Karil, kilépőpont a magasban

2015. 04. 14. 09:32

Gyakorlatilag bármikor megnézhetünk egy katari repülőt vagy az Airberlin rendszeres járatait. De láttak már felettünk Sri Lanka-i, tajvani, vagy Koppenhágába tartó iráni repülőgépet is. Egy hónapja naponta elhalad felettünk a Kairó–New York járat. Az erdélyi-partiumi égboltot egyre inkább jegyzik a világban. A nagykárolyi BIKFALVI ZSOLT meg is örökíti a gépeket, hiszen szenvedélye a magaslégtéri fotózás. Megyeri Tamás Róbert riportja.

 


 

A nagy testvér mindent lát. A NATO rendszeres légtérellenőrzése természetesen kiterjed egész Romániára, ez alól Nagykároly égboltja sem kivétel. Az ukrajnai válság kitörése óta végrehajtott légtérellenőrzések során sikerült lencsevégre kapni a Boeing E-3A Sentryt (2015. február 10-én 12 óra 45 perckor). Hogy ez miért különleges? Ugyan a média rendszeresen foglalkozik ezzel a géppel, az internetes szakoldalakon, fórumokon rendre megtárgyalják, korántsem nyilvános, hogy éppen merre jár. Igazi kuriózum, hogy egy károlyi kertes ház udvarából sikerült lefotózni ezt a különleges és szupertitkos szerkezetet. De Bikfalvi Zsolt készített már „festékszagú” képet is, ami az adott repülőcsoda átadásának napján készült. Például az egyik Airbus egyenesen Hamburgból, a gyárból érkezett, egy Boeing az everetti átadó központból. A görögországi válságot megoldani a helyszínre siető Angela Merkel kancellár kormánygépe is szót érdemel, mint különlegesség.

 

Követhető légi forgalom

 

 

Még a délszláv háborúk idején kezdett érdeklődni az égboltunkon áthaladó repülőkről. A szövetséges légierő nagyjából felettünk ment bombázni, illetőleg felderíteni. Akkoriban lezárták az egész hajdani Jugoszlávia feletti légteret, így a légifolyosó átkerült hozzánk. Eladdig kevesen, azóta mind többen haladnak át felettünk. Bikfalvi Zsolt érdeklődött, elkezdett utánaolvasni, kutakodni, hogyan is működik mindez. Később már lehetett követni az interneten, hogy mi történik felettünk, kik haladnak át az égboltunkon, honnan jönnek, hova tartanak. Eleinte csak az Amerikai Egyesült Államok területének légi forgalmát lehetett követni a világhálóm, a biztonsági előírások miatt azt is csak tíz perces késéssel. De már meg lehetett tudni a gépek úticélját, sebességét, repülési magasságát, származását, gyártási évét, gyakorlatilag minden adatot. Később elérhetővé vált az észak-európai forgalmat ismertető portál is. Idővel ennek az adatbázisa bővült, így ma már mindent lehet tudni a Nagykároly felett áthaladó forgalomról is.

 

Négy hazai égboltleső

 

Minden repülőgépen vagy egy transponder, ez a szerkezet megállás nélkül jeleket sugároz, ameddig ki nem kapcsolják. Persze csak akkor jelez, ha nem felejtették el bekapcsolni. Utóbbi esetben galiba alakul ki, hiszen az irányítóközpont azonosítatlannak minősíti a repülő tárgyat, ennek megfelelően kezelik. Magyarán: „óvintézkednek”. A magyar Gripeneket tavaly háromszor riasztották – mindannyiszor egy-egy pilóta felejtette el bekapcsolni a transpondert. A sugárzott rádiójelek tehát tartalmazzák a gép összes adatát. Éppen ezért az érdeklődők beszereztek maguknak egy-egy radarkészüléket...
Mindez persze egy viszonylag szűk kör szenvedélye. Van egy kolléga, aki Nagyváradon lesi az égboltot. Bő fél éve egy temesvári úriember is rabja lett ennek a hóbortnak. A nagymester pedig a Kolozs megyei Gyalun lesi a felette áthaladó gépeket.

 

Csak a különlegességeket

 

 

Nem szélsőségesen költséges ez a hobbi. A profi szinthez mindenekelőtt kell egy tükörreflexes fényképezőgép, ami úgy 2500 lej ellenében is beszerezhető, egy úgynevezett telekonverter, ezt 2 ezer lejért meg lehet vásárolni, egy csillagászati távcső ára hozzávetőleg 1500 lej, pár „kisebb kütyü” kell még további pár száz lejért. Az időigényessége már jóval jelentősebb. Hétvégén is lehet művelni, igaz, akkor nehéz igazán nagy eredményeket elérni, kevesebb a gép. Szintén nehézkes kötött munkahely mellett foglalkozni mindezzel. Bikfalvi Zsolt vállalkozó, mint mondja, igyekszik a cégvezetéstől a lehető legkisebb időt elvonni, de mihelyt van egy-két szabad órája, rohan az „irányítóközpontba”, a családi ház kertjébe, vizsgálja a radartérképeket, várja a gépeket, lesi az égboltot. Már eljutott arra a szintre, hogy disztingvál a repülőgépek között, csak a különlegesekkel foglalkozik. Amúgy elméletileg még portrét is készíthet. Műszakilag nincs akadálya. Csak sok „ha” kell teljesüljön: amennyiben éppen kinéz valaki a repülőgép ablakán, és feltéve, hogy a magaslégtéri fotós pont oda fókuszál, s persze az időjárási viszonyok is megfelelők...

 

Díjazott károlyi képek

 

A saját szórakoztatásra történő magaslégtéri-fotózást egy idő után az követi, hogy a művelő vágyik az elismerésre. Szeretné, hogy mások is megismerhessék alkotásait. Kíváncsi, hogy a szakma, azaz a többi repülőgépfotós elismeri-e a tevékenységét. A szakma ez esetben a különböző internetoldalak köré csoportosulókat jelenti. A repülőtéri vasmadár-fotózásnak és a magaslégtéri repülőfotózásnak megvan a maga a rajongótábora. Több ezzel foglalkozó oldalon is publikál Bikfalvi Zsolt, és a társakkal megbeszélik az alkotásokat. Mert e képek tulajdonképpen alkotások, néhányuk művészi jellegű. Ennek jegyében jó néhány művészeti fotóversenyre is nevezte egy-egy magaslégtéri fotóját.
Bikfalvi Zsolt a hajdanán komoly hírű nagykárolyi fotózást feléleszteni hívatott Vénig László Fotóklub alelnöke és tevékeny tagja. A fotószalonokon díjazták is a képeit, például a Hold előtt elhaladó repülőgépet. Persze, sokan furcsállják ezeket az alkotásokat, s művészi jellegüknél többre becsülik a különlegességüket. Lekapni egy-egy gépet, az majdhogynem semmi – állítja a fotós –, hiszen ehhez mindössze a felszerelés kell, ismerni kell a gépek „vonulásának” útvonalát, és a megfelelő időpontban, a kellő megvilágítási feltételek között érdemes lencsevégre kapni a gépmadarat. (Ez sem olyan egyszerű, telente 13 és 15 óra között optimális a magaslégtéri fotózáshoz hozzákezdeni, tavasszal és ősszel 12 és 17 óra között, nyaranta 14 és 20 óra között, amikor a Nap már a nyugati égboltról ragyogja be a gépmadarakat). A feldolgozás bonyolultabb, a tíz-húsz látszólag megfelelő felvétel közül a legélesebbet kell kiválasztani, a legelőnyösebbet. Azok a képek „jöhetnek szóba”, amelyeken a gépek a szabványoknak megfelelően látszanak. Fontos szabály, hogy a szárnyak teljes egészében jól láthatóak legyenek. Amennyiben hátulról érkezik a fény, a szakavatott magaslégtéri fotós meg se nézi a képet... A standardoknak megfelelő kontrasztot, élességet, beállítást lehet szoftverekkel segíteni.
Bikfalvi Zsolt legsikerültebb alkotásainak nézettsége meghaladja az 500 ezret, ami nem tűnik soknak egyéb fotó kategóriákhoz képest, de ne felejtsük, extrém fotózásról beszélünk, a rajongók tábora szűk. A radartérképeken egy-egy repülőt a legsikeresebb fotókkal illusztrálják, nem egy gép fényképét akkor készítették, amikor Nagykároly felett haladt át. Amúgy a feltöltésre szánt fotókat egy bírálóbizottság elemzi; eldönti, egyáltalán érdemes-e a közzétételre. Bikfalvi Zsoltnak már nyolc-tíz alkotása szerepelt a világ legjobb, repülőgépeket ábrázoló fotói között. A legjobban sikerült felvételek jogdíjáért ritkán még fizetnek is, persze semmiképpen sem lehet megélni az ég fürkészéséből. Akadnak, akik mégis jól élnek a repülőgép-fotózásból, de ők a reptéri fotósok, akik a leszálló gépeket kapják lencsevégre. Rendszerint helikopterről készítik a felvételeiket az éppen leszálló monstrumokról. Ez esetben nem olcsó a befektetés sem...
Bikfalvi Zsolt első próbálkozásai egy egyszerű „szappantartóval” és egy orosz távcső kombinálásával készültek hat éve, amikor megjelentek az itteni légtér radarképét is feltüntető oldalak. A gyalui nagymester segített kezdetben, hogyan kell készíteni a magaslégtéri képeket. Azóta komolyabb fényképezőgéppel kutatja az égboltot.

 

Belépőpont, kilépőpont

 

 

A magaslégtéri fotózás nem különösebben elterjedt a nagyvilágban. Közép-Kelet-Európában Magyarországon és Lengyelországban művelik ezt jónéhányan, Romániában jelenleg négyen. Volt még egy bukaresti fotós, aki nívós képeket készített, ám pár éve abbahagyta.
A nyugati határszélen két jelentős kilépőpont található: Temesvár és Arad környékén, valamint Nagykároly felett. Bejövő Érmihályfalva és Nagyvárad felett. Utóbbiaknál a Nyugat-Európa felől érkező gépek jönnek, előbbiek felett a Fekete-tenger felől érkezők hagyják el az országot. Az átmenő forgalom szempontjából tehát előnyösebb a nagykárolyi égbolt.
A Nagykároly mellett, azaz felett található kilépőpont neve a szaknyelvben Karil, ezt mondja be minden pilóta, legyen iráni, tajvani, vagy üzbég, amikor áthalad felettünk. Karilt mond a Sam 1 pilótája is, azaz az Amerikai Egyesült Államok valamelyik miniszterét szállító gép vezetője is. Ez egy páncélozott gép, radarelhárító rendszerrel, repülő Pentagon a beceneve. A Görögországba siető német kancellárasszony különgépe is áthaladt Karil felett, a nagykárolyi fotós meg is örökítette a 10 ezer méter magasságban elhaladó vasmadarat.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!