A civilek menthetik meg a régi Szatmárt?

2015. 04. 25. 16:52

GÜNTHNER TIBOR képzettsége szerint műépítész és tervezőmérnök, de volt szenátor, megyei tanácsi alelnök, pár éve a Szatmár Megyei Tanács uniós támogatással készülő beruházásokat ellenőrző testületének vezető munkatársa. Szatmári lévén nemcsak építészként, de lokálpatriótaként is aggódik mindazért, ami a városban történik, azaz nem történik. Alábbi beszélgetésünk tárgya a történelmi belváros elhanyagoltsága. Sike Lajos írása.

Alig van olyan tanácsülés, amelyen az RMDSZ képviselői, elsősorban Maskulik Csaba, Nits János, Butka Gergő ne vetnék fel a polgármesternek a belváros elhanyagoltságát. Főleg az olyan emblematikus, városkép-meghatározó épületek lepusztultsága bosszantó, mint a volt Pannónia (Dacia) szálló, a Nagyposta, a Fehérház, az egykori Viktória szálló, vagy éppen az Elefántos ház. A legutóbbi városi tanácsülésen, amikor jóváhagyásra bemutatták Szatmárnémeti fejlesztési tervét, kiderült, hogy a következő tíz évben mindössze egy műemléképület felújítását, a filharmóniáét irányozták elő. Az RMDSZ emberei és még egy-két ellenzéki tanácsos nem szavazta meg, így a terv bukott, amiért Coica Dorel polgármester nagyon kikelt magából, durva szavakkal illette a bírálatokat megfogalmazó helyi tanácsosokat.

 

Ismerem a történetet, s nem mondhatok mást, mint azt, hogy Nits, Maskulik és a többiek észrevétele teljesen jogos. Egyetlen más, a közösség véleményére valamit is adó városvezetés nem engedné meg azt, ami nálunk van: a központ talán legszebb és legértékesebb épülete, a főtér egykori dísze, cafatokká szakadt fekete hálóba burkolva, betört ablakokkal fogadja az arra járókat, köztük az országhatár felé tartó külföldieket. Nem igaz az, hogy a pazar szecessziós épületért nem tehet semmit a város, mert magánkézben van és a tulajdonosnak nincs pénze, ezért a homlokzat minimális javítását sem végezheti el. A városvezetésnek igenis megvannak a törvényes eszközei, hogy a különben elég gazdag tulajdonost (Vasile Tantas vállalkozót) rászorítsa a városképrondító épület homlokzatának a helyrehozatalára. Nincs olyan, hogy évekig tűrjük trehányságát, mert hát neki másra kell a pénz! Márpedig a Pannónia (Dacia) állaga legalább tíz éve csak romlik. Egy százezres város lakosságát nem lehet semmibe venni. Egy idő után büntetést is ki lehet róni, ha a legszükségesebb külső karbantartást nem végzi el a tulajdonos egy ilyen rangos műemléképületen. Vagy elvégzi a város közpénzekből és behajtja a tulajdonoson – mondja Günthner Tibor.

 

Mintha a mostani városvezetés egyáltalán nem törődne Szatmárnémetivel, annyira elhanyagol mindent. Vajon nem azért, mert többségük érzelmileg sem lehet motivált, mivel nem itt töltötte gyermek és ifjúkorát?

 

Kétség kívül ez is közrejátszhat, de én inkább azt tartom nagyobb bajnak, hogy nincs szakavatott építész gazdája a városnak. Elég, ha megemlítem, hogy mind a megyénél, mind a városnál hosszabb ideje betöltetlen a főépítészeti poszt. Az meg teljesen nonszensz, hogy

a polgármester szűkebb csapatában egyetlen építész nincs.

Nincs, aki befolyásolja, nincs, aki ha kell, nap mint nap mondja neki, hogy nagy a baj, valóban ránk dől a város, ha nem lépünk!

 

 

Maskulik tanácsos említette, hogy még azt a bizottságot sem hozta létre Coica polgármester, amely feltérképezné a műemléképületeket és azok környezetét, pedig erre a törvény kötelezi. Így jobban érthető, hogy miért nem költött a szocdem városvezetés az eltelt három évben egy lej sem a régi épületek felújítására.

 

 

Említettem, hogy a rehabilitálásra szoruló értékes épületek zöme magántulajdonban van. Legalább száz ilyen épületről tudunk. Felújításuk elsősorban a tulajdonos dolga, de vannak más technikák is. A város segít a tervek elkészítésében, s bizonyos kedvezményeket ad, például egyes költségek adóleírásával. A kiemelt épületeket pedig jó volna, ha megvennék a nagyobb cégek székháznak vagy más célra. De nincs, aki ezzel foglalkozzon, aki ajánlja nekik. Különben is, a használhatatlanságig leromlott állagú épület a kutyának sem kell. Sajnos a kormányzat is elutasítóan vagy inkább közömbösen viszonyul a témához, éppen a napokban szavazták le a parlamentben azt törvényjavaslatot, amelyben az RMDSZ kérte, hogy a költségvetésben külön összeget különítsenek el a történelmi városrészek, központok rehabilitálására.

 

Az ember nem érti, hogyan sikerül Nagykárolynak az egész régi városközpontot felújítani, Szatmárnémetinek pedig ezekben az években mindössze két-három épületet, így a színházat, a törvényszéki palotát és az iparosok otthonát.

 

Úgy, hogy Nagykárolyban figyelnek a pályázatokra, s Kovács Jenő polgármestert csapatnyi jól képzett építész segíti. Ez hiányzik Szatmárnémetiben!

Nem igaz, hogy a magántulajdon mindent akadályoz.

Megfelelő pályázattal uniós pénzeket is lehet a régi városközpontok felújítására szerezni. Ahogy Nagykárolyban, Nagybányán, Szebenben, Brassóban és még több városban szereztek is. Igaz, az ilyen pályázatok elkészítése sok munkát és jól felkészült szakembereket igényel, mert minden épületet alaposan fel kell mérni, a rendeltetését elfogadhatóan meg kell indokolni, de az eredményt látva megéri. Ám úgy tűnik, a semmittevésből is meg lehet élni.

 

Ennek a szélmalomharcnak talán csak a civil kezdeményezés és összefogás vethet véget. Három éve is a civilek szervezte villámcsődület nyomán bontotta le a tulajdonos az első kategóriás műemlék Pannónia-szállóhoz általa toldott építményt. Nem gondolja, hogy ez most is hasznosabb volna, mint a meddő vita?

 

Feltétlenül! Ugye, akkor is több ezer ember vonult a helyszínre, ami egy kicsit megijesztette az épület tulajdonosát. Vagyunk még  sokan szatmáriak, akik itt nőttünk fel, s akiknek szívügye a régi város, s akik valóban érzelmileg is kötődünk itt minden kőhöz, boltíves kapuhoz, szépen megformált domborműhöz, színes cseréphez, kovácsoltvas ablakrácshoz vagy kerítéshez. Még most lépni kell, nem várhatunk további egy évet a választásig, hogy még tovább romoljon, omladozzon minden.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!