Civil adó: két százaléknyi közérdek
2015. 02. 24. 11:10Megkezdődött az idei verseny a jövedelemadó civil szervezetek számára átutalható két százalékáért. Az így befolyó összeg biztos mérlege annak, mire jutott a romániai civil szféra. Parászka Boróka írása.
„Ha segíteni akarnak valamivel, akkor van ennek törvényes módja” – ez a Romániában sajnálatosan ritkán hallható mondat egy kisiskolásoknak tartott sportedzésen hangzott el a tavalyi év végén, Marosvásárhelyen. Ebben a városban a tömegsport, a tehetséggondozás, a sportpedagógia jelentős gondokkal küzd: azoknak a gyerekeknek van esélye rendszeres, irányított foglalkozásokra, akiknek a szülei fizetőképesek. Egy úszóedzés átlagosan alkalmanként 15-25 lejbe kerül, havonta ez a kiadás gyerekenként akár a kétszáz lejt is meghaladhatja. Testvérpárok esetén egy minimálbért is felemészthet a sport. Az időközben felmerülő költségek, amatőr sportolók esetében (felszerelés, edzőtábor, verseny) megsokszorozódhatnak. Csak az igazán tehetős családoknak futja erre. Áthidaló megoldást kínálnak a különféle civil szervezetek, akik a terembérlést, az edzők-sportpedagógusok bérét, a felszereléseket adományokból, pályázati pénzekből finanszírozzák.
Mindenki jól jár
Az edzésen váratlanul jött decemberi felszólítás alternatív támogatást javasolt: az edző adónyomtatványt (az úgynevezett kétszázas űrlapot) osztott szét a szülők közöt. Arra kérte őket, rendelkezzenek az edzést biztosító sportegyesülete javára a 2015-ös évben a jövedelemadóból civil szervezetek számára elkülöníthető 2 százalékról. Kérjék meg hozzátartozóikat, barátaikat, ismerőseiket, tegyenek ugyanígy – ha fontosnak tartják a marosvásárhelyi gyerekek tömegsportját. Az így befolyó összeg ugyan csak egy év múlva jut el az egyesülethez, de nagyon fontos a támogatás. Ebből ugyanis olyan dologi, személyi kiadások is finanszírozhatóak, amelyek általában pályázati pénzekből nem fedezhetőek.
Az egyesület tekintélyét is növeli, ha magas az átutalt adólejek száma: jobb eséllyel fordul a helyi önkormányzathoz, mecénásokhoz az a szervezet, amely mögött számszerűsíthető tömegbázis van.
A megszólított szülőket meglepte a kérés, de örömmel fogadták. Néhány nappal korábban kalapozás indult, hogy az edzőt – aki hónapokon át önkéntesen foglalkozott a gyerekekkel – karácsonyra megajándékozzák. Ehhez hasonló gyűjtés minden iskolában-óvodában folyik ünnepek környékén, pedagógusonként 15-20 lej is az ajándék-kasszába jut, akár száz lejt is elérhet így az adományozás összege. Az adóátutalás nem jelent azonnali kiadást, az így is, úgy is kifizetendő jövedelemadó átcsoportosításával jár. Nem érzi meg a családi kassza. Egyszóval: mindenki jól jár a tudatos adózással: ezt sikerült megtanulni a zimankós decemberi délutánon egy általános iskolai tornateremben.
Hiánypótló munkát végeznek
Maros megyében a legutóbbi összesítés szerint 1500 civil szervezet működik. Évente megrendezik a szervezetek seregszemléjét, az úgynevezett „civil vásárt”. A kezdeményező Divers Egyesület adatai szerint azonban a valóban civil tevékenységet végző szerveződések száma ennél jóval alacsonyabb: körülbelül kétszáz olyan intézmény van, amely nem kormányzati, s nem is önkormányzati szervként dolgozik a helyi közösségekért. A többi egyesület, intézmény „kényszercivil”: olyan szakmai tömörülések, amelyek az érvényes jogszabályok miatt hoztak létre közös platformot, alapítványt, egyesületet az érdekképviseletre. Egyébként piaci szereplők, akik piaci forrásokból élnek, és nem a civilek által megpályázható alapok tartják fent őket. Nagyon sok az olyan háttérintézmény, amely a költségvetési szerveket segíti civil oldalról. Ezek a támogató alapítványok és egyesületek szintén nem szorulnak arra, hogy a civilek által lehívható anyagi keretekhez forduljanak. Maros megye – állítja Koreck Mária, a Divers Egyesület vezetője – sokáig vezető szerepet töltött be országos szinten, ami a civil szervezetek számát és tevékenységét illeti. Az utóbbi években elkezdődött egy lejtmenet, immár csak a középmezőnybe sorolható ez a térség. Az általunk megkeresett civil szervezetek szerint ennek a hátrányos tendenciának több oka van. Kiemelten fontos az, hogyan működik együtt a helyi önkormányzat a civilekkel, mennyire sikerül politikailag semleges, eredményorientált környezetet teremteni a különböző egyesületeknek, alapítványoknak. A viszony korántsem kiegyensúlyozott és súrlódásmentes: a civil szervezetek nagyon sok esetben átvállalják az önkormányzati-kormányzati feladatokat, elvégzik azt a munkát, amit helyettük más nem, még akkor sem, ha erre lenne költségvetési keret, intézményes infrastruktúra. Jellemzően hiánypótló munkát végeznek az idős- és beteggondozást ellátó szervezetek, a fogyatékkal élőket ellátó, vagy a fogyatékkal élőket fejlesztő, kondícionáló szervezetek. Romániában bizonyos központokban kiépült a koraszülött-mentés (a fővárosban, és négy-öt vidéki nagyvárosban), de koraszülött fejlesztés, utógondozás intézményes keretek között alig érhető el. Ezt is civil alapítványok, egyesületek végzik országszerte, pedig igazi közegészségügyi feladatról van szó: a koraszülés népbetegséggé vált. A közoktatás hiányosságait, például a délutáni oktatás-felügyelet biztosítását, a korrepetálást (az erdélyi magyarok számára oly fontos román nyelv oktatását-fejlesztését) szintén civil központok biztosítják nagyon sok helyen – olyanoknak, akiknek a magánórákhoz nincs elég pénze, és akik így állhatnak helyt a záróvizsgákon, érettségin.
Hullámzó adakozási kedv
A rendszerváltás után számtalan olyan program, stratégia született, amely a romániai társadalom sikerességét a civil társadalom fejlesztésétől tette függővé. Átfogó jelentés arról, hogy hogyan működik a hazai civil szféra, öt évvel ezelőtt jelent meg. Azóta a befizetett 2 százalékos adóátirányítás révén mérhetjük fel, hogyan haladnak ezek a szervezetek. E szerint jelentős előrelépések történtek. Öt évvel ezelőtt az adózók 17 százaléka rendelkezett a jövedelemadóból elkülöníthető pénzügyi keretről. Négy éve az adóalanyok 25 százaléka élt ezzel a lehetőséggel, három évvel ezelőtt azonban volt egy visszaesés. Ekkor a befizetők 23 százaléka döntött arról, hogy támogat egy-egy közhasznú szervezetet. A befizetett pénzösszeg mértéke is azt jelzi, hogy több tényező is befolyással bír arra, mennyire erős a támogatottság. 2009-ben 109 millió lej jutott így el azokhoz, akik valamilyen társadalmi feladatot vállaltak magukra. A válság utáni második évben 117 millió lejes volt ez a pénzalap, majd négy év múlva, amikor a legtöbb adóátirányítás történt, csökkent ez az összeg: 114 millió lej folyt így be. Abban az évben pedig, amikor a válságkezelés terén sikeresnek minősült, 2012-ben kevesebb pénzt, 112 millió lejt kaptak a civilek, mint két évvel korábban.
Mi lehet a magyarázata e hullámzásnak?
Nem csak a befizetett adó mértéke változik, hanem az is, hogy milyen a civil szféra fogadókészsége, mennyire tájékozottak az adózók. Egy tendencia biztosnak látszik: évről évre nő az átutalásért versengő szervezetek száma. Öt évvel ezelőtt 23500, négy évvel ezelőtt 25000, három éve 26000 szervezet szállt ringbe. Az általunk megkérdezett marosvásárhelyi civil szervezetek képviselői arról számoltak be: „tanulni kell” a kampányt, és vannak olyan területek, ahol nem lehet, nem érdemes versenybe szállni. Van néhány olyan országos alapítvány, jellemzően az egészségügy területén, amelyek kiemelten hasznos munkát végeznek, esetleg nemzetközi szervezetek tagjai, profi infrastruktúrával, főállású dolgozói háttérrel, és önkéntesek százaival rendelkeznek. Ők azok, akik hónapokon át az országos médiában, önkénteseik révén a helyi fórumokon folyamatosan jelen vannak, lobbiznak azért, hogy minél több ember döntsön mellettük. Óriásplakátok, színes szórólapok, tévés és radiós reklámok szólnak mellettük: rendkívül költséges reklámbefektetés viszi számukra a 2 százalékos felajánlások jelentős részét.
A kis szervezetek csak a „maradékon” osztoznak
Azoktól várhatnak figyelmet, akiket személyesen meg tudnak szólítani, akiket közvetlenül segít a munkájuk. A helyi civil szervezetek támogatása annak a jele, mennyire működnek a lokális közösségi hálók, az informális kapcsolatok. Az átutalt 2 százalék azt is méri, mennyire talál magára a civil szféra, mennyire találja meg azokat a feladatokat, amelyeket a közösség támogatásra méltónak ítél, vagy amellyel kapcsolatban sikerül elfogadtatni: figyelemre, segítségre méltó vállalkozás. Ilyen szempontból az utóbbi egy-két év jelenti a mérföldkövet: a karácsonyi ajándékra gyűjtő szülőket megszólító edző már ennek az új civil kultúrának a képviselője. Olyan egyesület munkatársa, amelyik megtanulta, előbb adni kell, hogy kérni lehessen, a támogatókkal való kapcsolattartás egész éves feladat. Az adó átirányítása az adózó számára – még akkor is, ha a gesztust fontosnak tartja – adminisztratív nyűg. A céltudatos egyesületek előre, pontosan kitöltött adóívekkel folyamodnak a segítségért, így ezekkel kapcsolatban az adózónak semmi más dolga nincs, mint bevallását a kampány lejártáig, május 25-ig benyújtani az illetékes adóhatóságnál.
Helyben hasznosul
Koreck Mária, aki nem csak egy civil szervezetet, a Divers Egyesületet vezeti, hanem többek között forrásközpontot is működtet, mely a többi civil szervezet képviseletét, tájékoztatását is ellátja, azt hangsúlyozza: a két százalékos adóátirányítás „helyben maradó” erő. Miközben számtalan vita folyik arról, hogyan lehetne területi szempontból igazságosabb az adóelosztás, visszaosztás, ez a felajánlás automatikus útja annak, hogy a befizetett összeg egy részét helyben használják fel. Ha az adózó és a civil szervezet között folyamatos a kapcsolat, ha az előbbi kedvezményezettje az utóbbi tevékenységének, akkor az intézmények működése is átláthatóbb, biztonságosabb. Nem merül fel az, hogy „látatlanban”, gyanús célokra, gyanús felhasználási feltételek mellett nyújtunk anyagi támogatást.
Adózóból önkéntes?
Területi szempontból nagyon eltérő, hogy hol, milyen a civil szervezetek aktivitása, és milyen a célirányos adózási kedv. A statisztikák szerint nem feltétlenül az ország leggazdagabb régiói a legaktívabb adóátutalók, ám ott, ahol nincs pénz, ott nincs pénz a civil szervezetekre sem.
A hazai civiltérkép szerint Bukarestben, ott ahol a gazdasági mutatók a legerősebbek, nem annyira eredményes a 2 százalékos kampány, mint Kolozsváron, vagy Temesváron.
Az erdélyi és a bánáti nagyvárosban két tényező is szerencsésen találkozik: van gazdasági potenciál, és van elég, látható, jól működő civil szervezet ahhoz, hogy legyen akinek, amiért adózni. Az átutalások listáján a déli megyék kullognak, nem csak azért, mert itt a gazdasági mutatók alacsonyak, hanem azért is, mert nincs, aki ösztönözze a támogatást.
Szakértők szerint a jövő az, hogy a valóban működő kis szervezetek egyre erősebbé válnak: átalakul a támogtási rendszer, egyre több alap szűkíti a felhasználási feltételeket, így a jövedelemadóból elérhető támogatás, amelynek felhasználása kötetlen, egyre értékesebbé válik. Kompenzálható vele mindaz, ami pályázati úton nem finanszírozható. A „civil szemlélet” is módosulhat, hiszen az adóért folyó verseny arra kényszerít, hogy az adózó és a kedvezményezett folyamatosan figyeljen egymásra, tekintettel legyen egymás igényeire, a civil szféra ne mellőzött, kiegészítő fejezete, lábjegyzete legyen a közösségi életnek, hanem szerves része, animátora, katalizátora. Szerencsés volna – magyarázza az egyik marosvásárhelyi kulturális egyesület vezetője – ha az adóátutaláson túl más kapcsolatok is születnének: szükségünk van önkéntesekre, olyanokra, akik nem csak anyagilag, hanem személyes részvételükkel, feladatvállalással is segítik munkánkat. Abban bízunk, hogy az idei adózónk jövő évi önkéntesünk, munkatársunk lesz, hogy az a közösségi munka, amit végzünk, közös munka is lesz, amelynek eredményeit közösen élvezzük. Most indul a hajrá az idei két százalékokért, május 25-ig van idő a személyes megszólításra, rábeszélésre, a tudatos adózás előkészítésére. Mindenkinek megéri – mondják azok, akik adóbevételben bíznak. Mindenkinek megéri – teszik hozzá a megszólított szülők a tornateremben – így legalább két százaléknyi adónkról pontosan tudjuk, hova és miért megy.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
