpótolt viszont a vasárnap, a fesztivál zárónapja. Délután nem mindenki fért be a színpadon kialakított térbe, aki kíváncsi volt Radu Afrim az Ördög próbája című előadásra. A plakáton a produkció szerzőjeként is neves rendező szerepel, de ez a szerzőség csak részben igaz. A szöveget jórészt a szereplők találták, Afrim az ötletet vitte a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatához. A szereplők a színészek nevét vagy becenevét viselik, merthogy róluk szól ez az egyszerre nagyon vidám és nagyon szomorú, de minden tekintetben kiemelkedő produkció. Az alapötlet: egy lepukkant vidéki kultúrházban, gyerekkori traumáját orvosolandó, a helyi gazdag kiskirály show-műsorral akarja megünnepelni kisfiának a hetedik születésnapját. A többit már a társulattal együtt alkotta Afrim. A magányosok garzon tömbházában élő, a látszatott őrizni igyekvő segéd-énektanárnő, a diploma nélküli táncos-koreográfus és patkány alkotják a zsűrit, akik kiválasztják a show szereplőit. A színpadon elszabadul a pokol, azaz a fantázia, hogy mindenki megfeleljen Ördögnek – így hívják az újgazdag embert. Irónia és önirónia bravúros színész játék jellemzi az előadást. Sikoltva nevetek a nagyszerű jeleneteken, a produkció minden pillanatát élvezem, s mégis, amikor kimegyek a teremből valami keserűség vesz rajtam erőt. Mert ez az előadás olyan görbe tükör, amiben megláttam azt a társadalmat, melyen élek, élünk, butaságot, az ostobaságot, a megfelelési kényszereket, a kiszolgáltatottságot, ami körülvesz mindnyájunkat és jobb híján röhögünk a torzképünkön. De szeretjük is, mert hát mégis csak mi vagyunk ott, abban a tükörben, és nagyon szerethető az a hét éves kisfiú, aki ugyan nem vetít elő valamilyen nagyszerű jövőt, de jövő ugye kifürkészhetetlen, lehet akár nagyszerű is.
A közönségtalálkozón a művészek lelkesedve és vidáman meséltek az alkotási folyamatról, azt mondják a rendező „csak” egy szórakozató előadást akart. Örömjáték ezt a színészeknek, látszik is színpadon, a szórakoztatás is összejött, de Afrim nem hazudtolta meg önmagát: társadalmi karikatúrát rajzolt, rajzoltatott marosvásárhelyiekkel.
Este a hideg, rideg szakszervezeti művelődési házban a Nagyváradi Szigligeti Társulat a Szikora János rendezte Liliom előadása melengette meg a lelkeket. Erről bővebben az Erdélyi Riport hasábjain számolok be.
A fesztiválnak vége, a színészek, vendégek még buliztak egyet az Ólommadárban, a Csíki Játékszín épületében csend honolt máig. Mert ma este előadás, de én már nem vagyok ott. A csíkszeredai művészek visszatérnek a nézőtérről a színpadra.