„Mentsük meg magunkat! Mentsük meg Európát!”

2016. 07. 30. 10:15

Elemi érdekünk, hogy a hőzöngés, bugyuta populizmus keltette indulatok megélése helyett, az értelmes európai közbeszéd részei legyünk. Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.

 

Az Erdélyi Magyar Néppárt tudat alatt kampányol a kvótanépszavazás mellett – írja a hvg, vagy valami hasonlót.
Na jó, az ügy ennél eggyel bonyolultabb, és talán kevésbé bulváros: feltűnt az EMNP illetve az EMNT logójával ellátott plakát, „Mentsünk meg magunkat! Mentsük meg Európát!” felirattal, csakhogy a pártot elnöklő Szilágyi Zsoltnak nincs tudomása róla, hogy ilyeneket készítettek volna. Ettől függetlenül természetesen támogatja a betelepítési kvóta elleni referendumot, és részvételre buzdítja a magyar állampolgárokat, nem csak Erdélyben, hanem világszerte.
Tulajdonképpen nevetni is lehetne ezen az egészen, ha ez a kis bohóctréfa nem azt jelezné, hogy feltehetően nem fogjuk megúszni a nyári uborkaszezon lejártával bizonyára keményebb fokozatba kapcsoló népszavazási hisztit (az idei tusványosi Orbán-beszéd is erre enged következtetni, de ezt talán most hagyjuk is, mert csak belegabalyodnánk).
Hisztit írok, de nem azért, mert a téma komolyságát firtatom, hanem mert a viharfelhőként közeledő „Mentsük meg...üzenjünk Brüsszelnek….Tudta?” típusú közelítésmódot tartom hihetetlenül együgyűnek, és tökéletesen alkalmatlannak arra, hogy ezzel az összetett problémával kapcsolatban megoldáshoz segítsen. Az ilyen jellegű politikai kommunikáció népbutításon, viszálykeltésen kívül az égadta világán semmire sem alkalmas.

Nem ad választ olyan fontos kérdésekre, hogy miként lehet egyszerre embernek maradni, és biztonságban, kultúránkat megőrizve élni. Segíteni a rászorulókon, de megőrizni a stabilitást.
Ez Németországban és Franciaországban ma húsbavágó kérdés, de úgy tűnik, mi itt Romániában nyugodtan érlelhetjük magunkban a különböző érveket, hiszen terrorcselekményt szerencsére nem kellett elszenvednünk (mint ahogy Magyarországnak sem, bár a sorból némileg kilógó müncheni ámokfutásban meghalt egy magyar fiatalember), illetve a bevándorlási hatóság múlt vasárnapi közleménye szerint a menedékkérők száma 40 százalékkal csökkent a tavalyi év azonos időszakához képest. Az első félévben 443 kérelmet regisztráltak, a kvóta alapján pedig 68 menekült érkezett Romániába, nagyobbrészt családok, gyermekekkel. Ennyit talán még ki lehet bírni. Azt is érdemes ehhez hozzátenni, hogy nem vagyunk célország (megjegyzem, halkan, mint ahogy Magyarország sem), tehát a kötelező kvótával Románia esetében az egyik legnagyobb probléma az lenne, hogy nem találnának 6 ezer olyan menekültet, akik hozzánk akarnak jönni. Ezt egyébként Kelemen Hunor állapította meg még tavaly szeptemberben. Ekkor azt is hangsúlyozta, hogy a probléma megoldásához „több Európára” van szükség, a határvédelmet uniós hatáskörbe kell emelni.
Ezzel egyébként el is értünk a migránsválsággal kapcsolatos, életünket leginkább befolyásolni képes tételhez: a migránsválságra adott válasz, vagy ezzel kapcsolatos tehetetlenség milyen irányba mozdítja el Európát. A több Európa – jó esetben az etnikumok, régiók, a szubszidiaritás Európája felé – vagy pedig valamiféle széteső, nemzetállami katyvasz felé, ahol Magyarország a magyaroké, Románia viszont a románoké. Az egész migránskérdésnek ez az az aspektusa, ami számunkra a legfontosabb, már ha nem tud valaki egy felnyergelt fehér lóról.

Elemi érdekünk, hogy a hőzöngés, bugyuta populizmus keltette indulatok megélése helyett (ami a határnak ezen az oldalán remélhetőleg megmarad az EMNP privilégiumának) az értelmes európai közbeszéd részei legyünk, hogy távol tartsuk magunktól az „üzenek, hogy te is értsed (vazze)” maszlagot, és „ezt nem szeretném, de azt el tudom fogadni” alkuk mentén alakítsunk ki minél jobb pozíciót.
Ha ez nem megy, akkor viszont zsibbasszuk el az agyunkat mielőbb, hogy a következményeket már csorgó nyállal, mosolyogva fogadhassuk. A bevállalósak ehhez választhatják a gyors lobotómiát (az agy homloklebenyeinek eltávolítását), a kényelmesek pedig nézhetik Andy Vajna  állami hitelből felvásárolt Tv2-jét, ahol a Tények című hírműsorban, főműsoridőben foglalkoznak azzal (az Angyalok és démonok című film papégetős jelenetével demonstrálva), hogy Angela Merkel német kancellár és Theresa May brit miniszterelnök a titkos világkormányt alakító Illuminátusok társaságának tagjai-e, avagy igen.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!