Nyomda volt, színház lett

2015. 09. 20. 22:04

Részben közadakozásból elkészült, többfunkciós stúdiót avatott pénteken este a Szigligeti Színház Nagyváradon. A családias hangulatú megnyitóról Simon Judit tudósít.

 

Kezdődik az avatás. Előtérben Dobos Imre színművész, mögötte Novák Eszter és Sorbán Attila

 

Elkészült, birtokba lehet venni. Pontosabban most már olyan, amilyennek megálmodták a színháziak, és mindenki, aki már nagyon vágyott arra, hogy a váradi Szigligeti Színháznak legyen saját stúdióterme. A mai viszonyokat tekintve rekordidő alatt készült el a két terem, az öltözők, a raktárak, csak a színészek konditermének átadása várat még magára. 

Két éve fogalmazódott meg, hogy a város központjában, a Sonnenfeld palotában, pontosabban az udvarán álló korábbi nyomdaépületben stúdiószínházat építsenek. A színház kezdeményezése mögé felsorakoztak a váradi polgárok. Téglajegyet vásároltak, vásároltunk. (Egy kis személyes büszkeség, hogy az Erdélyi Riport munkatársa neve is ott szerepel a téglajegy vásárlók névsorában.)

Átvágták az avatószalagot, a stúdió mindenki előtt megnyílt

 

Pénz is került, a színház bevételéből és a költségvetéséből, a megyei és helyi hatóságok közpénzből támogatták a vállalkozást. Az ingatlant visszakapó Sonnenfeld család leszármazottai  mecénásként viselkedtek: lemondtak a bérleti díjról.

 

Legyen a miénk

Színházat építeni, megnyitni nagy ünnep, nem történik naponta, megillette a pillanatot az ünnepélyes avató. Czvikker Katalin a Szigligeti Színház főigazgatója a váradiaknak ajánlotta az új létesítményt. „Legyen úgy, hogy mindannyian magunkénak érezzük, vagy csak egyszerűen, ahogy hirdetjük: a Szigligeti Stúdió a tiétek, a Szigligeti Stúdió legyen a tiétek”.

Köszöntőt mondani színpadra lépett Biró Rozália szenátor és Huszár István alpolgármester. Maguk mellé szólították Kis Gábor gazdasági-műszaki igazgatót, hiszen az ő ötlete volt, hogy a nyomda helyén alakítsák ki az új stúdiót.

A megnyitókon elmaradhatatlan szalagot közösen vágta el Czvikker Katalin, Novák Eszter, a Szigligeti Társulat művészeti vezetője, Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat vezetője, Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes igazgatója, valamint Nagy Károly, a Sonnenfeld palota tulajdonosainak jogi képviselője.

 

Fehér és fekete

A Szigligeti Stúdiót az épület belső udvarában alakították ki, és amikor kigyúltak a fények, érdekes, hamisítatlan színházi látványt nyújtott a vakolatlan falak között a pazar üvegfal.

A megnyitóra meghívót kaptak a helyi elöljárók, vállalkozók, művészek és a közönség. Jöttek is szép számmal, együtt ünnepelni a város legújabb kulturális létesítményét.

A stúdiószínházra nagy szüksége van mind a színháznak, mind a közönségnek. Olyan előadások kerülhetnek itt bemutatásra, ahol markánsabban tetten érhető a kísérletező kedv. A Stúdió két lépésre van a színházépülettől, ami szintén nagy előny.

Fekete terme már tavaly működött, néhány nagyszerű előadást mutattak be az új helyszínen. Ez lényegében a színházterem. A fehér teremben, amely lehet próbaterem, de előadások helyszíne is, pihenősarok és büfé is van. Amint a főigazgató az Erdélyi Riportnak elmondta, szeretnék, ha különböző kulturális rendezvények, kiállítások is itt kapnának helyet. Közösségi teret szeretnének kialakítani, ahol mindenki jól érzi magát.

Kardos M. Róbert, DiményLevente és a bográcsban a gulyás

 

Rendezői gulyás, főigazgatói torta

A megnyitóra érkezőket fiatal önkéntesek és színészek várták, volt stúdiós lufi, a hátsó udvaron pedig rotyogott már a gulyás, Novák Eszter rendező, művészeti igazgató készítette a színészek közreműködésével. Mire a megnyitó hivatalos része véget ért, el is készült. Került mellé ásványvíz, üdítő és sör.

Az étel és ital mellett bérletet is kínáltak a nézőknek, igaz, ezért már fizetni kellett, mégis sorban álltak a kis asztal előtt.

Igazi családi ünnepséggé nemesedett a megnyitó, a színháziak elhozták a gyermekeiket is, hogy egyszer majd elmesélhessék, maguk is részt vettek az új váradi teátrumépület megnyitóján.

Amikor már mindenki békésen sörözgetett, beszélgetett a Silent kultúrkocsma teraszán, amely egybeolvad a stúdió bejárati terével, a táncosok táncoltak a remek zenére, akkor a mikrofonba bemondták: gyülekező a tortához. A Kánkán dallamára megérkezett a  négyemeletes, csokitorta, amit a fiatalok szeleteltek és nemcsak a gyerekek ették jó étvággyal.

A zenés-táncos ünneplés az éjszakába nyúlt, de a színészek lassan elszivárogtak. Hétfőn ugyanis előadás, ráadásul ősbemutató, amire már nem lehet jegyet kapni. Mondja valaki, hogy a váradiak nem szeretik a színházat.

 

A szerző felvételei

  

 

 

 

 

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!