Apró öröm
2016. 01. 15. 12:02Ritka élmény, amikor egy újságíró kérdés nélkül hasznosnak érezheti magát, nem kell önmagát győzködnie, hogy azért néhány fejben biztos sikerült változást előidéznie, adott témában talán komplexebb képet adott a világról a nagyátlagnál, hacsak milliméterekkel is, de kedvező irányba mozdított egy adott helyzeten. Tasnádi-Sáhy Péter írása.
A seléndieknek összegyűjtött baráti adományok
Rendszeres olvasóink talán felfigyeltek rá, hogy eddig már kétszer is ellátogattunk Érseléndre, ahol az iskola 1-4. osztályos magyar tagozatának 53 tanulójából 51 cigány nemzetiségű.
Először tavaly áprilisban jártunk ott, az Iskola másképp program keretében kertet csinosítani, novemberben pedig az Érselind 360. szám alatt található cigánysorról jelentkeztünk egy jegyzettel.
Ennyi elég is volt néhány kedves, segítőprogramokban egyébként is résztvevő, azok közül többet kezdeményező olvasónknak, hogy ismerőseik között elhintsék a hírt (élőszóban, alkalomadtán, Facebook nélkül), hogy ha tudják, ajánlják fel fölösleges gyermekruháikat, játékaikat a seléndi gyerekeknek. Kérésük úgy látszik érzékeny fülekre talált, mivel mindenfajta komolyabb erőfeszítés nélkül a képen látható kupac gyűlt össze néhány családtól, két autóra volt szükség, hogy a helyszínre vigyük.
Aprócska lépés, de mégis szédítő távlatokat mutat. Hogy miért? Mert ehhez a seléndi gyerekek életében mérhető változást okozó gesztushoz nem kellettek jótékonykodás közben a kamerák kereszttüzében szerényen mosolygó politikusok, adóalapot csökkentő mecénások, még csak professzionális non-profi szervezet sem. Annyi történt, hogy pár baráti buzdító szóra, néhány teljesen átlagos életszínvonalon élő család tulajdonképpeni feleslege eljutott pár átlagos életszínvonal alatt élő családhoz.
Ugye milyen egyszerű (lenne)?
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
