Tömbösödés a magyar oktatásban

2014. 12. 10. 10:36

Október végén Közoktatási helyzetkép. A romániai magyar közoktatás 1990 és 2013 között címmel jelentetett meg elemzést a Közpolitikai Elemző Központ. A felmérések mentén számos következtetést le lehet vonni az elmúlt negyedszázadra vonatkozóan, ezekről és a tendenciákat befolyásoló javaslatairól BARNA GERGŐ szociológust kérdezte Kustán Magyari Attila.

 

 

A kutatás megállapítja, hogy a magyar nyelven tanulók száma a lakosság aránycsökkenésénél kisebb ütemben esett vissza. Mi lehet ennek az oka?

 

Elemzésünkben az oktatásstatisztikai adatokat vetettük össze a népszámlálások adataival, azaz az iskolába járó tanulók és a populációban regisztrált iskoláskorú gyerekek számát, illetve arányát. A vizsgálat egyik fontos, de várható megállapítása, hogy a magyar tannyelvű elemi és általános iskolai osztályokba járók száma folyamatosan csökkent a rendszerváltozás után, húsz év alatt majdnem 40 százalékkal. Jelenleg mintegy 90-95 ezer gyerek tanul magyarul az alsó tagozaton Romániában. A másik, kevésbé várt eredmény, hogy a magyar nyelven tanulók aránya viszont a 2000-es évek elejétől fokozatosan növekszik. Ez egy nagyon pozitív jelenség, és több oka is lehet.
Mivel nem rendelkezünk az oktatási intézményrendszer egyéb mutatóival, például iskolák, osztályok száma, ahol magyar nyelvű képzés folyik, azt nem jelenthetjük ki, hogy a magyar intézményrendszer fejlődött, növekedett volna. Sőt, a diákok számának csökkenése arra utal, hogy ezen a téren inkább csökkenés feltételezhető. Erre világít rá az Iskolák Veszélyben programunk is, ahol azokat az oktatási helyszíneket vesszük egyenként elemzés alá, ahol a magyar iskolák, osztályok a megszűnés határán vannak. Nyilván ez inkább a szórványmegyékre jellemző, de nem csak. Érdemes megnézni az iskolakveszelyben.ro honlapot, több mint 250 olyan helyszínt jártunk fel Erdélyben, ahol a magyar oktatás jövőbeli fenntarthatósága kérdőjeles.
Visszatérve a kérdésre, az aránynövekedés azt jelenti, hogy a magyar gyerekek egyre nagyobb hányada magyar nyelven tanul. Az alapvető ok a tömbösödésben keresendő, ami azt jelenti, hogy Erdélyben, a magyarok olyan településekre, régiókba szorulnak vissza, ahol jelentős a számuk és a súlyuk is. És nem csak arról van szó, hogy a Székelyföld súlya egyre nő, hanem a szórványmegyékben is megfigyelhető, hogy ott volt kisebb a számbeli csökkenés az utóbbi két népszámlálás között, ahol egy településen belül legalább 500 magyar él, vagy legalább 20 százalékos az etnikai arány. Az ennél rosszabb etnikai térszerkezettel rendelkező települések esetében az elmúlt tíz évben drasztikusan, több mint egynegyedével csökkent a magyarok száma, ami nyilván a vegyes házasságoknak, az asszimilációs folyamatoknak, illetve egy magasabb migrációs hajlandóságnak a következménye. Tehát azt is mondhatnánk, hogy a pozitív oktatásstatisztikai adatok egyfajta öröm az ürömben helyzet, a népességfogyás ott hangsúlyosabb, ahol az intézményrendszer már amúgy sem működik.
Egy másik nagyon fontos, és ez szintén pozitív előjelű magyarázat, hogy az iskoláskorú populációban a magyarok aránya nem romlott tovább az elmúlt években. Ennek elsősorban a kivándorlás etnikai kiegyenlítődésének köszönhető, azaz a migráció az elmúlt években a románokra legalább annyira jellemző, mint a magyar nemzetiségűekre. Az sem elhanyagolható, hogy a gyerekvállalási szándék a magyarok körében semmivel sem rosszabb, sőt egyes kutatások szerint jobb, mint az országos átlag. Az erdélyi magyar fiatalok nagyobb arányban terveznek két vagy akár három gyereket, mint a többségi nemzet tagjai.

 

Az elemzésben az is olvasható, hogy a magyar anyanyelvűek száma magasabb a magyar nemzetiségűeknek regisztráltaknál. Miről van inkább szó: magyar anyanyelvűek vallják magukat más nemzetiségűnek, vagy például székelyföldi romák anyanyelve magyar, vallott nemzetisége pedig roma?

 

Az etnikai határok a valóságban nem olyan merevek, mint ahogy a népszámlálások adataiban rögzülnek. A 2011-es népszámláláson több mint ötvenezer személy vallotta azt, hogy magyar az anyanyelve, viszont a nemzetiségnél nem a magyart jelölte meg. Ezek a személyek többségükben roma nemzetiségűeknek vallották magukat, viszont jelentős a román, illetve a német etnikumúak száma is. Nyilván, hogy a székelyföldi és a partiumi romák, vagy a Szatmár megyei svábok esetében az iskolaválasztásnál a magyar anyanyelv meghatározó, és ők magyar iskolába járatják a gyerekeiket. Viszont az is egyre inkább terjedő jelenség, hogy román gyerekek kerülnek magyar óvodába, iskolába, és ez nem mindenhol egy pozitív dolog, hisz bizonyos esetekben ez egyben az oktatás nyelvének megváltozását is jelenti. Ez elsősorban a szórványban, illetve óvodai szinten jellemző. Összességében, ha azzal számolunk, hogy a magyar anyanyelvűek száma 4-5 százalékkal nagyobb, mint a magyar nemzetiségűek száma, azt becsülhetjük, hogy a magyar gyerekek 12-14 százaléka továbbra is román nyelven tanul.

 

 

Temes és Szeben megyékben a magyarok csupán egyharmada, Máramarosban fele, Hunyad és Arad megyékben mintegy kétharmada folytatja anyanyelvén alapfokú tanulmányait. Milyen okai lehetnek ezeknek a megyék közti eltéréseknek?

 

Mint korábban is mondtam, itt is fontos figyelembe venni, hogy egy megyén belül a magyar közösség megoszlása milyen, a trébeli elhelyezkedés tekintetében, hogy menyire élnek tömbösödve vagy mennyire szétszórtan a magyarok. Ilyen szempontból Szeben, Temes, Hunyad és Fehér megyék a leginkább veszélyeztettek, és sokkal jobb a helyzet Kolozs, Brassó, Máramaros, Beszterce vagy Arad megyékben. Az egyes megyék „etnikai adottságai” összefüggnek más demográfiai folyamatokkal is, a kedvezőbb helyzetben lévőkben kisebb a népességcsökkenés, illetve alacsonyabb a vegyes házasságok aránya is. Elemzésünkben a Máramaros megyei eredmény volt a leginkább meglepő, itt egy viszonylag kedvező térszerkezet mellett a magyar gyerekek alig fele tanul anyanyelvén.

 

Az óvodák kapcsán megjegyzik, hogy a magyar gyermekeknek az országos átlagnál feltehetően nagyobb hányadát íratják be óvodába. Ez azt jelenti, hogy valamiért a román közösségekben kevésbé „divatos” óvodába járatni a gyerekeket?

 

Így van, ez teljesen egyértelműnek tűnik, főleg, ha a legkorábbi adatokat vizsgáljuk. A rendszerváltást követően Románia szintjén a 3 és 6,5 év közötti gyerekek kevesebb, mint kétharmada járt óvodába. Itt azt is tudni kell, hogy egyrészt a regáti megyékben sokkal fejletlenebb volt az óvodai hálózat, másrészt az óvodai szint nem képezi a kötelező oktatás részét. Mára az arányok egyre inkább kiegyenlítődnek. Az, hogy az óvodások között a magyarok magasabb aránya (más oktatási szintekhez viszonyítva) a tannyelv-váltás jelenségére is felhívja a figyelmet, azaz jelentős számú gyerek, aki magyar óvodába járt, az már nem anyanyelvén kezdi meg iskolai tanulmányait.

 

Milyen javaslatokat fogalmazna meg az elemzés eredményei alapján?

 

Itt látni kell, hogy amiről beszéltünk, a tömbösödés jelensége egy fordított ok-okozati viszonyban is megállja a helyét. Azt is mondhatjuk, hogy ahol a magyar oktatási intézményt nem sikerül fenntartani, ott drasztikusan csökken a magyarok száma, azaz nem marad lehetőség az identitás megtartására. Látni kell, hogy a gondok sokfélék, ezért a megoldások is megyéről-megyére, vagy településről-településre változnak. Ami általánosságban megfogalmazható, hogy szakszerűen kellene megvizsgálni és megtervezni a magyar iskolák fenntarthatóságát, és az erőforrásokat olyan helyekre koncentrálni, ahol erre ténylegesen szükség van. Egyrészt lehetőséget kell teremteni arra, hogy a magyar gyerekek a lakhelyükhöz a lehető legközelebb tudjanak magyar iskolába járni. És ez nem olyan egyszerű, sok esetben ez azt is jelenti, hogy helyenként meg kell szüntetni egy iskolát, azért, hogy a szomszéd településen fenntartható legyen az oktatás. Aprólékos, és szakszerű munkára lenne szükség, kérdés, hogy a jelenlegi oktatásszervezési szereplők mennyire tudnak ennek megfelelni. Egy másik fontos elem az oktatás minősége. Sok esetben csak azzal lehetne megmenteni egy magyar iskolát, ha annak a presztízsét emeljük. Ez nem csupán a tárgyi felszereltségen múlik, hanem elsősorban a pedagógusok felkészültségén és elkötelezettségén.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!