Jó volt a banán (IFESZT - 1. nap)

Megkezdődött Csíkszeredában az Interetnikai Színházi Fesztivál (IFESZT) idei kiadása. A helyszínről Simon Judit tudósít.

Elkezdődött Csíkszeredában az Interetnikai Színházi fesztivál, közismertebb nevén az IFESZT. Idén nincs zsűri, nem versenyeznek az előadások, ami jól tesz a hangulatnak. A tizenhárom résztvevő színház kap egy oklevelet, és ennyi. Az előadás után nem szakmai elemzés, hanem közönségtalálkozón beszélgetnek az alkotók a nézőkkel. A tartalmas eszmecseréket Szűcs Katalin Ágnes budapesti színikritikus vezeti. Okosan, nem túlszakmázva.
A hivatalos megnyitón sajna nem lehetettem ott, mert éppen színházkirándultam Székelyudvarhelyre. Emiatt kimaradt a fesztivál-életemből a kolozsváriak Csipke című előadása, de mivel erről megjelent értékelés az Erdélyi Riportban, úgy gondoltam buszra pattanok és irány Oidipusz Sorin Militaru rendezésében.
Mint tudjuk a tragédiát Szophoklész írta, és ettől már izgalmas lehetett volna. Nem volt. Az előadás tele elcsépelt klisékkel: a hatalom birtokosa és „celeb” felesége zárt, steril kalitkában, elzárva a néptől, a kalitka tetején vijjog a halálmadár. Utóbbira azt mondták, ő a Szfinx, nekem akkor is madár a lelkem, aki vijjog, bocsánat énekel. Aztán az istenektől verte nép fiai és lányai hullnak, mint a legyek. Konkrétan összeesnek, támogatják egymást a kar tagjai. Ők táncosok, és ha azok, akkor táncolnak is, méghozzá népit, csak nem tudom minek. A karvezető hangosbemondóba beszél, a kalitkában csak tesznek - vesznek, mert a szöveg felvételről szól. És így tovább 70 percig. Ebből a kirándulásból az út volt jó, meseszép így ősszel az erdő Csíkszereda és Udvarhely között.
Szerencsére visszaérünk a Yorick Stúdió előadására. Sebestyén Aba adja elő Székely Csaba Szeretik a banánt, elvtársak? című darabjából írt monodrámát. Ezt is Sorin Militaru rendezte, de micsoda különbség. A nagyelvtárs magába forduló fia meséli el gyermekkorát és egyben a ’89 előtti és utáni abszurd világot. A szerző nyelvi játékai, a színművész nagyszerű alakítása megnevetett, de közben ott a görcs a gyomromban. Hogy lehetett úgy élni, és hogy lehet így élni? Veres elvtárs, a fiú apja kommunista hősből, mélymagyar hőssé vedlik. S közben enyhén pedofil... Nem csoda hát, hogy a mindkét gyermeke a pszichiátrián végzi.
Az előadás utáni közönségtalálkozón megszólaltak a fiatalok és kiderült: nagyszüleik, szüleik közvetítésével a ’89 előtti időszak még koránt sem történelem a számukra.
Az Ólom Madarat, azaz a fesztivál kocsmát még nem próbáltam ki, de remélem, nem maradok vele adós. Vasárnap estig, ameddig a seregszemle tart ráérek megtapasztalni, hogyan kocsmáznak a művészek Csíkszeredában.

Simon Judit