Székelyhíd, sportfavágó nagyhatalom

2015. 04. 21. 22:06

A favágásról sok minden juthat az ember eszébe, na de az, hogy sport lenne, talán keveseknek, pedig számos kultúrában annak számított évszázadokon keresztül. Napjainkban ismét hódít, a Bihar megyei Székelyhíd pedig Romániában igazi favágó nagyhatalom. Tasnádi-Sáhy Péter riportja.

 


A 2 méter hosszú, 10 centiméteres fogakkal felszerelt fűrészt kifejezetten versenyre fejlesztették.

 

Feljegyzések szerint az első modernkori pénzdíjas favágó versenyt 1870-ben tartották Tasmániában, az első bajnokságot pedig 1891-ben, ugyanitt. A ma talán legnépszerűbbnek számító Stihl Timbersport Series 1985-ben indult útjára az Egyesült Államokból, 2002-ben átszelte az Atlanti-óceánt, azóta Európában is egyre népszerűbb. A harmincévnyi előnyből kifolyólag Amerikában (illetve Ausztráliában és Új-Zélandon) természetesen már sokkal előrébb tartanak felkészültségben az atléták, de Németországban is közel száz nívós versenyző van, Romániában pedig legalább 20 elhivatott ember műveli, ezek nagyobbik része a székelyhídi GV Team Sportklub tagjai. Ahogy az egyesület alapítója, Nagy Botond nevetve megjegyzi, a favágás olimpiai sport feltehetően sosem lesz, de a látványossága miatt bőven van benne potenciál.

 

 

Nagy Botond 1976-ban született Székelyhídon, Bihar megyében. A Stihl Timbersport Seriesben román bajok volt 2011-ben, tavaly pedig az Európa-bajnokság egyik etapját nyerte tuningolt láncfűrész (hot saw) kategóriában. Mint elmondja, szinte predesztinálva volt erre a sportra: első munkahelye is már egy nagyváradi motoros-láncfűrész szaküzlet volt, aztán pedig szülővárosába hazatérve saját vállalkozást alapított hasonló profillal, emellett 2003-ban elvégezte a Nagyváradi Egyetem Testnevelés és Sport Karának gyógytorna szakát.
Persze felmerül a kérdés, hogy nem elégszik meg valaki a téli tüzelő felaprózgatásával, és választja sportjának a favágást. A válasz kézenfekvő: a tévében látja, és kedvet kap hozzá, ez történt Botonddal is. „A sport extremitása és férfias mivolta fogott meg, illetve az a gyakorlati tapasztalat, hogy az ember megkönnyebbülést érez, amikor egy vaskos rönkön keresztülverekszi magát. Először, valamikor 2008-ban, a telep udvarában kezdtem el edzegetni néhány barátommal, kereskedelmi forgalomban kapható baltákkal” – meséli a szenvedélyes favágó, aki szerint megfelelő védőfelszereléssel ez a sport sem veszélyesebb, mint a többi, igaz, kisebb húzódások ugyanúgy előfordulnak. Igazi veszélyt csak a gyanakvó feleségek jelenthetnek, akiknek igen nehéz elmagyarázni, hogy az ember tényleg a farönkök önkéntes pusztítása végett marad távol órákra a családtól, de Botond tapasztalatai szerint az eredmények érkeztével a szarkasztikus megjegyzések ritkulnak, mára őt is büszkén támogatja az egész család.
A székelyhídi favágó egyesület tagjai az idők folyamán szert tettek profi sportszerekre, illetve a kezdetekhez képest az edzésmódszereket is nagyban finomították. Telente alapozó edzéseket tartanak, konditerembe járnak, ahol többek között vasat hajlítanak, emellett az úszás felel a szükséges állóképességért. Tavasztól pedig elkezdődnek a specifikus favágó edzések, hiszen jön az Európa-bajnokság első etapja, ekkor nyílik a versenyszezon. Az egymást érő versenyekből a székelyhídi csapat tagjai lehetőségeikhez mérten próbálnak minél többre eljutni.
A fejlődéshez a szűk keresztmetszetet nem is az utazási költségek jelentik, hiszen azt jellemzően szponzor állja, hanem a fa: a világszínvonalhoz szükséges éves szinten tetemes mennyiség messze nem áll rendelkezésre.
Mind versenyeken, mind edzésen nyárfát használnak, egyrészt mert puhafa, így látványos időeredményeket lehet vele elérni, másrészt gyorsan növő, gyakori fajta felénk is, viszont anyagilag mégsem tudják megengedni maguknak, hogy elegendő rönkhöz jussanak.

 

Az álló rönk hasítás névre keresztelt versenyszám a hagyományos fejszés favágás előtt tiszteleg.

 

A már említett 1870-es első verseny óta, ahol egyetlen versenyszámban, fadöntésben mérték össze tudásukat a versenyzők 25 fontnyi fődíjért, a favágósport sokat bonyolódott, finomodott. A csapatversenyeken a négyfős csapatok minden tagja egy számban kell jeleskedjen. Az első szám a széria láncfűrész, amikor is egy tömeggyártásban kapható kijelölt láncfűrész modellel kell egy darab ép korongot levágni minél rövidebb idő alatt egy 46 centiméter átmérőjű farönkről. A második versenyzőnek fekvő rönk hasításban kell összemérnie magát a riválisokkal, itt egy fémkeresztre rögzített 30 centi átmérőjű tuskót kell, azon állva, két oldalról megkezdve széthasítani fejszével. A harmadik szám a kézi vonófűrész: itt egy két méter hosszú, 10 centis fogakkal ellátott, versenyfűrésszel kell korongot vágni egy 46 centi átmérőjű, vízszintes rönkből. A sort a hagyományos fejszés favágást imitáló, álló rönkhasítás zárja.
Az egyéni versenyeken a fentebb leírtakhoz képest még két versenyszámban kell bizonyítani: a leglátványosabb, ugródeszka névre keresztelt versenyszámban, valamint a tuningolt láncfűrész kategóriában. Az ugródeszkánál a sportolónak két pallót kell a függőlegesen rögzített fatörzsbe helyeznie, majd ezekre felállva a törzs csúcsára két méter magasságban rögzített, 27 cm átmérőjű tuskót fejszével kettévágni. Ezt a technikát eredetileg az észak-amerikai erdei munkások használták ahhoz, hogy az akár méteres magasságú gyökérzet fölé kerüljenek.

 

Az egy békebeli Daciat teljesítményben felülmúló fűrésznek már a hangja is ijesztő.

 

A tuningolt láncfűrész egy speciális, csak erre a versenyszámra fejlesztett eszköz, melyhez többnyire motoros szán vagy krosszmotor blokkját használják. Ennek a fűrésznek az ereje tízszerese a kereskedelmi forgalomban kapható modellekének: a 28-30 kg súlyú gépszörny 62-64 lóerőt ad le, és 240-250 km/h körüli sebességgel forog rajta a minden versenyző által egyéni módszerrel kiköszörült lánc. Ezzel kell a versenyzőnek 3 db ép sütit levágnia 15 cm-es sávon belül egy 46 cm átmérőjű farönkből. Ez utóbbiban érte el eddigi legkiemelkedőbb eredményét Nagy Botond.
Az eredmények eddig is tiszteletreméltóak (Nagy Botond mellett a GV Team Sportklub öt másik országos bajnokkal büszkélkedhet, illetve a világbajnokságra kikerülő nyolcfős „nemzeti válogatottból” is három-négy embert jellemzően ők adnak), de a fejlődési lehetőségeknek gátat szab, hogy a favágás Romániában nem számít még hivatalosan sportágnak. Nagy Botondék 2010-ben benyújtották az ehhez szükséges dokumentációt a sportot felügyelő minisztériumhoz, most elvileg már csak az aláírás hiányzik, de ki tudja meddig, pedig ha lenne szövetség, az anyagi gondok is megoldódnának.
Ettől függetlenül a GV Team Sportklub tagjai nem kedvetlenednek el, a  székelyhídi csapat nem csak versenyzésben, de versenyszervezésben is kitűnik, a romániai versenyeket teljes egészében, a magyarországiakat részben ők bonyolítják. Közben pedig természetesen készülnek a világversenyekre, idén szeretnének bekerülni a legjobb tíz közé, attól függetlenül, hogy Romániában megkapják-e a nekik járó hivatalos elismerést.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!