Harc a korrupció ellen: látvány és kudarc

2015. 03. 16. 16:21

Romániát újabban mintaországként tartják számon a korrupcióellenes intézkedések miatt. Látványos perek, ítéletek követik egymást, a visszaélések aránya azonban alig csökken. A gazdaság kifehérítése kudarcos, annál sikeresebb a képviseleti demokrácia intézményeinek befeketítése. Ki nyer és ki veszít a leszámolások és elszámolások korában? Erre keresi a választ Parászka Boróka írása.

 


 

Az „intézményes korrupció” a hazai közélet egyik legsúlyosabb problémája – az amerikai kormány múlt év elején adott ki jelentést a romániai közállapotokra vonatozóan, a dokumentum ezt a szigorú megállapítást tartalmazza. Mióta közzétették, több korrupciós ügy felszámolása is elindult, vagy lezárult, Románia a hazai és a külföldi sajtóban is egyre gyakrabban bukkan fel pozitív példaként. A legfrisebb adatok decemberben kerültek nyilvánosságra azzal kapcsolatban, hol tart a korrupció felszámolása. A Transparency International is közzétette a maga felméréseit, és a Legfelsőbb Bírói Tanács is adatokkal szolgált. Ez utóbbi olyan felmérést tett közzé, amely a 2009-2013 közötti időszakot öleli fel, tehát a tavalyi, „korrupcióellenes harcnak” szentelt év eredményeit még nem tartalmazza, arra viszont következtetni enged, hogy a gazdasági-társadalmi élet mely szegmenseit érinti ez átvilágítás.

 

Börtönévekben mért szigor

 

A Legfelsőbb Bírói Tanács által közzétett információk szerint öt év alatt kétezer embert ítéltek el korrupciós cselekményért. A legkevesebbet öt éve: 187 ügyben született ilyen jellegű elmarasztaló döntés. Azt gondolhatnánk, az idő előrehaladtával, és a „korrupcióellenes harc kiszélesedésével” egyenes arányban nőtt a bírói ítéletek száma, ám ez nem így van. Rekordév a 2012-es volt, ekkor 564 ügyben született döntés, egy évvel később hetven dossziéval kevesebbet zártak le: a parlamenti választások után csökkentek az eredmények. Egyes értelmezések szerint már nem volt olyan jól hasznosítható politikai tétje, üzenete a letartóztatásoknak, mint a kampányok során.
A korrupció felszámolása változó ritmusban halad, az viszont tartós tendencia, hogy szigorodnak a büntetési tételek. Az igazságügyi reform tíz évvel ezelőtti nyitányakor általában fél, maximum egy év felfüggesztett börtönbüntetés volt az átlagos kiszabott büntetési tétel, ma már a több éves letöltendő börtönbüntetés sem ritka.

Legutóbb Nagy Zsoltot, az RMDSZ egykori távközlési miniszterét ítélték négy év letöltendő börtönre – igaz, ügye nem a klasszikus értelemben vet korrupcióellenes ügy, őt bűnszervezetben való részvétellel és annak támogatásával vádolták meg.

 

 

 

A korrupció jellege változott

 

A vádlottak padján gyakran tűnnek fel politikusok. A 2012-es választásokon mandátumot szerzett képviselők 7 százaléka ellen indult eljárás az elmúlt három évben, ennél is nagyobb arányban vizsgálódnak megyei tanácsi elnökök viselt dolgai után. Rajtuk kívül az igazságszolgáltatás emberei is reflektorfénybe kerülnek. Tíz év alatt száz bírót, és ötven ügyészt marasztaltak el korrupcióhoz kötődő fegyelmi ügyekben. Jogerős ítélet 27 ügyész és 25 bíró esetében született 2009 és 2013 között. A korrupció jellegének változása szembeötlő ebben az időszakban: 2009-ben a kenőpénz adása, illetve elfogadása volt a jogerős ítéletek által elmarasztalt leggyakoribb bűncselekmény, jóval kevesebb embert ítéltek el befolyással való üzérkedés miatt. Ez az arány 2011-re megfordult: ekkorra harmadával többen álltak bíróság elé befolyással való üzérkedés miatt, mint ahány elkövető esetében bizonyítást nyert a közvetlen haszonszerzés. 2012-re a trend folytatódott.
 

Érdemes a Transparency International összevetését is számon tartani, mert ez korrupciós index alapján rangsorolja az országokat. Ennek megfelelően Románia nem mintaország: a gazdasági bűncselekmények terén túlteljesít, Görögország és Olaszország mellett a legkorruptabb európai állam.

Egy ponttal még Bulgária is megelőzi Romániát, amely az összesítő listán a 69. helyen szerepel. Magyarország, amelyet különösen a tavalyi amerikai kitiltási botrány miatt elrettentő példaként emlegetnek, a 47. helyen áll. Amúgy Dánia áll a lista élén 92 ponttal, Új-Zéland a második 91 ponttal. Az élbolyba tartozik még Finnország (89 pont), Svédország (87 pont), valamint Norvégia és Svájc (86 pont). A lista végén Dél-Szudán, Afganisztán, Szudán, Észak-Korea és Szomália található.
Románia tehát nem „mintaállam”, és egyelőre nem beszélhetünk a „korrupcióellenes harc” rendkívüli sikereiről sem. Ami elmondható, az az, hogy nálunk látványosak a hasonló ügyekben a rendőri intézkedések, bírósági eljárások, ez a téma erősen mediatizált, sokkal nagyobb figyelem irányul ezekre a bűnesetekre, mint amilyen hatékonyságot a bűnmegelőzés és jogszolgálat magáénak tudhat.

 

Nem téma a kiskorrupció

 

Természetesen az adatok mélyebb elemzéséhez több szempontra lenne szükség: ám két dolog szembetűnő. Először is a feltárt esetek száma rendkívül alacsony ahhoz képest, hogy a szakmai fórumok az „egész társadalmat” átszövő problémaként nevezik a korrupciót. Vagyis: ha valóban annyira elterjedt a gazdasági bűnözés, akkor annak jelentős részéről alig vannak adatok. A másik szembetűnő jellemző, hogy a korrupciós botrányok zöme politikai jellegű, és ez azt a látszatot kelti, hogy a román társadalomban a korrupcióért szinte kizárólag a politikusok a felelősek, a visszaélések csak a törvényhozás által, a törvényhozás szintjén történnek. A „korrupcióellenes harc” pedig akkor sikeres, ha ezt a – létező, de nem kizárólagos – politikai visszaélést sikerül felszámolni.

A korrupcióellenesség mára a politikaellenesség szinonimájává vált, a képviseleti rendszer került általában a gyanú árnyékába, a demokratikus alapintézmények működése (mint a mandátummal rendelkezők mentelmi joga) vált megkérdőjelezhetővé.

Ma Romániában „makrokorrupcióról” folyik a közbeszéd, szinonímájaként a „politikus-bűnözésnek”. A „mikrokorrupcióról”, amely a társadalom széles rétegeit sújtja, ugyanakkor a társadalom széles rétegei által gyakorlott: alig esik szó. Az adóelkerülés ma is sokak által elfogadott társadalmi norma. „Amíg azok fent – hallható gyakorta a magyarázat és védőbeszéd – a bársonyszékekben sokat lopnak, addig lent, a szegény embernek is meg kell élnie valahogy”. 

 

Elfogadott formák

 

Néhány országosan ismertté vált esettől eltekintve az egészségügyben tapasztalható korrupció szinte tabu, és bár majd minden közkórházban, egészségügyi intézményben olvashatóak a betegjogi biztosítékok, a figyelmeztetések a csúszópénz adás tilalmáról: orvosnak borítékot adni, az egészségbiztosító által támogatott ellátásért külön fizetni, kis „figyelmességet” adni hozzátartozik az ellátó személyzet iránti tisztelethez. A tanügyi korrupció felszámolása felemás eredményeket hozott: a vizsgaközpontok bekamerázása, az érettségin elbukók számának rendkívüli növekedése, a diplomagyárként működő magánegyetemekek leleplezése részleges eredményt hozott. De a tanügyön belüli intézményes korrupció szerkezete még mindig jelentős részben feltáratlan: akár az oktatási intézmények működtetéséhez való kikényszerített szülői hozzájárulásról, akár a biztos és adómentes jövedelemet biztosító magánórákról legyen szó. A korrupció e formái általánosak, és tömegesen elfogadottak. A szülői gondoskodás jele, ha valaki külön fizet az iskolai romántanárnak azért, hogy otthon még egyszer, immár alaposan és eredményes módon leadja a leckét, majd az iskolában ezt a magánórai tudást számonkérje és osztályozza.
 

A kiskereskedelem, a szolgáltatóipar csak mutatóban működik tisztán: számlát, nyugtát fogorvos, fodrász, autószerelő, vízvezetékszerelő elvétve, külön kérésre ad, ha ad. A taxis fuvar előtt megkérdezi: nyugtával vagy anélkül óhajtjuk-e az utazást.

Mindezek a társadalmi korrupció kis tételű, de gyakori formái. Nem fordulnak meg euróezrek, százezrek egy-egy ilyen tranzakciónál, ám a kieső adóbevétel mértéke összességében sokkal nagyobb. Évente húszmilliárd eurót veszít a román költségvetés az adókerülés miatt. Ezen a téren Románia listavezető Európában, ennél nagyobb költségvetési kieséssel csak Lengyelország küzd. A hozzáadott értékadót (TVA) érintő csalások aránya eléri a GDP 6,3 százalékát. A feketegazdaságban megforduló tőke értékét 40 milliárd euróra becsülik, s ez az összeg évről-évre nő. Mióta a „korrupcióellenes harc” megkezdődött, megduplázódott ez az érték. Igaz, ebbe a tíz évbe a gazdasági felmelegedés és a világválság, a visszaesés időszaka is beleesett. Vagyis: volt idő, amikor akadt mivel zsonglőrködni, és feketén gazdálkodni, és volt, amikor nem volt elcsalható adólej. A legutóbbi parlamenti választások óta évi kétmilliárd euróval nőtt a romániai feketegazdaság. A kormány most adócsökkentéssel igyekszik elejét venni a folyamatoknak, illetve nyugtalottóval próbálkozik. Egyelőre csak azt látni, hogy a hazai gazdaság fontos szegmensei pénzügyileg áttekinthetetlenek, követhetetlenek. Kétosztatúvá vált a romániai társadalom: a korruptak és a tiszták, a politikusok és a civilek néznek egymással farkasszemet – legalábbis az általános megítélés szerint. Az érdekszférák nem ilyen jól szétválaszthatók, mint ahogy a hasonló moralizálás sem igazolható. Arra viszont kiválóan alkalmas, hogy elfedje: a korrupcióellenes fellépés egyelőre nem siker, hanem kudarctörténet.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!