Ahol a szöcskék tikkadnak – Hortobágyi portya I.

2016. 07. 04. 19:47

Az ember nyáron a magyar határt átlépve legszívesebben meg sem áll a Balatonig (tehetősebbek a horvát tengerpartig), pedig szöcskenyájként tikkadni hol lehetne autentikusabban, mint a jó öreg magyar pusztában? Tasnádi-Sáhy Péter hortobágyi portyájának első hadjárata a Vadasparkba vezetett.

 

A jelenleg 82000 hektárt kitevő Hortobágyi Nemzeti Park Magyarország első nemzeti parkja, 1973. január 1-én hozta létre az Országos Természetvédelmi Hivatal, 1999-ben került fel a Világ Kulturális és Természetvédelmi Örökségének listájára.
A Hortobágy messze nem olyan kopár szík, mint ahogy a közhiedelemben él, bár már nem is annyira mocsaras vidék, mint a XIX. század nagy vízszabályozási munkálatait megelőzően, amikor még szinte teljes egészében a hajdan zabolátlan Tisza árteréhez tartozott.
Ja, gondolom, említeni sem kell, hogy a képen a nemzeti park egyik jelképe, a hortobágyi kilenclyukú híd látható.

 

A kizárólag a Pásztormúzeumtól induló autóbusszal megközelíthető Hortobágyi Vadaspark állatai érdekes egyveleget képeznek: megtalálhatóak itt a területen jelenleg is élő vadállatok illetve a civilizáció megjelenése előtt a pusztát benépesítő, de az emberek által mára már kiszorított fajok is.
A képen Magyarország egyetlen őshonos teknősfajának, a mocsári teknősnek egy példánya látható, melyet erősen veszélyeztet Észak-Amerikából betelepített riválisa, a vörösfülű ékszerteknős.

 

A vörös vércsét Magyarországon 1992-ben az év madarának választották. Rendszeres fészkelőnek számít, 2012-ben mintegy 700 példány telelt Magyarországon.

 

A fakókeselyű hajdan gyakori madár volt a magyar pusztán, dögevőként, a patás állatok tetemének eltűntetésében jeleskedett. Gyomornedvei olyan erősek, hogy még a kolera vagy a pestis kórokozója sem jelent rá veszélyt. Jelenleg a legközelebbi, természetben élő populációja a horvátországi Cres szigetén él. Élő állatra nem támad, ezért lehet a vadaspark kis kolóniájának röptetőjét biztonsággal látogatni, már ha az ember képes folyamatosan egyértelmű életjeleket produkálni 40 fok felett is. Mivel az antibiotikumokra viszont rendkívül érzékeny, ezért kizárólag „bio” minősítésű hússal etethetik az állatokat gondozóik.

 

Az európai őz Magyarország egész területén előfordul, bár ennyire közelről ritkán látható. A szaporulatra a legnagyobb veszélyt a kirándulók jelentik, hiszen a gidák még nem képesek anyjukat követve elmenekülni az ember közeledtére, inkább meglapulnak a talajon. Ilyenkor már egy bátorító simogatás is a vesztüket jelenti, hiszen az anyaállatok visszatérve, ha idegen szagot éreznek, végleg sorsukra hagyják őket.

 

A szürke farkast az I. világháború után kipusztították, de mostanra megint megtelepedett egy kisebb populáció Magyarországon, jóllehet nem a Hortobágyon. A vadasparkban három hím található.

 

Ez a kép csak azért került ide, hogy érzékeltessem, szeretem a farkasokat.

 

Az állat, amivel Toldi küzdött, nem a szürke farkas volt, hanem távoli rokona, az aranysakál, alias nádi farkas, alias toportyánféreg. A tükröződő üvegfelület ellenére is látszik talán, hogy szegényke nem jelenthet komoly kihívást egy vendégoldaltól megaraszosodott-vállasodott fiatalembernek.

 

Rossz nyelvek szerint igazi, fajtiszta vadmacska már alig található a természetben, mivel az elvadult házimacskákkal keveredve igencsak felhígult az állomány. Míg a háziasított alfajnak rengeteg színváltozata van, addig a vadmacska mindig szürkésbarna.

 

A Przsevalszkij-lovak a világ utolsó igazi vadlovai. Jellemzően háremben élnek, melyet egyetlen csődör ural. A Hortobágyra telepített állomány teljesen vadon él és sikeresen szaporodik.

 

A képen egy Heck-féle marha látható, amely ősi szarvasmarhafajták keresztezésével a mára kihalt őstulkot hivatott rekonstruálni. A tenyésztési kísérlet még nem zárult le, de ezek az állatok sötét színükkel és hosszú szarvukkal elvileg már nagyon hasonlítanak az őstulokhoz.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!