Csőbe zárt fájdalom szexszel, droggal, rock ’n’ rollal (IFESZT –3. nap)

A fesztivál harmadik napján elrepültünk a kicsit egyhangú Arab Éjszakába, de a jól bevált szex, drogok és rock ’n’ roll kombináció felütve némi istenekkel biztosította a katarzist. Simon Judit beszámolója.

Kellett nekem elkottyantani, hogy melegem van, a szervezők rögtön elintézték, hogy hideg legyen, és lóg a hó lába. Na jó, ezt az esőre mondják, de az IFESZT 3. napján színre került előadások után, összeakad az emberlánya nyelve is.
A Figura Stúdió Az Arab Éjszaka című előadást mutatta be Albu István rendezésében. A mostanság nagyon divatos Roland Schimmelpfennig darabjában mintegy egymástól független monológok hangzanak el, de végül kikerekedik belőlük egy történet. Nyilvánvaló, a magányról, bezárkózottságról szól, és nem könnyű színpadra állítani, hiszen a színészek között nem alakul ki semmilyen fizikai kapcsolat. A rendező bemikrofonozott plexi hengerekbe „zárta” a szereplőket. Ezek a hengerek hivatottak közölni:  magányosság, elidegenedés esete forog fenn. A hengerek szép látványt nyújtottak, de ettől a színészi játék nyomán nem jött át a falon a történetek, a közös álom drámaisága.
A közönségtalálkozón aztán kiderült, hogy a gyergyóiak egy mozgáselőadást terveztek, ami valamiért nem jött össze. Ekkor elővették a monológokat. Mozgás helyett monológ. Így jártak.
Aztán jöttek az aradiak, hárman, a színész, a rendező a dramaturg és hozták a Sex, drugs, gods & rock’n’roll –t. Magyar nyelvű ősbemutató, két szerző Eric Bogosian és José Saramago szövegeiből gyúrták össze az előadás partitúráját. Tapasztó Ernő, a rendező azt mondta ez hármuk munkája, együtt dolgoztak azért, hogy ilyen legyen. Az előadás persze a színészé, akit Harsányi Attilának hívnak, és akiről tudom, hogy rendkívüli játékra képes. Most sem csalódtam, egy forgószékben ülve személyesít meg számos karaktert, pontosan, fegyelmezetten, mindegyiket félelmetes átlényegüléssel.
Az előadás játék Istenről és a magát mindenhatónak képzelő emberről. Az emberről, akit a profit hajt, aki droggal vagy drog nélkül is neuraszténiás, aki hisztériásan és értelmetlenül védi a környezetét, aki apa és szerető, aki megkérdőjelezi Istent, de aki mégis az ő teremtménye. S a rock’n’roll már csak üzlet, semmi életérzés, és mégis jó, ha szól. Harsányi játékán nagyokat nevetek, jól érzem magam, aztán jön egy másik figura és szöveg, amitől görcsöl a gyomrom. Az előadás végén boldogan tapsolok, mert egy ilyen nagyszerű előadás boldogság, de megrázó élmény is, na azt hiszem ezt hívják katarzisnak.
A közönségtalálkozón nincsenek kérdések, a egyik kolléganő azt mondja, vissza kell előbb nyerni a szavakat, számba venni az előadás feltette kérdéseket és megpróbálni választ találni.